Szárítsátok fel Vujity Tvrtko könnyeit!

Szárítsátok fel Vujity Tvrtko könnyeit!

Összenő, amiről azt hittük, nem nőhet össze soha: a magyar bulvártelevíziózás legbánatosabb tekintetű giccsriportereinek egyike a Duna Televízió főműsoridejében folytatja varázslatos pályafutását. Mit szólna vajon Csoóri Sándor és Sára Sándor, ha megkérdeznénk ezeket az idős férfiakat?

Lehet persze, hogy ez demagóg kérdés – illeszkedve a szöveg címszereplőjének személyiségéhez is –, hiszen a csatorna alapítása óta rengeteg víz lefolyt a névadó folyamon, következésképpen a mai Duna rég nem az a Duna, ami volt. Ráadásul arról a régi Dunáról sem gondolt mindig mindenki csupa szépet, akkor sem, amikor Európa legjobb kulturális televíziói közé sorolták. Azt mondták róla némelyek, hogy unalmas. Nem is nézték. De túl pártos és nem elég pártos is volt. Mondjuk nekem nem kell pálfordulnom ez ügyben, ha szóltam, dicsértem, mindig szerettem a rétegműsorokat és a határon túli szubkultúrákat, a sokáig kivételesnek számító filmválasztékot meg pláne. VHS-korszakbeli hozzájárulásuk általános műveltségem szintjének emelkedéséhez egyszerűen megfizethetetlen. Csak azt a Tamás Gábor nevű énekest nem tudtam sem megérteni, sem megbocsátani nekik soha.

És most itt van ez a Vujity Tvrtko.

Állítólag egy ország figyelte izgatottan, hogy mi lesz vele, miután hónapokkal ezelőtt ripsz-ropsz kirúgta őt kötelékéből a TV2. A csatorna, amelynél csaknem két évtizedet töltött, jóban-rosszban. A csatorna, amelynek oly sok hátborzongatóan hatásvadász és hamis filmet készített. A csatorna, amely nem volt hajlandó elfogadni, hogy az egyik bulvárhős nem pont olyan, mint a másik, és nem csak szeretni tudják egymást, akár utálhatják is. Azt hallom, a történetet mindenki ismeri, ám nekem most kellett utánanéznem, mi történt februárban. Az úgy volt, hogy Vujity Tvrtko egy reggeli műsorban idegesen rárontott Berki Krisztiánra. Verbális alapon. Előbbi azt mondta, neki az egész élete egy merő küzdelem azzal szemben, amit utóbbi képvisel. Gondolom, arra gondolt Tvrtko, hogy amit ő csinál, az értékes, amit viszont Krisztián, az a szemét csimborasszója. Nem tagadom, álmélkodva néztem végig most a videót, és újfent muszáj volt elmerengenem afölött, hogy ajjaj, párhuzamos világokban élünk. Meg hogy sötétben minden macska fekete.

Komolyan, aki tizennyolc évet tölt egy bulvártelevízióban bulvárműsorok készítésével, az mégis miből vonhat le ilyen magasröptű következtetéseket saját munkájának a nagyszerűségéről? Akkor már nem jobb a baltafejű Berki, aki tisztában van azzal – ki is mondja –, hogy a műfaj, amiben nyomul, trash-reality?

Na mindegy, a lényeg, hogy a Vujity-jövő izgatott figyelésének innentől vége, a delikvens maga kezdte el új műsorának a promózását – hol másutt, mint a Blikkben, aki ennyire undorodik a trashtől, annak nincs más választása –, amelyre tehát kapásból lecsapott a nemzeti főadó. A demagógiafonalat ismét felkapva: miért ne állnánk mindannyian a sildes sapkás minőségi celeb fizetését.

A Berki-gyűlölő művésztévés időközben tovább is szőtte a történet szálait hivatalos közösségi oldalán. Megtudhattuk, hogy olyan, de olyan nyomozást foganatosított, és olyan, de olyan eredményre jutott, hogy abba nemcsak a kéz és a láb, a föld is beleremeg. Mellékszál, de vicces, hogy mentegetőzött kicsit amiatt, hogy a köztévének adta el a sztorit. Tvrtko tudja, hogy sok mindenen rajta van egy bélyeg, de ő újságíró, és ahogy eddig sem volt ilyen párti meg olyan párti – kormánypárti vagy ellenzéki! –, úgy ezután sem lesz. Tvrtko a nézők pártján áll – és közben halkan csöpög a szirup, placcs, placcs.

Oké, azt is mondhatjuk, hogy haladjunk tovább, még nincs itt semmi látnivaló – az alkotó is kikapcsolta a telefonját, hogy nyugodtan befejezhesse a lélegzetelállító filmet, amelyben túlmegy minden határon –, hagyjuk, hadd folyjon a kampány a maga medrében. Különben is, a köztelevízió eddig is tett már lépéseket a nemzeti bulvár megteremtése terén – noha ez elsősorban épp az immár Vajna-tulajdonú TV2 feladata –, ha innen nézzük, Vujity szőröstül-bőröstül meg kell feleljen a felmerülhető követelményeknek.

Meg is fog. Még az is lehet, hogy ebben a közegben a kopó-fogyó nézettség miatt sem fogják zaklatni. Végtére a köztévének nem ez az elsőrendű funkciója.

Másmilyen funkciói vannak neki.

Felmerül még egy kérdés. Hogy ez után a hepciáskodás után mit fogok mondani, ha mégis fantasztikus lesz az a film. Ha kiderül, hogy csak azért is lesz a kutyából szalonna. Nos, akkor majd meghasonlok és önkritikát gyakorolok. Haladéktalanul. A kedves olvasó legyen szíves észben tartani és számon kérni, amint eljön az ideje.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »