Sötét titkokról mesél a boszorkányok börtönévé alakított középkori kápolna

Sötét titkokról mesél a boszorkányok börtönévé alakított középkori kápolna

Egy kőoszlopba ékelt vasgyűrű egy 15. századi aberdeeni kápolna falában – a legtöbb embernek elsőre nem mond túl sokat az építmény kis darabkája, valójában azonban a skót város története egyik legsötétebb fejezetének emléke.

„Be kell vallanom, szkeptikus voltam – a gyűrű nem olyan látványos, de valóban nagyon eredeti” – mondta Arthur Winfield, az OpenSpace Trust nevű szervezet projektvezetője, amely az Aberdeen központjában található Kirk of St Nicholas (Szent Miklós-templom) East Kirk (keleti templom) szentélye közösségi központtá való átépítésének részeként a kápolnát is helyreállítja – olvasható a Live Science cikkében.  

Mint Winfield kifejtette, a várost 1597-ben elérő boszorkányüldözési láz idején a templom két helyiségében, a kápolnában és a toronyban is boszorkányokat tartottak fogva. A raboknak feltehetően nem volt melegük azon a télen, miközben perükre és ítéletükre vártak – ami az esetek többségében halál volt. Winfield elmondta, manapság telente három Celsius-fok az átlaghőmérséklet a kápolnában, és évszázadokkal ezelőtt még ennél is alacsonyabb lehetett.  

A 16. században Skóciában nem a vasvillával felfegyverkezett csőcselék, hanem az uralkodó által kijelölt királyi bizottságok voltam a boszorkányüldözés végrehajtói. Ennek köszönhetően a városi levéltárban őrzött dokumentumokban aprólékos feljegyzések találhatók az 1597-es boszorkányperekről és kivégzésekről – többek között egy helyi kovácsnak az általa a Szent Miklós-templom börtönéhez készített bilincsek és vasgyűrűk ellenértékeként juttatott kifizetésekről is szólnak iratok. Az archívumokban emellett a boszorkányok nyilvános megégetéséhez  használt kötelekért, faanyagért, valamint kátrányért fizetett összegek is szerepelnek.

A halálra ítéltek többségét kegyelemből már azelőtt megfojtották, hogy máglyán elégették volna. Chris Coly, az Aberdeeni Egyetem történésze kifejtette, hogy az 1597-es edinburgh-i boszorkányüldözés a VI. Jakab király rendeletei hatására Skócia-szerte fellángoló üldözések egyik hullámának volt a része. Croly szerint gyakran hangoztatott nézet, hogy Skócián belül Aberdeenben ítélték halálra a legtöbb boszorkányt, nem feltétlenül fedi teljesen a valóságot, az azonban igaz, hogy a legjobb nyilvántartást ők vezették a boszorkányüldözésekről.  

Az egyik legismertebb aberdeeni boszorkányperben egy család két tagja is érintett volt. Az anyát, Jane Wishartot 18 pontban is bűnösnek találták boszorkányság vádjában: többek között varázslattal betegítette meg a szomszédjait, vejét egy vitájuk után egy rejtélyes barna kutya támadta meg, és feldarabolt egy akasztófán lógó hullát, hogy a testrészeket aztán varázslásra használja fel.

Wishart fiát, Thomas Leyist azzal vádolták, hogy egy olyan boszorkánygyülekezetet vezetett, amelynek tagjai éjfélkor az ördöggel táncoltak az aberdeeni halpiacnál. Az anyát és a fiút is megfojtották, majd máglyán elégett. A dokumentumokból tudjuk, hogy a fiú máglyájához felhasznált alapanyagok 3 font 13 shilling 4 pennybe kerültek.

2006-2007-ben a keleti templomnál ásatásokat végeztek az egykori templomot közösségi centrummá alakító munkálatok megkezdése előtt. Egyetlen „boszorkány” maradványait sem találták meg – Croly szerint ennek az a magyarázata, hogy valahol máshol, nem „szent” földben temették el őket. Az ásatás révén ennek ellenére remek betekintés nyílt a 11-18. század aberdeeni lakosainak életébe: több mint 2000 ember földi maradványait találták meg, köztük 1000 teljes csontvázat.  Többségüket az 1560-as évek előtt temették el.

Innentől kezdve a protestáns hatóságok megtiltották, hogy a templomon belül földeljék el a holtakat, ám a gyakorlat egészen a 18. századig folytatódott. A templom alatt egy korábbi, 11. századi templomra utaló bizonyítékokat is találtak. A templomfal mellett kilenc kisgyermek csontvázára is rábukkantak, akik feltehetően valamilyen járvány következtében haltak meg. 

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »