Századvég-akták: „a maszatolás folyik tovább”

Századvég-akták: „a maszatolás folyik tovább”

Nyilvánosságra hozta a Társaság a Szabadságjogokért az összes Századvég-iratot, amit még a Vs.hu most távozó újságírója perelt ki a Miniszterelnökségtől. Mi a helyzet az iratok egészével, mit mutatnak ezek? Átnéztük, ami eddig tudható.

A Vs.hu cikksorozata után a Társaság a Szabadságjogokért oldalára hétfőn kikerültek a Századvég-akták, amiket korábban Joó Hajnalka újságírónak kellett kiperelnie a Miniszterelnökségtől. A huszonegy gigabájtnyi anyag rögtön le is terhelte a jogvédő szervezet szervereit, így később a Pirate Bay-re is feltöltötték az iratokat. Az összesen 4,1 milliárd forintért készített tanulmányokat a korábban az Origónál dolgozó Joónak három évbe került megszereznie: 2012-ben perelte be értük a Miniszterelnökséget, a Fővárosi Törvényszék pedig két évvel később előírta az adatok kötelező kiadását. Lázár Jánosék igyekeztek húzni az időt, fellebbeztek, és még a Kúria tavaly novemberi ítélete után is azt mondták, megvárják a döntés írásban történő beérkezését.

Mellár: A maszatolás folyik tovább

Az iratok reggeli nyilvánosságra hozatala után nem sokkal egyébként megszólalt a Századvég, de nem az aktákról volt szó közleményükben, hanem arról adtak hírt, hogy az április 14-én kézhez vett jogerős ítélet szerint Mellár Tamás 2014-ben valótlanul állította a Népszabadságban, hogy „a miniszterelnök tanácsadói érdemi munkavégzés nélkül vették fel a minisztériumtól utalt pénzt”. Közölték, Mellár tehát megsértette a Századvég Gazdaságkutató Zrt. jó hírnevét. Mellár ugyanebben az interjúban állította, hogy azért jött el a Századvégtől, mert rájött: „az egész műhely csak egy pénzmosoda.”

Kerestük az ügyben a közgazdászt is, aki beszámolt róla: első fokon még ő nyert, az ítélet szerint a Századvégnek közszereplőként tűrnie kell a keményebb véleményeket is. A másodfokú ítélet közlése szerint még márciusra datálódik, de fellebbeztek a Kúriához, és hajlandóak akár Strasbourgig menni az ügyben.

Mellár állította, a nemrég nyilvánosságra került iratok sem épp állítása ellenkezőjét bizonyították. Az aktákkal kapcsolatban lapunkkal közölte, azok jó, hogy kikerültek. Sokszor feltupírozták őket, minden háttéranyagot beszámítottak, a legfontosabbat viszont nem lehet látni szerinte: hogy melyik megrendelésnek mi lett az eredménye, egyénileg hogyan számoltak el ezekkel. Kérdés így szerinte továbbra is, arányban áll-e mindaz a munka, amit az egyes ügyekben végeztek, azzal a pénzzel, amit kaptak érte. Valódi, érdemi vizsgálatra ez a kiadott anyag kevéssé használható, „a maszatolás folyik tovább” – vélte Mellár.

Aki elégedett a termelői piaccal, az MSZP-s?

A Századvég még 2011 decemberében szerződött a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, a Vs.hu szerint viszont egy külső cégnek kiszervezett februári közvélemény-kutatáson túl az első anyagok csak márciusban készültek el.

A közel 78 ezer oldalnyi anyagot végül hét pendrájvon adták át. Bár Lázár János egyértelművé tette, hogy a nyilvánosság mit jelent, lapunk február elején már hiába próbálta elkérni az iratokat, jogilag képtelen érvelésbe ütközött: a Miniszterelnökség állította, a törvényszéki döntés csak Joó Hajnalkára vonatkozott. Így a Magyar Nemzet is feljelentést tett az ügyben. A Budapesti Rendőr-főkapitányság V. kerületi kapitánysága ezt követően nyomozást rendelt el közérdekű adattal való visszaélés gyanúja miatt, ám mint szombaton beszámoltunk róla, ezt április 7-én megszüntették. Szerkesztőségünk a döntés miatt panasszal élt, kérelmeztük a határozat hatályon kívül helyezését.

A Vs.hu a megkapott dokumentumok alapján áprilisban cikksorozatot indított a Századvég-aktákról, részletesen beszámolva a közvélemény-kutatásokról, illetve a tanulmányokról. Kiderült, a cég jócskán adhatott le a megrendelő számára felesleges anyagokat. Egyes közvélemény-kutatásokban minden adatot mindennel összevetettek, így kijött az is, hogy aki szokott termelői piacra járni és elégedett vele, az MSZP-szavazó lehet, aki pedig elégedetlen, az LMP-s vagy KDNP-s. Igencsak felduzzaszthatták az anyagokat, sok gyorsjelentést is leadva a kutatással. Harminchatossal szedték a szöveget, diagramok kerültek külön oldalakra, és az SPSS programmal lefuttatható összevetéseket is néztek: ezáltal könnyen lehet létrehozni oldalak ezreit.

Nem csak az oldalszámok bővítésével nehezítették az áttekinthetőséget: a Wordben készült dokumentumokat PDF-fájlokká alakították, így lehetetlenné téve a bennük való keresést, és még a nyomtatás funkciót is inaktiválták. A szöveg átkonvertálásával azt sem lehetett látni, a 2012 és 2014 közötti dokumentumok melyike mikor keletkezett, és milyen módosításokat hajtottak rajta végre.

Éles bírálatok kulturális fronton és egészségügyben

Több tanulmányában ugyanakkor meglehetősen kritikus hangot ütött meg a Századvég: lesújtó képet festettek például az egészségügy állapotáról. A 2014 szeptemberében az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából készített tanulmány szerint a kórházak 2012–13-as állami átvételekor kijelölt célok részben, korlátozott sikerekkel valósultak meg. Nem sikerült az alapellátás rendszerszintű fejlesztése, az egészségfejlesztés területén nem alakult ki országosan is kiterjeszthető, fenntartható modell. Több javaslata is volt a Századvégnek: a hálapénzt az ismert okok miatt elvetette, de a szabad orvosválasztásért fizetendő díjat megfontolta, illetve a hosszabb várólistákat is jó eszköznek tartotta arra, hogy többen vegyenek igénybe magánellátást, és a szakmailag nem indokolt orvos–beteg találkozókat el lehessen kerülni. Strukturális átalakításokat is javasolt a Századvég: minden ötödik kórházi ágy ment volna, és 30-35 integrált egészségügyi térség létrehozását vetették fel.

A kulturális életen belül is több támadási felületet láttak a Századvégnél: úgy vélték, a Magyar Művészeti Akadémia térnyerése, és Fekete György személye számos konfliktus forrása lehet. Az állami szerepvállalás erősödését egyenesen a „centrális politikai erőtérre” hivatkozva bírálták, és a kormány mögött álló szellemi bázis elfordulásától tartottak. Tették mindezt egy 2012 decemberében készült elemzésben, míg 2013-ban már Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott projektjét, a Nemzeti Könyvtárat találták káros ügynek. Szerintük problémás volt például, hogy külön könyvet szenteltek Tormay Cécile-nek, mert a hasonló előképek rehabilitálásából „a kormány aktuális értékszempontjaira lehet következtetni.” Ezután 2013 áprilisában az elhibázott kitüntetés-politikát bírálták.

A minisztériumok munkájával kapcsolatban sem rejtette véka alá véleményét az elemzőintézet: az Emmi esetében például úgy látták, a Klik kockázatokat hordoz, pozitív döntését nem tudta kommunikálni a kormány. A gyógyszerkassza csökkentését kockázatosnak, a nyugdíjemelést a szavazatvesztés elkerülése érdekében szükségesnek látták a 2012 júniusában készített komplex kormányzati helyzetértékelésben. Az egyszerűsített honosítást nagy sikernek, a magyar EU-elnökséget kommunikációs bukásnak látták külügyi téren. A közigazgatás-fejlesztést újrahangolták volna, és a rendőrök számának növelésével látták kifoghatónak a szelet a Jobbik vitorlájából. Nem mondhatni, hogy ne figyelmeztettek volna előre a pedagógustiltakozásokra: mint írták, helyi ellenállások alakulhatnak ki a megszokott intézményi struktúrában történő változások miatt.

Olcsóbb sportpolitika, korszerűtlen jobboldali média

Természetesen kitértek a sportra is: az Emmi kétéves munkájáról készített 2012-es elemzésben azt írták, az empatikus kormányfő képét kell erősíteni, olcsóbb, válságállóbb sportpolitika szükséges. Még itt is kritikusak voltak: „A választókban leginkább az a kép él a magyar sporttal kapcsolatban, hogy az a miniszterelnök számára fontos, a kormányfő szereti a futballt, de ebből a korlátozó erejű kliséből az elmúlt két évben nem sikerült kilépni.” Egy 2013-as kutatásból kiderült az is, hogy a többség nem állt a stadionépítések mellett, de 2012-ben a válaszadók hatvan százaléka elutasította a röviditalok árusításának korlátozását is. A sajtó is megkapta a magáét: a jobboldali médiát korszerűtlen, elmaradott mamutként láttatták 2013 januárjában, és keresték a választ arra, miért a baloldal uralja a blogpiacot. A Századvég többek között az Echo TV-t, a Magyar Hírlapot, a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t is azzal találta be, hogy szerinte nem nyitottak a technológiai újításokra. Az elemzők a jobboldali újságírás szakmai színvonalán is köszörülték a nyelvüket. A Századvég felvetett továbbá olyan ötleteket egy 2012 szeptemberi tanulmányban, amikkel az emberek hangulatát javítani lehetne, főként a mindennapi problémákra koncentrálva.

Felmérték a foglalkoztatáspolitikát is 2012 áprilisában, itt már a kormányra nézve kedvezőbb dolgokat is tapasztalva: a munkaerő-kereslet növekedése márciusban már két hónapja tartott, és három hónap után csökkent a munkanélküliek száma is: igaz, mindennek bőven volt köze a közfoglalkoztatáshoz is. A közvélemény-kutatás megállapította, hogy a válaszadók 74 százaléka találta hasznosnak a közfoglalkoztatást, és 69 százaléknyian mondták, hogy állásuk elvesztése esetén elvállalnák a közmunkát. Kiderült egyébként ismét, hogy nem túl rózsás a helyzet munkafronton: több mint 56 százalék nem érezte biztonságban aktuális állását, és csak 14 százalék gondolta a munkahelyét abszolút állandónak. A megkérdezettek 44 százaléka mondta, hogy vállalna munkát külföldön három hónapnál hosszabb időre, és csupán 25 százalék gondolta azt: munkahelye elvesztése esetén három hónapon belül találna új állást.

Bocsánatkérésekre hajt a Századvég

A Vs.hu is belefutott ugyanakkor egy problémásabb leleplezésbe: beszámoltak róla, hogy a 2014 májusában leadott Ifjúságkutatások Magyarországon nagyban támaszkodott a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet gondozásában korábban kiadott írásra. Bauer Béla, Németh Adél és Szabó Andrea szövegét hozták fel, miközben Bauer korábban Facebook-oldalán számolt be róla: megkereste levélben a Vs.hu újságírója a feltételezett plágiummal, ő pedig tájékoztatta, hogy jó ideje a Századvégnek dolgozik. A Vs.hu utóbb frissítette is cikkét, leszögezve, hogy mindkét szöveg Bauer munkája, egyben elnézést kérve a tévedésért.

A Századvég amúgy is rápörgött a bocsánatkérésekre: április 12-én arról számolt be, hogy a Vs.hu még egy 2014-es cikk állításáért volt kénytelen bocsánatot kérni. A Századvég kutatási igazgatója, Orbán Balázs pedig a Bauer-poszt megosztásában azt közölte: jóhírnév-sértésért sorban kell bocsánatot kérni a Századvégtől, és „lesz nagyobb hal is” a Vs.hu-nál. Orbán egyben hozzátette: „a nyilvánosságra hozott anyagokból kiderült, hogy mégse vagyunk olyan hülyék, mint azt szerették volna láttatni, sőt, néha keményebb a kritikánk, mint az ellenzéki sajtónak.”

A Századvég-aktákról a Vs.hu cikksorozatának indulása óta mi is írtunk részletesebben, ezeket az írásokat ide kattintva olvashatják el.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »