Szappancsokor, süthető gyurma, textilszobrászat. A közösségi hálót böngészve bukkantam rá a füleki Czupper Katalin egyik fényképalbumában ezekre a különleges dolgokra.
Természetesen a több száz fotónak nem értem a végére. Választani még nehezebb a rengeteg szép dísztárgy közül. Felkerestem hát Katit, hogy mesélje el, hogyan került kapcsolatba a kézművességgel.
A 35 éves, kétgyermekes édesanya foglalkozását tekintve könyvelő. Számára a család áll az első helyen, ezt követi a munka, és korábban ezzel a két dologgal nagyjából be is zárult a kör. Bár rajzolni iskolásként is szeretett, a kézműveskedés nem igazán kötötte le, mint mondja, nem volt hozzá kitartása, türelme. Aztán két évvel ezelőtt, a nagymamája nyolcvanadik születésnapjára rendeltek egy szappancsokrot, ami annyira megtetszett neki, hogy ő is szeretett volna sajátot készíteni.
Először kézmosó szappannal próbálkozott. A fiainak gyártotta az autó, a minyon, a mackó formájú szappanokat. Majd kisebb csokrokkal is megpróbálkozott, amelyeket ismerősöknek, rokonoknak ajándékozott. Persze hatalmas sikert arattak. Kati a sikeren felbuzdulva még többet kísérletezett, és lassan a szappancsokrok rabjává vált. Sorra vásárolta a különféle formákat, illat- és színezőanyagokat, hogy minél változatosabb alkotások szülessenek. Nagyon kelendő például a levendula- vagy a napraforgócsokor.
– A második gyermekemmel, Petikével töltöttem az anyasági szabadságomat, amikor elkezdtem a szappancsokrokkal foglalkozni. Bár a gyermeknevelés és a munka mellett nem sok szabad percem akadt, mégis úgy éreztem, szükségem van olyan időtöltésre, ami kikapcsol, feltölt és megnyugtat, amivel kicsit kiléphetek a mókuskerékből. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kell egy kis „én-idő”, s én ebben találtam meg önmagam. Sokan megjegyzik, hogy biztos rengeteg a szabad időm, de igazság szerint nem a családomtól veszem el ezt az időt. Inkább felkelek mindennap hajnali ötkor, csak hogy alkothassak, amíg a többiek alszanak.
Az általa készített termékek főként dekorációs célokat szolgálnak. A csokrok színesek, illatosak, bármely lakás tökéletes kiegészítői lehetnek. A szappancsokor készítése például annyiban tér el a hagyományos szappan készítésétől, hogy nem főzi a szappant, hanem a megvásárolt alapanyagot megolvasztja, színezi, illatosítja, majd formákba önti. Miután megszilárdult, kezdődhet a „virágkötés”.
Kati szerint a szappancsokrok esetében is érvényes, hogy minél többfajta „virág” kerül a csokorba, annál szebb és változatosabb. Az interneten böngészve pedig újabb ötletekre, inspirációkra lehet lelni. Így ismerkedett meg az úgynevezett Paverpol technikával is, ami a kreatív újrahasznosítás jegyében született. Az alapja egy speciális ragasztóanyag, amit textil, papír, selyem, puha bőr, gipsz és más természetes anyagok ragasztásánál lehet felhasználni. Azért is népszerű, mert a kacatok, a kidobásra szánt vagy maradék anyagok új értelmet nyernek, hiszen dísztárgyakká, dekorációs elemekké alakíthatók.
– Nagyjából két hónapja kezdtem ezzel foglalkozni. Egy „ügyes kezek” csoportban pillantottam meg az így készült angyalkákat, amelyek rögtön megtetszettek. Megrendeltem hozzá a szükséges alapanyagokat, és nekikezdtem az alkotásnak. Az angyalka fejét szintén megvásárolom, a szobor alapja pedig egy drótból meghajlított váz, erre kerül rá alufóliából az elképzelt forma. Majd a ragasztóba belemártott textilt az alapon szépen eligazgatom, mielőtt megkötne. Olyan, mint amikor kisgyerekként a babát öltöztettem.
Bár egyelőre kísérletező fázisban tart, már így is csodaszép munkák kerültek ki Kati kezei közül. Dekorüvegeket is készít ezzel a módszerrel. Itt az üveg adja az alapot, erre kerül a textil és a különféle anyagok, amiket belemárt a ragasztóba, és megkeményednek. Miután elkészült a megálmodott, személyre szabott forma és minta, akrilfestékkel vagy antikoló pasztával lekeni, ettől még különlegesebb hatást kap. Az így készített dekor-elemek örökösek, kint és bent egyaránt elhelyezhetők. Mivel víz- és fagyállóak, így az időjárás viszontagságainak is ellenállnak.
Bár most ez a kedvenc, Kati süthető gyurmából is készít különféle használati tárgyakat. Főleg csészéket, bögréket, evőeszközöket díszít ezzel a módszerrel. A füleki cserkészektől leste el a technikát, amikor az egyik foglalkozásukon vett részt, ugyanis nagyobb fia, Lacika a 47. Számú Koháry István Cserkészcsapat tagja. A gyurmával Petike is szívesen dolgozik, anyukájával gyakran közösen alkot. Kati műhelye a konyha egyik sarkában van, aztán ha jobb idő lesz, a nyári konyhában fog barkácsolni. Azt mondja, Lacika fia nagy rajongója a termékeinek. Mindig megdicséri az elkészült dolgokat. Férje, Tibor a legfőbb kritikusa, persze építő szándékkal. Kisebbik fia, Petike pedig segít is neki, ő a művész a családban.
„Az alkotást nehezíti, hogy nincs hol vásárolni. Szeretek anyagot gyűjteni a helyi hobbiboltokban, papírüzletekben, textilboltokban, de most minden zárva van, így abból kell gazdálkodni, amit itthon találok. Sokszor a gyermekeim játékai, írószerei esnek áldozatul.”
Kati szerint fontos, hogy ebben a nehéz időszakban találjon az ember magának olyan elfoglaltságot, ami vidámságot, színt csempész a szürke mindennapokba. És az sem elhanyagolható, hogy a kreatív, személyre szabott ajándékok készítésében nemcsak ő leli örömét, hiszen ajándékozás után másokat is boldoggá tesz velük.
Megjelent a Magyar7 2021/8.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
