Szabjunk határt! – az oláhok mindent megtesznek magyar orvosképzés ellen, a Fidesz és az RMDSZ nyilatkozatokkal maszatol

“A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak” – írja Edmund Burke. Igen, elvégezték a piszkos munkát. Oroszlánrésze a románokra esett, ám a magyar hűbéresek lojalitása is szükségeltetett. A többi pedig a tétlenül szemlélődő, közömbös magyarokon múlott.

Emlékezzünk: européer jog(f)osztás a MOGYE-n és igazságszolgáltatás román módra. Mint minden rendes szolgáltatás kies hazánkban, ez is sokat ad magára. Annál kevesebbet ügyfeleire. Főleg, ha azok magyarok. Kiket illetnek meg jogok e hazában, ha minket, magyarokat nem?! Minket, akik nemcsak leraktuk Erdély alapjait (mai divatos kifejezéssel élve: megteremtettük infrastruktúráját), hanem egy jól működő rendszert építettünk ki. És a bíróság döntött. Egy újabb majomkenyérfát a romániai magyar orvosképzés (újra)önállósodásának keskeny ösvényére. Egy elháríthatatlannak tűnő akadályt gördített ismént az útunkba.

Érdekképviseletünk hallatta hangját, de tudjuk mennyit ér eső után a köpönyeg. És legyünk realisták: mennyivel van több esélyünk most egy olyan kormányt megnyerni ügyünkhöz, amely utolsó csepp vérig harcolt a pártunkat fogó előző kormány ellen, meg is buktatván azt? Nyilvánvaló, hogy szemfényvesztés az egész. Nos, az RMDSZ elnöke elkezdheti magos Déva várát építeni. Ő is csak egy Kelemen és kőműves. Le fog az omlani. Csak nehogy maga alá temesse. A többi magyar párt fontosabb dolgokra összpontosít, olyanra mint autonómia, a MOGYE-re nem pazarol erőt, még egy szösszenetnyit sem. Inkább hallgat mint szarvasgomba a fűben. Közben egyre jobban bűzlik valami. Romániában. Próbálkoztunk az anyaországnál is, de csupán nyilatkozatok szintjén súrolták az ügyet, szemszúrásból. A kétharmados kormánypártra gondolok. A radikális jobboldal támogatását erős itthoni nyomás miatt kénytelenek voltunk elutasítani.

A beltenyésztett férgek magyarázzák a bizonyítványukat. Ismerik-e azt a szakállas viccet a bélgilisztákkal? Ha nem, hát elmondom. Végülis nincsen régi vicc, egy újszülöttnek minden vicc új. Szóval, két bélféreg találkozik. Téged is keresztben nyelt le a főnök? – kérdi az egyik. Mit képzelsz, én alulról küzdöttem fel magam! Ilyesfajta mély nyelvi érzékkel nem is kevesen rendelkeznek érdekvédelmi szervezetünk berkeiben.

A bukaresti tüntetéstől többen is el akartak tántorítani, politikusok, egyetemi professzorok. Megszabnák nekünk, hogyan gondolkodjunk, mit cselekedjünk. Mondván, ez most új kormány, új idő. Igen, de a keret állandó, a paraméterek ugyanazok: ez itt Románia és a monarchia idejéből rebellisnek ismert magyarok várnak jogorvoslatra. Csak várjanak, a türelem tulipánt terem.

A MOGYE-en is ismert egy-két galand-kaland. Emberünk nem egy ideál, ahogy ideáll-odaáll. Leginkább oda. Egyik lába szilágyi, másik… hát semmiképp sem magyarországi, mert minduntalan az az érzésem, hogy román érdeket képvisel azzal, hogy nem áll ki egyértelműen, következetesen a magyarok mellett. Tettekben. Nemzetmentő szólamokban ugyanis jeleskedik. Kinek nem inge, ne vegye magára, varrasson méretre, ott a szabó!
De ki szab határt a felelőtlen igérgetéseknek egyetemen innen és túl?

Kürti Jenő, Marosvásárhely


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »