Székely János: Az egyház legnagyobb ajándéka a világ számára Jézus Krisztus irgalmas szeretete

Székely János: Az egyház legnagyobb ajándéka a világ számára Jézus Krisztus irgalmas szeretete

Szeptember 15-én, Fájdalmas Szűzanya ünnepén a holnap kezdődő Katolikus Társadalmi Napokhoz (Kattárs) kapcsolódó szentmisét mutattak be a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise főcelebránsa Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritate in Veritas Bizottságának elnöke volt. Koncelebrált Osztie Zoltán, a templom plébánosa és Marton Zsolt gödi plébános, a Központi Papnevelő Intézet rektora.

A szentmise a szombathelyi Szent Márton-ereklye fogadásával kezdődött, kapcsolódva a toursi püspök tiszteletére meghirdetett emlékévhez. Székely János püspök felidézte, hogy ezerhétszáz évvel ezelőtt Szent Márton megosztotta köpenyét a didergő koldussal. Szent Miklós esetét is megemlítette, aki nagylelkű ajándékával lehetővé tette három szegény testvérlány frigyét. Ezekről a cselekedetekről mind a mai napig rendszeresen megemlékezünk. A világot nem a nagynak látszó események irányítják, hanem egyedül azok, amelyeket nagy szeretetből teszünk, amelyekben ott ég a szeretet pecsétje. A társadalmat, az életet igazából a szeretetből fakadó cselekedetek termékenyítik meg. Olyan emberek mutatják ezt meg, mint Szent Márton, Szent Miklós, Assisi Szent Ferenc vagy éppen Kalkuttai Szent Teréz. Krisztusnak a keresztje, az evangélium az a leghatalmasabb erő, amely mint kovász a tésztát, átjárja, alakítja a világot pozitív irányba – tette hozzá. A Katolikus Társadalmi Napokon elsősorban ezért az evangéliumban jelenlévő titokzatos erőért adunk hálát, amely áthatva az emberi lelkeket, újra és újra termést hoz. Imádkozzunk ezért, hogy ennek a tikoknak részesei, művelői lehessünk – mondta a püspök.

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, az a szakasz, amikor a keresztfán függő Jézus halála előtt egymás gondjaira bízza édesanyját és kedvenc tanítványát. Homíliájában Székely püspök egy modern kori történetet mesélt el. Egy dúsgazdag német gyárosnak az egyetlen fia kábítószerfüggő volt, élete állandó veszélyben forgott, már a rendőrség látókörébe is bekerült. Az édesapa hatalmas pénzért felfogadott egy híres pszichiátert. Néhány hónapos kezelés után a fiú tünetmentes lett. Nagy volt a családban a boldogság. Utolsó találkozásukkor a pszichiáter azt mondta a fiatalembernek: teljesen egészséges, újrakezdheti az egész életét. A fiú még aznap fölment a klinika legmagasabb emeletére, és levetette magát. Búcsúlevelében azt írta az orvosának: „Köszönöm, hogy meggyógyított, sajnálom, hogy nem tudott megmenteni.” A tragikus eset után a pszichiáter azt mondta az összetört szülőknek: „A gyermeküket orvosilag meggyógyítottam, de nem vagyok Isten, értelmet az életének nem tudtam adni.”

A főpásztor leszögezte: a társadalomnak, az egész világnak mindennél jobban Istenre, az élet forrására van szüksége. Csak Isten szeretetében élhetjük meg a valóban nagylelkű szeretetet, önzetlenséget. Jézus gyakran használja a békesség szót – emlékeztetett a szónok. –  Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy családban vagy az emberek egymás közötti kapcsolatában soha nincs veszekedés, vitatkozás. Igazi békesség csak akkor van egy családban vagy az emberek, a nemzetek egymás közötti kapcsolatában, ha a szívünk tele van jóakarattal, szeretettel, igazság utáni vágyakozással. A legnagyobb kincs, amit az egyház adni tud a világnak, Jézus Krisztus, az ő irgalmas szeretete.

Ahogy azt Szent II. János Pál pápa mondta, a világot nem a pénz, a hatalom viszi előre, hanem az emberi szív, minden valódi minőségi fejlődés itt kezdődik – szögezte le Székely János, egyúttal a béna embert meggyógyító Pétert idézte. A béna férfi azt remélte, hogy pénzt kap Pétertől és Jánostól, de Péter azt mondta neki: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” (Csel 3,1.8). A főpásztor Gyökössy Endre egykori református lelkipásztor szavait is felidézte, aki egyszer felsorolta, hogy ha nem lenne evangélium, akkor mennyivel szegényebb lenne az emberiség. Nem lett volna Szent Márton, Assisi Szent Ferenc, Michelangelo, Johann Sebastian Bach, Martin Luther King. Az evangéliumból hatalmas, életadó fa fakadt, amely beborítja az egész világot. Székely János kiemelte: az, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, azt jelenti, hogy minden egyes személy méltósága szent és sérthetetlen. Isten képmása Krisztus, és ez az evangéliumból fakad.

Székely János néhány konkrét példát is említett, miként mutatkozik meg az irgalmas, másokra odafigyelő szeretet a mindennapokban. Amikor Gyökössy Endre egyszer kórházba került, ismerősei figyelmeztették: a kórházban két belosztály van, az egyiket egy messze földön híres professzor vezeti, a másikat egy olyan orvos, aki végtelenül egyszerű ember. Mégis azt tanácsolták neki, hogy az utóbbihoz menjen. Gyökössy Endre megfogadta a tanácsot. Ez az orvos rengeteget ült a betegek ágyánál, beszélgetett velük, vigasztalta őket. A híres professzor viszont szinte csak a kötelező vizitekkor látogatta meg a betegeit. Az egyszerűnek tartott orvos osztályán mégis sokkal kevesebb nyugtatóra volt szükség, gyorsabban gyógyultak a betegek, mint a híres orvos kórtermeiben.

Egy másik történet szerint egy tanárnő észrevette, hogy az egyik diákja nagyon szomorú, feszült. Érdeklődésére a lány elárulta, hogy várandós. Szeretné megszülni a gyermekét, de mivel segítséget senkitől nem kap, elveteti a magzatot, már ki is tűzték számára az abortusz időpontját. Ám a tanárnő szerzett neki egy családot, akik befogadták a lányt, aki így megszülte gyermekét. Nem sokkal ezt követően a kisbaba révén találkozott egy férfival, aki feleségül vette, több közös gyermekük is született.

A harmadik példázat egy roma értelmiségről szólt, aki elmesélte Székely Jánosnak: nagyon rossz körülmények között élt kisgyermekkorában, és amikor első osztályba ment, gyakran elaludt az órákon. Az osztályfőnöknő azonban így is felfedezte benne a tehetséget, kiemelten foglalkozott vele. A ma már diplomás roma értelmiségi úgy emlékszik vissza, hogy életében ennek a tanítónőnek köszönheti a legtöbbet, ha ő nem lett volna, biztos, hogy elkallódik, mint oly sok, szegény körülmények között nevelkedő gyerek.

Székely püspök rámutatott: a világnak nagy szüksége van azokra az emberekre, orvosokra, tanárokra, munkásokra, akiknek szívében ott él Krisztus, és akik nemcsak a testet, de a lelket is meg tudják gyógyítani, akik kinyújtják kezüket a szükséget szenvedők felé. Ahogy azt Szent Márton is tette, amikor a didergő, ruhátlan koldusban meglátta a szenvedő Krisztust.

A szentmise után zenés imaest következett Szent Márton tiszteletére.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »