100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.
A vonaton. Október 22, szombat
Rossz éjszaka után, melyet a rossz fekhelyek igen kínossá tettek, nem kis meglepetésünkre reggel nyolc órára Soprontól még csak Kapuvárig jutottunk el. Tízkor Csornán vagyunk, ahol két-három óráig állunk s csak egy óra felé érkezünk Győrbe. Még ebédnél ülünk, tészta és dessert között, mikor befut a vonat a pályaudvarra. A felségek abbahagyják az evést és fogadják Klempa ezredest, ki hosszasan bemutatkozik. Egy magasrangú tisztről, aki éppen szökni készült, kitudódott, hogy délelőtt üzenetet küldött Horthy kormányzónak a király érkezéséről. A perronon nagy tömeg gyűlt össze, mely szűnni nem akaróan ünnepli a királyi párt. A tömeg Gyulát is sokat éljenezi és hallani kívánja. Ő néhány szót intéz hozzájuk. Azt mondja, hogy Magyarországon mindig a jog uralkodott és most mindenkinek kötelessége a királyhoz csatlakozni, aki nekünk az integritást fogja hozni, mire több oldalról azt kiáltják: »Adná az Isten!« Rakovszkyt a király már tegnap miniszterelnöknek dezignálta és a külügyminiszterségre Gyulát kérte fel. Valaki már annak szólítja, mire Gyula nevetve leinti: »Majd csak Pesten leszek az, amikor meg lesz hozzá az ország is«. Mindeddig minden jól megy. Emelkedett kedélyhangulat és amerre néz az ember, mindenfelé boldogságtól sugárzó arcok.
Bombaként csap le a kormány üzenete, hogy a király vonatát tartóztassák fel. A küldönc más sürgönyöket is hoz, amelyekben az entente-missziók tiltakozásukat jelentik be. Erre el voltunk készülve, az előbbire nem. Gyula figyelmesen átolvassa a sürgönyöket és csak annyit mond: »ez nem lep meg, nem újság előttem«. úgy veszem észre, hogy ez nem alterálja túlságosan, de annál inkább a magyar kormány viselkedése. A vonatot senki sem meri feltartóztatni. A helyőrség leteszi az esküt. A magasállásu tisztet magunkkal visszük. Hegedűs útközt aranyérmet kap, amit sugárzó arccal feltűz. Akkor éppen mellette állok és látom, hogy a keze ügyetlen a feltűzésben. Győrszentivánon hirtelen megáll a vonat. Megtudjuk, hogy Ács előtt felszedtéka síneket. Ostenburg utászai ugyan hamar rendbehozzák a pályát, de Ácsra csak öt óra felé érünk be. Ide újabb üzenet jön a kormánytól, hogy Lehárt le kell tartóztatni, a király vonatának pedig lehetetlenné tenni a továbbmenetelt. »Csak rajta«, gúnyolódik Lehár, »én már megszoktam az elfogatást, csak nemrég ültem a dutyiban.« Sok ember gyűl össze az állomáson. Ismerőseink közül is többen fehérneműt, ágyneműt, párnákat hoznak a királyné számára. Bemegyek őfelségéék fülkéjébe és megkérdezem, ne küldjem-e be komornáját az ágybebúzáshoz. Látom, hogy a királyné maga végzi ezt, maga hajtja le a lepedőket a matracok alá a saját és a király ágyán. Hozzálátok segíteni. A király mellettünk áll és egyre köszöni a segítséget. Hír jön, hogy Komárom előtt a landsbergi alagútnál Perczel ezredes ellentáll. Férfiismerőseink közül többen jelentkeznek Ostenburgnál a zászlóaljba való belépésre. Itt Ácson végtelen időkig vesztegelünk. Ha jól tudom, Vass miniszterre várunk, aki parlamentairenek van kiküldve. A király, aki a történtek után úgy sem akar vele találkozni, indulatosan mondja nekem, hogy »ő ugyan várhatja, míg beszélek vele, a kormány ilyen viselkedése után eszemben sincs ezt tenni.« Végre elfogy a király türelme, kiadja a parancsot, hogy többet nem várunk, hanem indulunk tovább. Este kilenckor Komáromba érkezünk. Ostenburg a Perezel-csapatokat bekeríti és kerülő úton hatol be. Perezel megszökik, Siménfalvy ezredes véletlenségből Ostenburg kezeibe kerül. Itt is kivonul az egész helyőrség és felesküszik a királyra. Ácsról, hol mar nem talált senkit, megérkezik Vass miniszter Ottrubay ezredessel. Beszállnak a vonatba és Tatáig Gyulával, Rakovszkyval és Boroviczónyvel egy fülkében ülnek. Vass azzal a megbízatással jött, hogy bírja rá a királyt, hogy ne folytassa útját, hanem álljon meg. Ezzel biztosan csak időt akarnak nyerni, hogy első ijedtségükből felocsúdjanak és szervezkedjenek, mert mint hallatszik, Pesten óriási a fejvesztettség. Bethlen csak reggel érkezett meg Pécsről és azóta tótágast áll egész Budavára. Őfelsége Rakovszky által üzenteti, hogy semmi esetre sem áll meg, — az entente-ra vonatkozólag pedig csak Pesten fog nyilatkozni. Gyula még az éj folyamán elmondja nekem a köztük és Vass között lefolyt beszélgetést. Megmagyarázták neki, hogy most már nincs arról szó, vájjon helyes vagy okos volt-e a király hazajövetele, vagy hogy ki a felelős, ki a hibás, hogy ez megtörtént, de egyedül arról, hogy most számolni kell ezzel a fait-accomplival. Gyula elképzelhetetlennek tart minden más megoldást, mint azt, hogy a kormányzótól kezdve mindenki kivétel nélkül koronás királya mellé álljon. Horthy elháríthatja magától a felelősséget, ha úgy tetszik neki, kinyilatkoztathatja, hogy roszszalja a tettet, de azért adja át a hatalmat, mert csakis ha egységesen, ingadozás nélkül áll a nemzet az uralkodója mögé, csak akkor imponálhat velő úgy a kis-, mint a nagyántántnak. Vass igazat látszott nekik adni. Meg is ígérte, hogy ebben az értelemben fog a kormányzónak referálni. Beszélgetés közben Vass még azt is mondta Rakovszkynak, hogy csodálkozik azon, hogy a király vonatát olyan könnyelműen őrzik. Bárki a sínekre tolakodhatik és megtámadhatja a királyt. Ő is minden feltartóztatás nélkül, sőt anélkül, hogy találkozott volna valakivel, közelíthette meg az udvari vonatot. »Ti nem is tudjátok, mily veszélyben vagytok!« mondja Rakovszkynak. »Láthatod ebből« feleli Rakovszky, »hogy a királyt nem kell őrizni. Nem bántja őt senki. Diadalmenetben jöttünk idáig és mindenütt a nép szeretete őrizte.« Mikor a pesti kiküldöttek Tatán kiszálltak a vonatból, urainknak az volt a benyomásuk, hogy Vass le van véve a lábáról, hogy minden a legjobban áll és hogy most már feltartóztatás nélkül mohetünk be Pestre. A katonai vezetők ma délután megcsinálták az egész tervet a bevonulásra. Megbeszélték Gyulával és velem, hogy a királyné egy tizenkét főből álló tiszti díszőrséggel nálunk a rakparton lesz elszállásolva és addig marad ott, míg a király bevonult a várba. — Azon esetben ha este érkeznénk, a királyné nálunk töltené az éjszakát. Én ezt természetesen nagy örömmel fogadtam. Uram Isten, csak volnánk már ott!!!
Forrás:monarchista.blogspot.com
Tovább a cikkre »
