Szakolca a Morva folyó völgyében a középkori Magyarország egyik kapuja volt a nyugati határon.
Írásban először II. Endre 1217-es oklevelében említik. Kezdettől a határvidék fontos településének számított. A hagyomány szerint itt született 1108-ban Álmos herceg fia, a későbbi II. (Vak) Béla király. Jelentőségét bizonyítja, hogy 1372-ben Nagy Lajos király szabad királyi városi jogokkal látta el. A korai középkortól jelentős egyházi központ is volt.
A Szent György-körtemplom a 12. században épült román stílusban. A város központjában áll a 14. század végén épült Szent Mihály-templom, mellette a Szent Anna-kápolna, mely alatt ossárium, csontház található.
Több jelentős iskolája is volt a városnak: a jezsuiták 1561-től a kolostorukban teológiai főiskolát működtettek. 1701-ben létesült a Szakolcai Királyi Katolikus Főgimnázium. Ebben a gimnáziumban tanult a későbbi esztergomi hercegprímás, Csernoch János, és 1911 és 1913 között itt tanított Juhász Gyula. A városban élt 1783-tól haláláig, 1801-ig Gvadányi József. A Gvadányi-kúria épületében ma a városi könyvtár működik.
A Szakolcának szabad királyi városi jogokat adó Nagy Lajosnak szobrot állíttatott a városi önkormányzat. Felavatására 2008. október 6-án került sor a Szent Anna-kápolna előtti téren.
Az egész alakos bronzszobor 2,7 méter magas, alkotója Vladislav Pekanec. A király jobb kezében a várossá nyilvánítási okmányt tartja, bal kezében a királyi méltóságot jelképező jogart. A négyszögű talapzat felirata latin és szlovák nyelvű:
Megjelent a Magyar7 2022/38. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
