Spike Lee és Márquez inspirálta vígjáték a Sundance-en

Spike Lee és Márquez inspirálta vígjáték a Sundance-en

A Hollywoodot megrázó zaklatási botrányok után érzékeny filmdrámák és a női mozi uralta a független filmek legrangosabb mustráját, az idei Sundance filmfesztivált. Megrázó történeteket nemcsak az ismert amerikai filmesektől várhattunk: Magyarország is képviseltette magát Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmjével, a modern kori rabszolgaság súlyos világát bemutató Egy nő fogságbannal. A múlt héten a Filmkritikusok Díját is megkapó alkotásról a Variety kritikát is közölt januárban, azt írva: szívet tépő, de a reménynek fokozatosan helyet adó filmről van szó, amiben már-már kényelmetlenül közelről figyelhetjük a csicskaként tartott Maris szenvedéseit. A lap kritikusa szerint a film útját az alapozhatja meg, ahogy váratlanul elmozdul a szenvtelen megfigyeléstől a feszültségkeltés irányába, hogy végül egy az elnyomás elől menekülő nő sztorija thrillerré fokozódjon.

A független filmes fesztivál korábban sem állt ellen annak, hogy társadalmi jelenségek tükrében lehessen vizsgálni az aktuális kínálatot. Két éve például nem sokkal azután került sor rá, hogy az Oscar-jelölések után vitát váltott ki a fehér jelöltek magas száma, a feketék háttérbe szorítása. A Fox Searchlight gyorsan ki is fizette a Sundance történetében addig példátlan 17,5 millió dolláros összeget Nate Parker rabszolgadrámájáért, az Egy nemzet születéséért. Igaz, hiába beszélt mindenki arról, hogy itt egy izgalmas, Oscar-esélyes társadalmi dráma, arany szobrocskákat végül nem vihetett haza a film. Sőt, ahogy a Guardian írja, a földrengés nem állt le: nem sokkal később kiderült, hogy a rendezőt 2001-ben nemi erőszakért állították bíróság elé.

A #MeToo-hullám csak ezután érkezett, magával söpörve előbb Harvey Weinsteint, majd Kevin Spacey-t, de egyelőre a felszínen hagyva Woody Allent vagy épp Roman Polanskit. (A héten ismét felmerült, miként védte őt még 2013-ban Quentin Tarantino, állítva: nem is történt erőszak a 13 éves lánnyal szemben.) Pedig mondhatjuk, hogy korábban Weinstein uralta a Sundance-t, miután előbb megvette Steven Soderbergh filmjét, a Szex, hazugság, videót, majd később a Shop-stopot és a Kutyaszorítóbant is. Három évtized után most először nem volt ott a producer a fesztiválon. Korábban cége, a Miramax uralta az eseményt, kihalászva és felfuttatva a potenciális Oscar-esélyeseket és közönségkedvenceket. A modellt aztán a Fox Searchlight vette át, míg az elmúlt időszakban az Amazon és a Netflix bizonyultak a leglelkesebb vásárlóknak. Igaz, idén ez is változott: a Netflix egyetlen filmet szerzett be, az Amazon viszont még ennyit sem. 

Az idei Sundance nagy dobásai között számos nehezen bekategorizálható filmet is találunk. A nézők megőrültek Carlos López Estrada bemutatkozó vígjátékáért, a Blindspottingért, ami egy fekete és egy fehér kamionsofőr szembekerülését mutatja be egyszerre humoros és feszültségteli módon. A rendezőre leginkább Spike Lee és Gabriel García Márquez van rá hatással, ami a Guardian szerint meg is látszik a filmen.

http://mno.hu/

Izgalmas bemutatkozás volt Boots Riley-tól a Sorry to Bother You is, amiről a brit lap azt írta: őrült antikapitalista vígjáték egy fiúról és barátnőjéről, akik telefonon keresztül próbálnak lexikonokat eladni. A nézők elé került továbbá Jonas Åkerlund régóta várt filmje, a Lords of Chaos, ami a norvég black metal színtér tébolyult világába enged betekintést, a főszerepben Rory Culkin-nel és Emory Cohhennel.

Szintén remek vígdrámával állt elő a brit abszurd nagymestere, Jim Hosking, akinek az An Evening with Beverly Luff Linn már a második filmje. A címszereplő egy rejtélyes előadóművész (Craig Robinson megformálásában), aki váratlanul újra felbukkan a boldogtalan feleség, Lulu Danger (Aubrey Plaza) életében. A Guardian kritikusa, Amy Nicholson szerint a film igencsak próbára teszi nézőjét.

A fesztivál igyekszik visszaszerezni a horror renoméját is, annyi évnyi egy kaptafára készülő szellemházas-parajelenséges blockbuster után. Tavaly Jordan Peele ötmillió dollárból készült filmje, a Tűnj el bizonyult a Sundance népszerű találatának, hogy a mozi aztán idén a négyszeres Oscar-jelölésig jusson. De olyan színvonalas horrorokat prezentált még a filmes mustra, mint a Valami követ és A Babadook, míg idén Ari Aster alkotása, a Hereditary gyűjtött be jó pontokat. A kritikusok elmondása alapján Toni Collette élete egyik legjobb alakítását hozza a filmbeli gyászoló, rémisztő történésekkel szembesülő anyaként.

A fesztivál fődíját Desiree Akhavan filmje, a The Miseducation of Cameron Post kapta, ami olyan tinédzserekről szól, akiket környezetük szeretne „kinevelni” a homoszexualitásból. Bár a történet súlyos drámát ígérne, az alkotás nem mellőzi a vígjátéki elemeket sem. A címszerepben Chloë Grace Moretzt találjuk, a film pedig Akhavan második rendezése a 2015-ös Lapátra téve New Yorkban után. Ahogy a Guardian is említette, korábban olyanok nyerték el a zsűri nagydíját, mint a Whiplash, A megálló vagy A messzi dél vadjai. 

Az amerikai drámák közül a közönségdíjat a Burden érdemelte ki. A filmben Garreth Hedlund egy olyan Ku Klux Klan-tagot alakít, aki szembefordul a szervezet rasszista előítéleteivel. A legjobb rendező a The Kindergarten Teacher direktora, Sara Colangelo lett. Nadav Lapid 2014-es izraeli filmjének adaptációjáról van szó, a főszerepben Maggie Gyllenhaallal és Gael García Bernallal. A legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést Derek Doneen kapta a Kailashért, ami az indiai Nobel-békedíjas Kailash Satyarthi életét mutatja be.

Mind a négy fontos rendezői díjat nők vihették idén haza. A nemzetközi filmdrámák kategóriájában Ísold Uggadóttir nyert az And Breathe Normally (Andið eðlilega) című alkotással, nemzetközi dokumentumfilmek terén Sandi Tan és a Shirkers győzedelmeskedett, míg az amerikai dokumentumfilmek közül Alexandria Bombach (On Her Shoulders) bizonyult a legjobbnak. 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.08.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »