Sok pénzt vesznek el a fizetésből? A szomszédban se más a helyzet

Sok pénzt vesznek el a fizetésből? A szomszédban se más a helyzet

Egy regionális összevetéséből az látszik, vannak kifejezetten alacsony elvonások, és van olyan is, amely átlagosnak mondható.

A versenyképességet pedig több szempontból is lehet vizsgálni, adószakértők szerint pedig kifejezetten bizakodóak a fejlődést illetően.

Bejárta a sajtót az utóbbi napokban az OECD friss összehasonlító tanulmánya a béreket terhelő költségvetési terhekről. A tanulmány rámutatott, hogy Magyarország továbbra is tartja pozícióját az adó- és járulékterhelésben vezető országok között. Halvány vigasz, hogy a negyedik helyet foglaljuk el, így egy ideje lecsúsztunk korábbi dobogós pozíciónkról, amely ez esetben pozitív fejlemény. Ám az is világos az OECD táblázatából, hogy a gyermekek után igénybe vehető kedvezmények meghaladják az átlagot, így ha a terheket 2 gyerek esetén vizsgáljuk az OECD tagállamok között, akkor máris „csak” a kilencedik helyen van Magyarország a 34 ország között.

Bár a tanulmány nem foglalkozik a 3 vagy több gyermek esetén járó kedvezményekkel, de nem hivatalos felmérések alapján ebben az esetben helyezésünk további lépést tesz az alacsonyabb költségvetési terheket kirovó államok irányába, ami nem meglepő az eltartottanként és havonta igénybe vehető 220 ezer forintos adóalap-kedvezmény ismeretében – írta Kertész Gábor és Nemecz István, az Adó.hu szakértői.

Kifejtették, a versenyképesség alakulása azonban az állami elvonások száraz számai mellett számos egyéb, sokszor fajsúlyosabb, tényezőtől is függenek, úgymint a politikai stabilitás, az infrastruktúra fejlettsége vagy éppen a tengeri kapcsolat. Pusztán az adó és járulék mértékek változtatásával csak a hazai viszonyokra tudunk hatást gyakorolni. Így ha a nemzetközi versenyképességre nincs is közvetlen hatással, de mindenképp érdemes az adó és járulékterhek csökkentéséről beszélni.

Azt írták, az utóbbi évek adó- és járulékcsökkentő lépései bebizonyították, hogy azok ritkán jutnak el a munkavállalókhoz, fogyasztókhoz. A legutóbbi áfacsökkentés (sertéshús) után a piacon sétáló emberek többsége ugyanazon árakkal találkozott, mint a csökkentés előtt. Ugyanis az ár a közgazdasági értelemben vett piacon is annyi, amennyiért az eladók hajlandóak eladni, a vevők pedig hajlandóak megvásárolni a terméket. A piac már korábban beárazta a sertéshúst, így az áfacsökkentés után az eladók többsége tartotta a korábban már bejáratott fogyasztói árat, legfeljebb kisebb korrekciót erőszakolt ki a lagymatag verseny az eladók között.

A minimálbér és a munkakedv

Nincs ez másképp a munkabérekkel sem. Nem azért tart ott az átlag bérszint Magyarországon, ahol van, mert a munkavállalók úgy ítélik meg, hogy munkájukért ez az az ellenérték, amiből kényelmesen és megtakarításokat felhalmozva tudnak élni. Ellenkezőleg: a munkavállalói kedv alulról támasztja a grafikont, azaz onnan indul egy-egy munka ellenértéke, amiért már hajlandóak az emberek tömegesen elvállalni azt. És ennek mértéke más itthon és más tőlünk nyugatabbra.

A minimálbér sok embernek nem csak hallomásból ismert fogalom, hanem a kiábrándító valóság. Így tehát, ha a munkavállalót terhelő adó vagy járulékterheket csökkentjük, akkor azzal nem fehéríthető a gazdaság, hiszen mint említettük, a munkának megvan a piac által beárazott ellenértéke. Ha csökken az adóteher, akkor csökken az ajánlott bruttó bér.

A jogszerű keretek között alkalmazott, bejelentett és határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók természetesen jól járhatnak ilyen csökkentéssel, de a fekete vagy szürke zónában „alkalmazott” munkavállalók ezután sem fognak tudni kikerülni a borítékra váró sorból. Azzal lehet a munkáltatókat ösztönözni a legális foglalkoztatásra, ha az őket terhelő elvonásokat mérsékeljük, hiszen így közvetlenül csökken a munka vállalati szintű költsége.

A versenytársak járulékterhei

Mind Szlovákia, mind Csehország mind pedig Lengyelország sávos személyi jövedelemadót alkalmaz. Így az adómértékek összehasonlítása máris nehézségbe ütközik, hiszen azonnal bizonyos átlagszámításokat követel és általánosításhoz vezet. Különböző szektorokat vizsgálva más és más sorrendet állíthatnánk fel az országok között, hiszen a bérszínvonal közvetlen függvénye az adott ágazatra jellemző effektív adó. Az azonban világosan látszik, hogy bármely az összehasonlításban szereplő országot megelőzzük (pontosabban alulmúljuk) az szja mértékében, így ezen a téren bizton állíthatjuk, hogy Magyarország versenyképes.

A munkavállalókat terhelő járulékok esetében azonban éppen ellenkező a sorrend. A magyar járulékok (18,5%) Romániától (16,5%) éppen csak 2 százalékkal magasabbak, azonban Szlovákia (13,4%) vagy Csehország (11%) összehasonlításában már szabad szemmel is jól látható különbséget mutatnak. A Lengyelország esetében látható több mint 20 százalékos mérték azonban magyarázatra szorul. Ez önmagában soknak tűnik, azonban a munkavállaló által fizetett járulékok levonhatóak az adóalapból, sőt bizonyos részei egyenesen a fizetendő adóból. Így amit a magas járulékon elveszítenek, azt az effektív jövedelemadó mértéknél kapják vissza.

Megvizsgálva a munkáltatót terhelő elvonásokat, abszolút vegyes képet kapunk. Látható, hogy a 28,5%-os magyar mértéket meghaladja Szlovákia 35,2%-os és Csehország 34%-os mértéke. Románia és Lengyelország azonban bőven aláígér a magyar járulékmértéknek a maguk legfeljebb 23,45%-os és 22,41%-os mértékeikkel. Lengyelország itt ismét magyarázatra szorul, hiszen a sávos járulék mérték annak köszönhető, hogy a fizetendő járulék függ az adott munkakörtől és az alkalmazottak számától.

A lengyel számításoknál alkalmazandó beszámítási és levonási lehetőségek következtében azon érdekes helyzet áll elő, hogy míg a puszta százalékmértékeket nézve a vizsgált országok között legfeljebb az utolsó helyet kaphatja a (nettó bér / teljes költség) aranyszám alapján, addig az effektív adó és járulékterheléssel számolva ugyanezen arányszámot, azonnal az első helyre lép elő.

Elmondható, hogy vannak tételek, amiben élen jár Magyarország, vannak elvonások, amiben nem olyan vonzó és van olyan terület, ahol viszont éppen középen helyezkedik el a szélső értékek között. Az összehasonlítás tehát kifejezetten nehéz, hiszen a magasabb jövedelemkategóriákba tartozó szakmák tekintetében a magasabb és sávos jövedelemadózás miatt elolvad a járulékok által okozott komparatív előnye egyes országoknak.

Ipari beruházások és javadalmazás

A térségre azonban az SSC és IT centerek mellett az ipari beruházások a jellemzőek, amelyek általában kevéssé képzett, betanított munkaerőt igényelnek. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen munkakörök javadalmazása jellemzően a minimálbér körül mozog, úgy érdemes megvizsgálni, hogy milyen arányok és tendenciák figyelhetőek meg a térségben. Az Accace saját belső felmérése alapján a minimálbérek az alábbiak szerint alakultak az elmúlt tíz évben (kattintson a táblázathoz és az összehasonlító ábrákhoz!)

Összességében mindenhol két számjegyű növekedés történt, sőt, Lengyelország és Románia esetében egyenesen három számjegyű a fejlődés. Figyelembe véve a minimálbérek mértékét Románia jön ki abszolút győztesként a százalékok versenyében. Magyarország esetében azonban fontos, hogy a magyar minimálbér mintegy 350 eurós mértékét a szlovák és a lengyel 400 és 450 eurós mértékek jelentősen meghaladják. Így míg a kifizetett egységnyi nettó bérhez kapcsolódó teljes vállalati költség terén 10-15 százalékos „megtakarítást” tudnak nyújtani a beruházóknak, addig a 14-28 százalékkal magasabb bérszínvonal miatt a vállalati bérköltséget figyelő üzleti tervek tekintetében megkophat fényük.

Az összehasonlítás tehát számtalan aspektusból megtehető, főleg ha olyan összetett fogalmat igyekszünk mérni, mint a versenyképesség. Egy azonban látható: eltérések vannak, de behozhatatlan különbség nincs a vizsgált néhány országhoz mérten, az pedig biztos, hogy egy kiszámítható és kiszámíthatóan változó jogszabályi környezet, valamint az „adózóbarát NAV” jövőbeli terve csak használhat a versenyképességnek.

Forrás: Adó online/Accace


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »