Szakrális királyok

Szakrális királyok

 

Ismerkedjünk meg három magyar szent királyunk néhány csodatételével, amellyel méltán tarthatnak számot a „szakrális” jelzőre. Szentségüket és legitimációjukat isteni küldetésükből nyerik. A csodák sora kíséri útjukon a szakrális királyokat.

 

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ISTVÁN KIRÁLY

 

A nagyon hivatalos történészi álláspont szerint I. (Szent) István király nyitja meg a magyar szakrális uralkodók sorát, ergo őt tartják az első magyar királynak. Ezúttal mellőzzük, hogy egyetértünk-e ezzel az állásponttal vagy sem, inkább szorítkozzunk az élettörténetére, már amennyit ebből ismerünk.

Szent István a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes (keresztény) magyar királysággá alakította át. Az ellene szegülő klánokat, törzseket részint békés, részint fegyveres úton nyerte meg a maga ügyének. Az ezer éves magyar törvénytár I. Szent István törvényeivel kezdődik. Mivel aktívan közreműködött a magyar keresztény egyház megszervezésében, ezért ő, valamint utódai is viselhették az apostoli királyi címet. Szentté avatásának ünnepét a hagyományoknak megfelelően augusztus 20-án ünnepeljük minden évben.

 

István pontos születési dátuma nem ismert, valamikor 970 és 980 között láthatta meg a napvilágot. Apja Géza fejedelem, édesanyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta nevű leánya volt, aki Konstantinápolyban keleti rítus szerint keresztelkedett meg.

Adalbert prágai püspök gondoskodott az ifjú Vajk keresztény szellemű neveltetéséről, állítólag személyesen ő keresztelte meg a trónörököst feltehetően 994 és 996 között. Más feltevések szerint Vajkot apjával, Géza fejedelemmel együtt 972-ben keresztelte meg Sankt Gallen-i Brúnó. De ennek a hipotézisnek több történelmi kútfő is ellentmond.

 

Adalbert nem csupán megkeresztelte Istvánt, hanem aktívan közreműködött házasságának létrejövetelében is. István 996-ban vette feleségül II. Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát. A bajor hagyománynak megfelelően az esküvőre Scheyern bencés apátságban került sor. A német krónikások tudósítása szerint a bajorok a kereszténység gyors terjedését várták ettől a házasságtól, ennek szellemében teljes mellbedobással támogatták Istvánt.

 

I. László magyar király 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápai engedélyével, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében István király ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelte. Ez jelentette I. István király szentté avatását. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén (in medio domus) fehér márvány szarkofágban helyezték el.” Ezzel I. István lett az első magyar katolikus szent és egyben szakrális király.

 

István jelentőségét fémjelzi, hogy koronázásának millenniumi évében, 2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt tartott szentmiséjének keretében a keleti keresztények is felvették őt egyházuk szentjei közé. Ennek az aktusnak a jelentősége abban áll, hogy az 1054-es szkizma – egyházszakadás – óta Szent István király volt az első, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.

 

A SZENT JOBB

 

A feljegyzések szerint I. István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján meghalt. Székesfehérvárott egy fehér márvány koporsóban temették el. A krónikák mesélik, hogy 3 évig gyászolta őt a nemzet és 45 évig pihent István király teteme a sírjában, mígnem 1083-ban, amikor a pápa szentté avatta őt, Szent László emeltette ki az első király holttestét a sírjából. Az udvartartást ekkor sokkolta a látvány és azon nyomban csodát kiáltottak, mert a király jobb kezét teljes épségében találták meg. A legenda beszámol arról, hogy az isteni kegyelem őrizte meg Szent István jótéteményeire való emlékezésül a király jótevő jobbját. László ereklyének nyilvánította a Szent Jobbot és külön apátságot alapított a megőrzésére. A Szent Jobb kolostora először fából készült, majd Álmos herceg díszes kőépületté tette. A török uralom alatt Boszniába került a Szent Jobb, ahol keresztény kereskedők vették magukhoz és megőrzésre a raguzai dominikánusok kolostorába vitték. Az ereklye kétszáz esztendőn keresztül pihent titokban Raguzában.

 

A magyar főurak véletlenül bukkantak a nyomára és felhívták mind Lipót császár, mind Mária Terézia figyelmét a szent relikviára. Utóbbi 1771-ben Schönbrunnba, később innen Budára hozatta. Mária Terézia pénzt veretett a Szent Jobb visszaszerzésének emlékére és az udvari plébános őrizetére bízta. 1882 óta királyi kinevezéssel a budai királyi palotai plébános látja el a Szent Jobb őrzését. A jelenlegi csodálatos ereklyetartót 1862-ben készíttette a magyar püspöki kar a szent relikvia tiszteletére. A Szent Jobb páratlan csodája abban rejlik, hogy minden balzsamozás nélkül maradt fenn épségben csaknem egy évezreden keresztül, mivel a balzsamozás segítségével történő fennmaradása aligha lenne csoda.

 

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

 

Szent László királyunk az 1360 körüli Képes Krónika magasztalása szerint úgy ragyogott, mint felhők közt a hajnalcsillag, mely elűzi a nyomasztó sötétséget. Tisztelete a saját korában felülmúlta Szent Istvánét és Szent Imre hercegét is. Ehhez képest ma csak nagyon kevesen ismerik Szent László legendáit és ünnepnapját, június 27-t.

 

A Szent László-kultuszt a néphagyomány a mai napig megőrizte. Erdélyben „Szent László pénze” néven emlegetik a lapos köveket, kövületeket (nummulitokat), vagy éppen Szent László füvét (gentiana cruciata). Szent László füvéhez kapcsolódik egy legenda, mely elbeszéli, hogy a király gyógyírért imádkozott a pestisben szenvedők számára. Kérte az isteni Gondviselést, hogy az a fű legyen a gyógyszer, amelyet nyilával átlő. Így is történt. 1192-ben avatták szentté, de most vissza a kezdetekhez.

Hírdetés

 

Szent László 1046-ban született Lengyelországban annak a Vazulnak az unokájaként, akit Szent István király az ellene szőtt összeesküvés miatt megvakíttatott. 1077-ben azért került a trónra, mert miként a krónika állítja „fel van vértezve erényekkel, kitűnik kegyességével”. Előbb átvette a koronát unokatestvérétől, Salamontól, majd rokona újra ellene szervezkedett.

 

Az 1073-as mogyoródi csatában Lászlónak (Géza öccsének) mennyei látomása támadt: az Úr angyala alászállott az égből, s egy aranykoronát helyezett Géza fejére, aki öccsével elment arra a helyre, ahol az angyal megjelent. Ekkor egy szarvas tűnt fel, agancsai tele voltak égő gyertyákkal. A szarvas elszalad az erdő felé. Ahol megállt, ott Géza megköszönte a Szűzanyának a segítségét és tiszteletére templomot építtetett. Ez volt a váci székesegyház.

Egy másik legenda arról számol be, hogy Salamon és László vitézi álruhában készült megvívni egymással, ám amikor Salamon meglátta, hogy az álruhás László fölött angyalok lebegnek, akik tüzes karddal védelmezik őt, visszafordult.

 

1083-ban az első öt magyar szent I. László kezdeményezésére került a szentek közösségébe, név szerint: István király, Imre herceg, a hittérítő Gellért püspök, illetve András és Benedek remeték.

Salamon és László harcát egy csoda zárta le. Történt ugyanis, hogy István király koporsójáról egészen addig nem tudták a fedőkövet fölemelni, amíg a királyi családban teljesen helyre nem állt a béke. Miután Salamont kiengedték a visegrádi fogságból, minden akadály elhárult a békesség útjából.

 

László olyan nagy megbecsülésnek örvendett Európa-szerte, hogy az európai fejedelmek őt választották meg az első jeruzsálemi keresztes hadjárat vezérének, csakhogy a Sors közbeszólt, minthogy 1095-ben távoznia kellett. I. Szent László meghagyta, hogy az általa alapított váradi székesegyházban temessék el, azonban a nyári kánikula miatt erre Somogyváron került sor. Koporsóját csak II. István uralkodása idején vitték át Váradra.

 

Csodatételei közül említésre méltó, amit a Dubnici Krónika közöl. Egy öreg tatár elbeszéli 1345-ben, hogy „őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szekerce, és mindnyájokat lefogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásaival”. Az egyház képviselője pedig azt állította, hogy míg a szóban forgó csata tartott, addig Szent László király fejét (hermáját) „a váradi egyházban sehol sem találták. Negyednap ott volt a szokott helyén, de átizzadva, mintha nehéz munkából vagy forróságból tért volna vissza”.

 

Szent László földi maradványainak első ereklyetartója 1400 körül egy tűzvészben elolvadt, a koponyaereklye azonban sértetlenül megúszta. A szakrális király teste 1565 júniusáig nyugodott Váradon, a reformáció korában János Zsigmond engedélyével sírját feltörték, márványkoporsóját összetörték és csontjait szétszórták.

 

A 13. századra annyira megnőtt Szent László nimbusza, hogy szokássá vált a magyar királyok körében, hogy koronázásukat követően elzarándokolnak Váradra és László sírjánál újra megerősítik az esküjüket. Az Anjou-királyok idejére vált Szent László az uralkodók példaképévé és a nemzet védőszentjévé.

 

A király legendákba foglalt csodái rendszeresen említésre kerültek a korabeli prédikációkban, mivel a csoda hivatott bizonyítani a hívek előtt, hogy a szent tetteiben ténylegesen az isteni akarat nyilvánult meg.  A Képes Krónika, az egyik legrégebbi történeti forrásunk, egy 12. századi krónikára támaszkodik, amikor ezt írja László herceg egyik, a kunokkal vívott ütközetéről: „Végül Boldog László herceg megpillantott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával. Szent László herceg tehát azt gondolta, hogy az a váradi püspök leánya, és bár súlyosan meg volt sebesülve, mégis gyorsan üldözőbe vette lova hátán, amelyet Szögnek hívott. Már-már elérte és lándzsájával csaknem le is szúrta, de mégsem sikerült neki, mert sem az ő lova nem vágtatott gyorsabban, sem amazé nem maradt le egy kicsit sem, hanem körülbelül karnyújtásnyi távolság volt lándzsája és a kun háta között. Odakiáltott hát Szent László herceg a leánynak, és ezt mondta: Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vesd magad a földre!

Az meg is tette. Amikor Boldog László herceg távolról a földön fekvőre szegezte a lándzsáját, és meg akarta ölni, nagyon kérte őt a leány, hogy ne ölje meg, hanem bocsássa el. Ebből is láthatjuk, hogy nincs hit az asszonyokban, mert feltételezhetően kéjvágyból akarta őt megszabadítani. A szent herceg azután sokáig birkózva vele megölte, átvágván az inat.”

 

A legendák sora megszámlálhatatlanná duzzad, ha Szent Lászlóról van szó. Közel 30 falu állítja, hogy László kezével, bárdjával vagy lova patájával forrást fakasztott. (Példának okáért: Nyitra, Püspökszentlászló, Erdőbénye). Szent László imájának hatására nyílt meg a tordai hasadék, így menekült meg Szent László az őt üldöző kunok elől. Lovának nyolcszögű patkónyomát a mai napig őrzi a Patkóskő.

 

Ímhol, egy újabb legenda: A besenyők betörésekor éhínség támadt és a király seregének is kis híján felkopott az álla. Nem volt mit enniük. Szent László mély imádságba merült és kérte az Urat, hogy lássa el csapatait megfelelő élelemmel. Amint fohászát bevégezte, szarvas- és bivalycsorda jelent meg a látóhatáron. A jószágok Lászlóhoz meneteltek és elkísérték őt a táborba. Így részesült kegyelemben Szent László és serege.

 

Végül, de nem utolsó sorban említendő, hogy Szent László királyunk sírjánál az elmúlt évszázadokban vakok, süketek, bénák és egyéb nyavalyában szenvedők nyerték vissza egészségüket.

 

MÁTYÁS, CORVIN MÁTYÁS

 

Mátyás király a magyar történelem emblematikus figurája. 1458-ban, tizenhét évesen, a Duna jegén választották királlyá. Írták róla, hogy rendkívül éles elméjű, vitézi bátorságú és daliás férfiú volt. Egész Európa rettegte negyvenezer fős „Fekete Sereg”-ét. Sokat háborúzott élete során. Jelzője: az „igazságos” volt, mivel messze földön híres volt arról, hogy ítéleteit részrehajlás nélkül hozta meg. Minden évben nyilvános törvénynapot tartott Budán. Roppant felvilágosult uralkodó volt: a legműveltebb emberekkel vette magát körbe. Az országot és a királyi udvart a csaknem 32 évig tartó regnálása során felvirágoztatta. Híres könyvtárat tartott fenn. 1490-ben Bécsben méreggel vették el az életét. Az egész nép gyászolta: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”. Életműve csakhamar teljesen elpusztult, de a magyarság nem feledte el, mit tett értük Igazságos Mátyás. Teste a legendák szerint romlatlanul pihent egészen 1827-ig, amikor a Habsburgok galád módon elégették.

 

Egyes szellemkutatók úgy vélik, hogy Mátyás királyunk Szent László és III. Béla király reinkarnációja volt, amellett táltos és több ízben nádor. Szellemi tanítójának Szűz Máriát tartották. Okkult ereje oly hatalmas volt, hogy képesnek bizonyult a démonok kiűzésére. Mondották volt róla, hogy sokat kommunikált az égi patrónusaival. Mátyás király összegyűjtötte az ősi ereklyék nagy részét és a Pilisben lakó Pálosokra bízta, miként tették azt romolhatatlan testével is 1827-ig.

 

Miután eltávozott e földi létből, követte őt négy oroszlánja és két erdélyi kopója, majd fekete hollók lepték el Budát. Mátyás holttestét hű barátja, könyvtárának vezetője, táltosa helyezte nyugalomra.

Mátyás hatalmas aranykészletet hagyott hátra maga után, amelynek hollétét egyelőre titok övezi.

Eltávozása után a király hatalmának alapját jelentő Fekete sereget feloszlatták, amely állítólag rablóbandává vált. A sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory is eltűnt a történelem süllyesztőjében. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak.

Hunyadi Mátyás legismertebb hagyatéka a magyar művelődéstörténetben a Corvina könyvtár, melynek példányai, a Corvinák, részben elpusztultak, részben szétszóródtak: jelenleg 216-ról tud a kutatás.

 

Corvin Mátyást nem Róma, hanem hallatlan tehetsége, rátermettsége, nemeslelkűsége, spirituális küldetése és legendás bölcsessége emeli a szentek sorába.

 

Száraz György

Boldog napot!

The post Szakrális királyok appeared first on Boldognapot.hu.


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »