Szegénység: milliókat ítéltek halálra

Szegénység: milliókat ítéltek halálra

Ukrajna lakosságának ma több mint 80 százaléka a létminimum alatt tengeti életét, az a mintegy 11 millió ember pedig, akiknek a megélhetésére másfél dollárnál is kevesebb jut naponta, egyszerűen halálra van kárhoztatva. Ukrajna ma minden kétséget kizáróan Európa legszegényebb országa, és az elhalálozások tekintetében – az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint – a második helyen áll a világ országainak rangsorában. Mi több, minden harmadik elhunyt a munkaképes korosztályból kerül ki, minden tizedik pedig 35 év alatti.

Egy nemrég végzett felmérés szerint az ukránokat ma már nem az ország keleti részén zajló háborús események, hanem az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet nyugtalanítja elsősorban. Jevhen Kopatyko szociológus szerint a fordulatot valójában nem is annyira a Donyec-medencében érvényben levő viszonylagos tűzszünet, valamint a kötelező katonai behívások szüneteltetése idézte elő, hanem sokkal inkább a kormány megszorító intézkedései, a drasztikus áremelkedések s az ezek következményeként az embereken eluralkodó félelem és rettegés a teljes elszegényedéstől. Az ENSZ adatai szerint jelenleg az ukrán lakosságnak már több mint 80 százaléka él a szegénységi szint alatt, holott ez a mutató egy évvel korábban még 60 százalékos volt.

A kormány viszont merőben másképpen matematikázik. A kérdésben legilletékesebb szociálpolitikai tárca szerint ugyanis a lakosságnak csupán 28 százaléka, azaz mintegy 11 millió ember tekinthető szegénynek. Ők ugyanis ebbe a kategóriába csak azokat sorolják, akiknek megélhetésére havonta kevesebb jut a hivatalosan megállapított létminimum – 1330 hrivnya, azaz 50 dollár – 75 százalékánál, jóllehet azok sem dúskálnak a javakban, akik a létminimumnak megfelelő teljes összeget kapják, ami napi 1,6 dollárnak felel meg az ENSZ által megállapított 5 dollárral szemben.

Háromszor rosszabb élet

Az ukránok ma háromszor rosszabbul élnek az úgynevezett „méltóságforradalom” előtti évhez viszonyítva, konstatálja a kialakult helyzetet a Társadalmi Biztonság Alap szakértője, Jurij Havrilecsko, aki szerint a lakosság több mint 80 százaléka egyszerűen nélkülözésre ítélt, míg a nyugdíjasok az éhhalál küszöbén tengetik mindennapjaikat. Az elhalálozások üteme tavaly az előző esztendőhöz képest 15 százalékkal növekedett, ami naponta 500 ember elvesztését jelenti, állítja Makszim Goldarb, a kérdés szakértője, aki szerint az elhunytak többsége a nyugdíjasok korosztályához tartozik, ám az erre vonatkozó száraz statisztikai adatok mélyen hallgatnak arról, hogy közülük hányan haltak meg az alultápláltság vagy a szükséges orvosi ellátás hiánya miatt. Mi több, a halál évről évre „fiatalodik”: ugyanis minden harmadik elhunyt a munkaképes korosztályból kerül ki, s minden tizedik 35 év alatti. A Demográfiai és Szociális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa, Natalija Levcsuk szerint tíz 15 éves kamasz közül ma legfeljebb 6-7-nek van esélye arra, hogy megéri a hatvan évet. Igazán nem hat tehát túlzásnak az Ukrán Közgazdászok Bizottsága elnökének, Andrij Novaknak az a megállapítása, amelyben a kormány megszorító, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követeléseinek feltétlen teljesítésére irányuló gazdaságpolitikáját állami szintre emelt népirtásnak nevezte.

A közgazdászok szerint ugyanis a jelenlegi körülmények közepette az ukránoknak havi 7 ezer hrivnyára lenne szükségük ahhoz, hogy a lehető legszerényebben meg tudjanak élni, s ne a túlélés legyen a legnagyobb gondjuk. Ugyanakkor a közelmúltban módosított fogyasztói kosár – az élelmiszerek, iparcikkek és szolgáltatások összessége – mindössze 1611 hrivnyában határozta meg azt a minimumot, amelynek a kormány szerint elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy senki ne járjon meztelenül, és főképpen ne haljon éhen. Igaz, ez az összeg is csaknem 300 hrivnyával több a hivatalosan érvényben levő létminimum mértékénél, amelynek megállapításánál a hatalom nyilvánvalóan arra gondolhatott, nem fog kicsinyeskedni, annyi szabadság mégiscsak megilletheti az ukránokat, hogy maguk döntsék el, mivel rövidítik meg magukat, illetve miképpen spórolják meg a hiányzó összeget.

11 milliárd lakossági tartozás

A takarékoskodásról ugyanis a továbbiakban sem mondhatnak le az ukránok, hiszen a jövő kilátásai sem kecsegtetőek. Március 1-jétől például a korábbi két emelés után újabb 25 százalékkal növekedett a villany ára, jó hír viszont, hogy gáz árának áprilistól történő harmadik, ezúttal 53 százalékos emelését a múlt pénteki rendkívüli ülésén visszavonta a kormány, amihez bizonyára köze lehetett annak is, hogy a közműdíjak terén felhalmozott lakossági tartozások összege januárban már megközelítette a 11 milliárd, ezen belül Kárpátalján meghaladta a 340 millió hrivnyát. Ugyanakkor fölöttébb érzékenyen érinti az ukránokat az alkoholtartalmú italok, valamint az étkezés egyik alapelemének számító hrecska (hajdinakása, tatárka) drágulása. Az előbbi esetében az áremelkedés 37-45 százalékos, amiből következően a legolcsóbb vodka fél literje az eddigi 55 helyett közel 80 hrivnyába kerül, s átlagosan 1-2 hrivnyával drágult a sör is. A hrecska kilóját pedig az üzletek az eddigi 25 helyett már 50-70 hrivnyájával mérik. Háromszorosára nőttek a lakodalmak, 20-25 százalékkal pedig a temetések költségei is, derül ki a kijevi Szegodnya című napilap felméréséből. De árat emeltek még a prostituáltak is. Az utcalányok 50-100, míg a bordélyokban dolgozók 200 hrivnyával kérnek többet szolgáltatásaikért. A prostituáltak érdekvédelmével foglalkozó társadalmi szervezet képviselője, Olha Hrisina szerint nagyobb áremelésre a növekvő konkurencia miatt nincs lehetőség. A munkanélküliség és a kilátástalanság ugyanis napról napra egyre több fiatal nőt kényszerít arra, hogy az ukrán törvények által tiltott szexiparban próbáljon szerencsét.

Öröm viszont az ürömben, hogy az ukránok az egyre kilátástalanabbá váló helyzetük ellenére sem veszítették el a humorérzéküket. Az egyik új keletű vicc szerint például egy hölgy azzal nyugtatgatja háborgó szomszédasszonyát, aki a kormány által összeállított fogyasztói kosárból képtelen ellátni a családját, hogy tartson ki áprilisig, hiszen akkor majd a sóskával és a kaporral, a nyár végén pedig már a gombával is kibővítheti azt a kosárkát. Egy másik anekdotában pedig egy háziasszony amiatt zsörtölődik a szupermarket pénztáránál, hogy néhány nap alatt a duplájára emelkedett a literes üvegben forgalmazott zöldborsó ára. „Hogy lehet ez? – emeli fel idegesen a hangját. – Tudtommal hazai termékről van szó”. „Téved, asszonyom – jön az egykedvű válasz a pénztárgépnél ülő hölgytől. – Nálunk csak a háború hazai, minden más viszont import.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »