Százéves tudományos csalás vádja alól tisztázták a Sherlock Holmes íróját

Százéves tudományos csalás vádja alól tisztázták a Sherlock Holmes íróját

Százéves csalás vádja alól tisztázták szakemberek Arthur Conan Doyle írót, akiről sokáig úgy gondolták, részese volt a huszadik század egyik legnagyobb tudományos átverésének, a piltdowni ember később egyértelműen csalásnak bizonyuló felfedezésének, amely évtizedekre szólóan tévútra vezette a kutatókat.

A londoni Természettudományi Múzeum és a liverpooli John Moores Egyetem szakemberei az 1912-ben bemutatott koponya és egy évekkel később előkerült fog modern eszközökkel való újbóli vizsgálata után arra a következtetésre jutottak szerdai brit lapok szerint, hogy az átverés a leletekkel előrukkoló Charles Dawson amatőr régész műve volt. Korábban úgy vélték, hogy a férfi nem volt birtokában egy ilyen kifinomult megtévesztés kivitelezéséhez szükséges képességeknek. Korábban sok embert meggyanúsítottak a hamisítással, köztük a Sherlock Holmes-regényeknek a lelőhely közelében élő és spirituális nézetei miatt a tudósok által gyakran gúnyolt szerzőjét. A vádak szerint Arthur Conan Doyle bosszúból akarta megtéveszteni a tudósokat.

1912. december 18-án a lapok világszerte címoldalon tálalták a szenzációs sztorit, miszerint megtalálták az ember és a majom közötti hiányzó láncszemet, amely bizonyítja Charles Darwin evolúciós elméletét. A brit földrajzi társaság aznapi londoni tanácskozásán be is mutatták az emberi koponyát és majomszerű állkapocscsontot a fogakkal, az előembernek pedig a Eoanthropus dawsoni nevet adták felfedezője után, aki állítása szerint a sussexi Piltdownban találta egy sódergödörben. Charles Dawson három évvel később és két mérfölddel arrébb külön még egy fogat talált, a “Dawn man” pedig csaknem 30 évre elfogadott tagja lett az emberfélék családjának.

Az amatőr régész 1916-ban halt meg, múlhatatlan érdemeiért pedig 1938-ban emlékoszlopot emeltek a tiszteletére a koponya “lelőhelyén”. Felfedezését az 1940-es évek második felében kezdték komolyan megkérdőjelezni, 1953-ban pedig egyértelműen megcáfolták, bizonyítva, hogy a koponya egy középkori embertől, az állkapocscsont pedig egy orángutántól származik. Az azonban továbbra is rejtély maradt, hogy ki állt a csalás mögött. A koponyát és az állkapcsot szakértő munkával felfőzték, majd olyan cserzetté tették, mint amilyen színű a sóder volt, amelyben találták. A fogakat is lekoptatták, hogy az emberéhez hasonló mintája legyen. Dawson foglalkozását tekintve ügyvéd volt, így sok szakértő megkérdőjelezte, hogy birtokában volt-e a kellő paleontológiai tudásnak, ami a trükk kivitelezéséhez kellett. A gyanú így terelődött Arthur Conan Doyle-ra, a fosszíliák lelkes gyűjtőjére, aki Az elveszett világ című regényében még írt is arról, milyen könnyű lenne meghamisítani egy ilyen felfedezést.

Az újonnan elvégzett DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy az 1915-ben bemutatott fog az 1912-es állkapocscsontból származott, és a tudósok ez alapján kizárják, hogy Charles Dawsont kétszer is megtévesztették. Az is kiderült, hogy az állkapocsban lévő fogakat fogászati gipsszel rögzítették a csontba, az egyik fogat pedig rekonstruálták, mert eltört, amikor beültették. Mindez amatőr munkára vall.

“Conan Doyle golfozni járt a környékre és fuvarozta Dawsont az autójával. De közszereplő volt és nagyon elfoglalt, így nagyon valószínűtlen, hogy lett volna ideje minderre. Van tehát néhány egybeesés, de ezek valóban csak véletlenek. A bizonyítékokat tekintve csak Dawson hozható összefüggésbe valamennyivel” – mondta Chris Stringer, a Természettudományi Múzeum antropológusa a The Daily Telegraph című lapnak, hozzátéve, hogy Charles Dawson ambiciózus ember hírében állt, elismerésre vágyott. A brit királyi tudományos akadémia tagja akart lenni, kitüntetésre áhítozott. Nem akarta, hogy amatőrként tekintsenek rá. 


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »