Van valami elemi ostobaság abban, ahogy Európa politikailag korrekt fele a nemzetiszocializmushoz viszonyul.
Beszéljünk akár politikusokról, újságírókról, véleményformálókról, vagy bárki másról, akinek a hangját „hallani” lehet a közéletben, annyira egysíkúan gondolkodnak, hogy mindenről is a „nácik” jutnak eszükbe. Hogy egy jó metaforával éljek, Európa egy meglehetősen gyorsan süllyedő hajó, a rajta lévő utasok nagy része pedig nem a hajó megmentésével van elfoglalva, hanem a helyzet szempontjából irreleváns dolgokkal foglalkozik. Ezt a szerencsétlen kontinenst olyan szinten fűti a hamis bűntudat és a politikailag korrekt viselkedés, hogy a „jobboldalinak” titulált, megfelelési kényszeres majmok már az LMBTQ-lobbit is a „nácizmussal” azonosítják, mert hát, miért ne. Hogy ez az analógia semmilyen tekintetben nem állja meg a helyét? Az már nem érdekes! Legelszántabb követőik úgyis mindenre bólogatnak (hozzászólások alapján leszűrt tapasztalat), végtére is teljesen mindegy, hogy mondandójuk hiteles-e, vagy sem. Legtöbbjük torkán még azt is le lehetne nyomni, hogy az ég sárga, nem kék.
Deutsch Tamás oldala úgy hiányzott a Facebookról, mint a Harmadik Birodalomnak a kétfrontos háború, annak rendje és módja szerint bele is vágott a kóserkonzervatív „értékek” közvetítéséhez.
A kétpólusú bábszínház legújabb felvonásaként MSZP-s politikusokkal üzengetnek egymásnak, hogy ki a nagyobb antifasiszta. Nyilván ez egy megnyerhetetlen verseny, mert mindig lehet überelni a másikat, utóbbiaknak pedig természetesen nem a „nácik” becsmérlésével van problémájuk, hanem, hogy az LMBTQ-lobbistákat „nácikhoz” hasonlították. Paradox módon egyébként nekem is ez a bajom, csak a másik oldalról. Nem tudjuk, hogy Deutsch Tamás politikai tevékenységében mégis milyen „értékeket” találhatunk, ilyetén szájára sem nagyon vehetné a tengelyhatalmakat (főleg, mert mi is hozzájuk tartoztunk), nemhogy még negatív színben tüntesse fel őket. Főleg abban a tekintetben, hogy minden fideszes megnyilvánulás, amely a zsidóságnak szeretne megfelelni, egy felesleges kísérlet egy rég elvesztett háborúban: fejen állva zsonglőrködhetnek ugyanis, akkor sem fogják őket jobban szeretni az internacionalista baloldalnál és úgy általában az ország megítélése sem fog javulni tőle az égvilágon semmit.
Persze nem Deutsch az egyetlen, aki a „jobboldali” Fidesz részéről történelmietlen, erőltetett kirohanásokat kezdeményez. A kormánypártok által kitartott publicisták, házi történészek, „értelmiségiek” lassan több negatív párhuzamot használnak a „nácikkal”, mint a bolsevikokkal, ami valljuk be, egy elviekben jobboldali alakulatnál kissé röhejes.
Deutsch Tamás vagy nem tanult történelmet, vagy megvakult, vagy cserben hagyta a józan ítélőképessége (vagy mindhárom). Legalábbis én semmiféle hasonlóságot nem látok köztük és az LMBTQ-lobbisták között, akik amúgy sem fedik le a teljes német társadalmat. Ennek ellenére Deutsch durván általánosít. Ilyenkor szabad?
Amíg a kormánypártok a cigánybűnözés visszaszorítása, a lakhatási problémák megoldása, az egészségügy helyrepofozása helyett jóízűen náciznak, szemlátomást a „modern Németország” sem hajlandó elfogadni, hogy ég a ház, és tűzoltás helyett inkább 100 éves idős embereket citálnak a kóserbíróságok elé. Amíg a kommunista éra alatt működő gonosztevőket a legritkább esetben érte utol az igazságszolgáltatás, addig nemzetiszocialista részről lassan azt is bíróság elé hurcolják, aki ki merte mondani a száján, hogy „Hitler”. Nyilvánvaló, hogy egy 100 éves ember esetében az idézőjeles „igazságszolgáltatás” jelképes, hiszen a vádlott vagy az akár évekig eltartó ügymenet alatt el fog hunyni, börtönbe kerülés esetén pedig a helyzet szintén nyilvánvaló. A bosszú népének vérszomjassága azonban nem ismer határokat, ehhez pedig előőrsként dróton rángatják a germán társadalom kiherélt tagjait. Hadd ne mondjuk ugyanis (aki tudja, az tudja, aki meg nem hajlandó elismerni, soha nem is fogja), hogy a meg nem nevezett vádlott ellen támasztott vádpontok mennyire általánosak, semmitmondóak és kiforgathatóak. Nyilván ez egyáltalán nem akadály a bűnösség kinyilvánításában, kevesebbért is ítéltek már el embereket, szegény idős bácsinak pedig annyi esélye lesz, mint Szálasinak a népbíróság előtt.
Tömeges migráció, no-go zónák szerte a kontinensen, növekvő gazdasági krízis, a koronavírus és az oltások okozta általános bizonytalanság, népesedési válság stb-stb.? Ugyan! Sokkal fontosabb feladat a nemzetiszocializmus összemosása korunk posványbűzös, beteg lobbijaival, vagy éppen 100 éves emberek bíróság elé citálása, ahol az úgynevezett vádpontok… hogy is mondjam, elég ingoványos talajra mutatnak. Látszik, hogy még a legnagyobb 21. századi problémák közepette is jobban félnek a nemzetiszocializmus esetleges újjáéledésétől, mint a valódi problémákról (tegyük hozzá, hogy a mai áldatlan állapotokat szemlélve a félelem eléggé alaptalan). Ez pedig mindent elmond erről a velejéig undorító, politikailag korrekt „elitről”, legyen az balliberális, vagy „jobboldalinak” csúfolt kóserkonzervatív.
Az sem baj, ha leég a ház, vagy elsüllyed a hajó, csak „nácizmus” ne legyen többé!
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
