Sokan rosszul járnának, mégis leléphetnek a britek

Sokan rosszul járnának, mégis leléphetnek a britek

Mit jelentene az Európai Uniónak az Egyesült Királyság távozása? Kik járnának vele rosszul, és kik nagyon rosszul? És egyáltalán miért akarnak kilépni a britek? Összeszedtük, amit eddig tudni lehet.

Egyre közelebb a történelmi nap, amely az egész Európai Unió jövőjét meghatározhatja: június 23-án szavaznak a britek arról, hogy elhagyják-e a közösséget. Az ügy horderejét jelzi, hogy a minap Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egyenesen a nyugati politikai civilizáció végét jósolta arra az esetre, ha az Egyesült Királyság polgárai megszavazzák a köznyelvben brexit néven emlegetett kilépést.

Márpedig jelenleg – ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak – árnyalatnyi kisebbségben vannak azok a szavazók, akik maradnának az Európai Unióban. A tekintélyes Financial Times legutóbbi felmérése szerint 47 százalék szavazna most a kilépésre és csak 45 százaléknyian a maradásra (a többiek nem tudtak vagy akartak válaszolni). Érdekesség, hogy előbbiek csak a legutóbbi időszakban vették át a vezetést, a Brüsszel-pártiak 2015 őszén még tekintélyes előnnyel vezettek.

Hiányoznának a britek

Az elemzésekből egyébként úgy tűnik: Európának mindenképp érdeke valahogy benntartani a szigetországot. A többi tagállam ugyanis mindenekelőtt elveszítene egy nettó befizetőt – vagyis aki több pénzt ad a közösbe, mint amennyit kivesz –, a munkaerő szabad áramlásának megszűnése pedig mindkét oldalon gazdasági károkat okozhat. Nyilván brit oldalon a kilépés elenyésző számú pozitívumainak egyikeként lehet említeni, hogy a közösbe eddig beadott pénzt megspórolhatják. Brüsszel viszont elveszítené egy fajsúlyos katonai és diplomáciai szövetségesét. Emiatt a London School of Economics szakértői szerint az unió kevésbé tudna ellenállni az Oroszország és a dzsihadisták jelentette fenyegetésnek.

Érdekesség, hogy az állandóan reformokat követelő britek nélkül jelentősen meggyengülne a változást akarók hangja a közös tanácskozásokon. Mivel Magyarország 2010 óta, újabban a visegrádi négyek támogatásával, ezek közé az államok közé tartozik, ez valószínűleg minket is érintene. Magyarul egy unión belüli (alkalmi, potenciális) szövetségessel kevesebbet tudhatnánk magunk mellett.

Hatalmas piacvesztés

Komoly érvágás lenne mindkét fél számára, hogy a tagság megszüntetésével várhatóan vámok és egyéb akadályok gördülnének majd az áruk szabad áramlása elé. A hivatalos adatok szerint a szigetország exportjának majdnem a fele irányul a közös térségbe – idén áprilisban 12 milliárd fontnyi áru –, ami a brit GDP mintegy hetedét adja. Hasonló a helyzet az import terén is: egy hónap alatt 41 milliárd font volt a behozatal, ebből több mint 19 milliárd érkezett az unióból.

Ezeknek az országoknak nagyon fájna

Van egy-két tagország, amely még az átlagnál is nagyobb pofont kaphat a brexittel. Mindjárt elsőként meg lehet említeni az egyébként sem a leggazdagabb nyugati államokhoz tartozó Írországot: az ő exportjuk 14 százaléka landol a szomszéd szigeten, és az összes import 34 százaléka származik onnan.

Másodikként említhetőek – hasonló megfontolásokból – a hollandok: kivitelük 9,4 százaléka megy a szigetországba, importjuknak pedig 6,1 százaléka származik a britektől. Ők az Egyesült Királyság második legjelentősebb uniós kereskedelmi partnerei. Ráadásul a holland befektetők legkedveltebb országa a ködös Albion, a brit befektetőknek pedig második számú célpontja Hollandia. Egy holland elemzés szerint 2030-ig az ország mintegy tízmilliárd eurót, GDP-jének 1,2 százalékát veszítené el 2030-ig, ha győznének a kilépéspártiak.

Dél és Kelet aránylag megúszná

Az unió déli és keleti országai ugyanakkor kevésbé sínylenék meg az Egyesült Királyság távozását. Magyarország kivitelének például 2014-es adatok szerint 3,9 százaléka ment hozzájuk, de az import tekintetében ez az arány mindössze 1,7 százalék (ezzel a szigetország mindössze a 10. helyet foglalja el).

A London School of Economics (LSE) elemzése rámutat: a brexittel még az optimista forgatókönyv szerint is 1,1 százalékkal csökkennek a az Egyesült Királyság bevételei, a pesszimista szcenárió szerint éves szinten 3,1 százalékos, mintegy 50 milliárd fontnyi kiesést könyvelhetnek majd el. Hosszú távon a kereskedelem lanyhulása rosszat tesz a termelékenységnek, ami a pesszimisták szerint akár olyan szintű GDP-visszaesést is okozhat, mint a 2008–2009-es pénzügyi válság.

Noha számszerűsíteni nagyon nehéz, valószínűleg a nemzetközi befektetések és a munkaerő-áramlás is alaposan megsínyli a brit kilépést. Érdekes módon itt nemcsak az Egyesült Királyságba vándorló európaiakra, például magyarokra, lengyelekre, csehekre vagy éppen spanyolokra kell gondolni – mintegy hárommillió más uniós tagországban született ember él a szigetországban –, hanem a külhonba szegődött britekre is. Róluk általában kevesebb szó esik, pedig a legóvatosabb becslés szerint is 1,2 millióan vannak: fiatal gazdasági migránsok vagy éppen nyugdíjasok, akik melegebb éghajlaton, például Spanyolországban képzelik el idős korukat.

Ezt hozzák fel a kilépés mellett

Akik a kilépés előnyeit hangsúlyozzák, általában azzal érvelnek, hogy a szabad mozgás elve miatt nem tudják szabályozni, kik és hányan jönnek az országba. A kilépéspártiak egy jókora része ellenzi a bevándorlást, mivel szerintük a különböző kultúrákat nem sikerül integrálni. Az érvek mögött gyakorlatilag az áll, hogy sokan próbálnák visszanyerni az ország teljes szuverenitását. Azt is hangsúlyozzák egyébként, hogy az Egyesült Királyság számára a tagság befizető államként nem éri meg, arról azonban hajlamosak megfeledkezni, hogy cserébe hozzáférnek a közös piachoz.

Még a konzervatívoknak is csak egy része távozna

Bár jelenleg úgy látszik, a kilépésre szavazók vannak előnyben, a politikai fősodor nagy része a maradás mellett áll. A hagyományos nagy pártok közül a liberális demokraták és a munkáspártiak is a tagság mellett kampányolnak, a legerősebb konzervatívok pedig két táborra szakadtak. A miniszterelnök David Cameron a maradás mellett foglal állást – állítólag az unióval szembeni reformtörekvései is arra irányultak, hogy könnyebben tudja a briteket maradásra bírni. A másik tábor talán legismertebb tagja a kozervatívoknál Boris Johnson volt londoni polgármester.

A kisebb pártok közül értelemszerűen a Nigel Farage-féle Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) állt bele legerősebben a kampányba, gyakorlatilag az egész politikai alakulat azért létezik, hogy kiléptesse az országot az Európai Unióból.

Brüsszeli aggodalmak szerint egyébként ha jövő csütörtökön az Egyesült Királyság arra szavaz, hogy kilép a közös térségből, az lökést adhat Európa többi elszakadáspárti politikai erejének. A cseh miniszterelnök is figyelmeztetett korábban, hogy a britek után akár náluk is lehet népszavazás a kilépésről, de ugyanerről beszélnek szakértők Görögország esetében is. Hogy Csehország vagy Görögország az Európai Unió nélkül önmagukban mennyire lennének életképesek, az már más kérdés.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »