Szakácsok és poloskák

Szakácsok és poloskák

Vannak ugye ezek a főzős műsorok, amik mennek a nemtom melyik tévékben.

Nagyrészt külföldi audiovizuális termékek, melyeknek lényege, hogy a szereplők versenyeznek, ki főz szebbet meg finomabbat a megadott időkorlátokon belül, a zsűri pedig a végén kiértékeli a teljesítményeket. Az arra érdemes versenyző továbbjut, a nem érdemes pedig nem. Akik kiesnek, sírva omlanak össze, majd külön felvételben mondják el a kamerának, mit éreztek, miközben és miután.

Van, akit a zsűri szigorúan megdicsér, másokat a zsűri szigorúan megaláz, miután megkérdőjelezhetetlen egyértelműséggel megállapította, hogy ez a hús ezért, az a tészta meg amazért van mérföldekre az elvárt szinttől.

Mostanában divat a gasztronómiával való foglalatosság, az emberek először lefényképezik az étteremben meg otthon az ebédjüket, aztán közzéteszik, aztán üzenetet váltanak róla, fogadják az elismeréseket, aztán ha még marad idejük, meg is eszik, ha nem, becsomagoltatják, fél napig hordozgatják, otthon berakják a hűtőbe, három nap múlva pedig kidobják. Ez a divat hívhatta elő e tévés főzőműsorokat is. Melyek legújabb alfaja, hogy gyerekekkel is leforgatják őket. Tíz-egynéhány éves gyerekek versenyeznek az állig felfegyverzett, korszerű konyhákban, és keverik a hollandi mártást, meg sütik a wellington steaket. Nyernek vagy veszítenek, a zsűri kiértékeli őket, a néző meg izgul. Valaki szerint cukik és ügyesek, mások szerint beteges, mint a bicikliző medvebocs a cirkuszban.
 

Hírdetés

Majdnem ilyen nehéz kérdés, hogyan viszonyuljunk a környezetünkben elszaporodott poloskákhoz. Idén ugyanis szokatlanul sok a poloska körülöttünk. Az őshonos bencepoloskák mellett megjelentek az ázsiai márványpoloskák is. A napokban két ismerősöm kapott össze a poloskakérdésen (nem Bandika és Ervin, ők elutaztak a Tien-San-hegységbe csapatépítő tréningre).

Szóval a két ismerős hölgy elolvasott egy hírt, hogy irtani kell a poloskákat, mert a klímaváltozás miatt vannak ennyien, mire az egyik, nevezzük Zsuzsának, tiltakozott, mondván: nem kéne valamit a puszta létezése miatt irtani. Ki az ablakon, majd a természet megoldja. Erre a másik, nevezzük Katinak, hogy majd amikor mindent tönkretettek a mezőgazdaságban, akkor is így fogsz vélekedni, Zsuzsa? Nálam a kertben mindent elpusztítottak. Paradicsom, paprika, szőlő, barack, minden elpusztult a szívogatásuk miatt. Zsuzsa nem hagyta annyiban, mert szerinte nem tesznek tönkre mindent. Amikor egy állatfaj elszaporodik, a ragadozója is elszaporodik, vagy felüti egy betegség a fejét annak a túlszaporodott fajnak a körében.

A természet mindent egyensúlyban tart, kivéve az embert, arra nem képes

– zárta érvelését Zsuzsa. Mire egy harmadik ismerős, nevezzük Tivadarnak, közbeszólt, hogy a poloskák természetes ragadozói a fürkészdarazsak és a fürge gyíkok. 
Ember legyen tehát a talpán, aki ilyen nehéz kérdések közepette képes meglátni a helyes utat, és megmondani, mihez tartsuk magunkat.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »