Széchenyi is szelektíven gyűjtötte a hulladékot?

Ma már szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, amit pedig nem tudunk újrahasznosítani, elégetjük, hogy hőt, energiát nyerjünk belőle. Ez 150 éve még elképzelhetetlen volt. No, persze nem is volt ennyi szemét. Por és sár viszont akadt bőven – hangzott el az M1 – Kék bolygó című műsorában.

“Házam igen jó fekvésű, de nem győzzük portól őrizni, akármiképp zárjuk magunkat el, csak ellepi bútorainkat, könyveinket, amelyeket szüntelenül törölgetni kell és mégis hasztalan… oly kövezeten, mint a miénk, oly sár, oly por között nincs nagy öröm lóban, kocsiban, mert valóságos tisztántartásokról kell lemondani” – emelte fel szavát a tűrhetetlen por miatt 1830-ban gróf Széchenyi István.

Ekkoriban még az utcákat rabok söpörték. Közben Pest gyorsan városiasodott, a nagyobb árkokat, gödröket szeméttel töltötték fel, a kiegyengetett területeken pedig házak százai épültek. Bár 1840-ben megindult az intézményes szemétgyűjtés Pesten, a szabadságharc idején olyan mennyiségű hulladék halmozódott fel a budai Vár falai mentén és az utcákon, hogy Kossuth egyenesen a belügyminiszter segítségét kérte. 1866-ban pedig a bűzlő kanálisok és pöcegödrök miatt kellett felszólítani a lakosságot.

Az 1800-as évek végén ló vontatású seprőgéppel és utcaseprőkkel próbálták tisztán tartani a várost. Illetve Cséry Lajos földbirtokos – pénzért – saját kocsin és vasúton szállította el a pestiek hulladékát egy feldolgozótelepre. Amikor 1895-ben létrejött a Köztisztasági Hivatal – a mai FKF Zrt. jogelődje – előbb a budai oldalt, majd fokozatosan a pesti utcák takarítását is saját kezelésbe vette át. A lovakkal vontatott locsolóautók megjelenésével a helyzet látványosan javult.

A lóvontatású seprő- és öntözőkocsikat fokozatosan felváltották a munkagépek. 1965-ben már automata szemétszállító járta az utcákat. Az önfelszedő seprőgépekkel pedig 1975-ben 20 utcaseprőt tudtak helyettesíteni. A szűk belvárosi utcákat azonban továbbra is emberek tartották tisztán.

A tömeggel együtt nőtt a hulladék mennyisége is. 1985-ben megépült Rákospalotán az első és máig egyetlen hulladék-újrahasznosító erőmű. A rendszerváltozás idején pedig egyre többen ismerték fel, hogy a hulladék akár érték is lehet.

Mi változott a hulladékgazdálkodásban a rendszerváltozás után?

1990-ben a szemét még mindig nem bántotta sokak szemét. A rendszerváltoztatás környékén egyre többen emelték fel szavukat a környezetszennyezés ellen. 1987-ben Salgótarjánban tartották az első természetvédelmi tüntetést. A tüntetők a legkülönfélébb eszközökkel igyekeztek hatást elérni.

Eközben egyre többen látták meg a lehetőséget a hulladékgyűjtésben is. A fuvarosok is tudták, hogy nem feltétlenül értéktelen, az, ami szemét. A kartonpapírgyűjtés akkoriban elég szép pénzt hozott.

A város növekedésével együtt az építési törmelék is komoly érték lett. A haszonból a magánvállalkozói szféra is szerette volna kivenni a részét.

Mára komoly iparág épült a hulladék köré, amelynek óriási igénye van a külön gyűjtött, nagy tisztaságú papírra, műanyagra, fémre. Ezáltal nem kell a természet erőforrásaihoz nyúlni.

Ma szerte a világon több millió tonna hulladékot kell kezelni. Sok országban a hulladékból energiát nyernek. Az égetőművek nem ritkán a város közepén pöfögnek, és egészen extrém külleműek, mint például a bécsi Hundertwasser által tervezett. Sok közülük látogató- és oktatási központ is egyben.

A hulladékot tehát ma már nem feltétlen kell elrejteni, számos város van a világon, ahol az emberek szeme előtt zajlik feldolgozása.


Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »