A háttérhatalmista erők ellenében a kereszténység az egyik nagy akadály.
A betiltás túl durva lenne. A protestantizmus esetéban a beférkőzés a fő módszer, ma már nem kis arányban működnek úgynevezett “befogadó” – értsd: a keresztényellenességet hirdető – protestáns felekezetek, melyek keresztény álarcban hirdetnek ultraliberális-ateista nézeteket.
A katolicizmus pórázra fogása napjainkban halad: a vatikáni nagyfőnöki poszt immár évek óta keresztényellenes kézben van. Nem mondanám, hogy ez a harc már eldőlt. Még akár vissza is fordulhat a katolicizmus a kereszt útjától távolodás dübörgő autópályáján, ehhez az is elegendő lehet, ha a patagóniai ördögfajzat, a mosolygó eretnek halála után egy normális ember kerülne a római pápai székbe: az én katolikus kedvencem egyébként a ghánai Peter Turkson bíboros aki, minden fronton kiáll a hagyományos katolikus értékek mellett, ráadásul szín néger, ami miatt eleve nem mernék őt olyan hevesen kritizálni a progresszívek. Ismerjük ugyanis be: ma a katolicizmusra a fő veszélyt a fehérek jelentik, míg a négerek között sokkal ritkább a szekularista-progresszívista tombolás.
Az ortodoxia persze a kemény dió: képtelenség beférkőzni a sajátos struktúra és döntésmechanizmus miatt. Most Orbán biztosította az ortodoxokat, vétót emel a Kirill moszkvai pátriárka elleni szankciókra. Ez fontos tett, le a kalappal: Kirill a messze legnagyobb ortodox egyház feje.
Egyébként nekem személyében Kirill nem a kedvencem. Szerintem túl sokat politizál, napi szinten, s ez semmiképpen se szerencsés.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
