A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vers- és novellaíró pályázatot hirdetett A család Istentől rendelt közösség címmel. Napról napra bemutatjuk a díjazott alkotásokat. Az alábbiakban Skellecz Kata Napkeltétől – Napnyugtáig című versét olvashatják.
NAPKELTÉTŐL – NAPNYUGTÁIG
Mindenkinek más, mert senki sem egyforma
mégis mindenki egy, mert ő így tartja.
Fénysugár, ha reménytelen vagyok
gyógyírom, ha szétszakadok.
Boldog pillanat egy zord helyzetben
megnyugtató csönd nyughatatlan lelkemben.
Mentőcsónak egy végtelen nagy tengerben
örök társ egy magányos embernek.
Mikor virrad a nap, felébred a lélek
minden nap búcsút mond egy elmulasztott éjnek.
Éjszakák, melyek szakadatlanul jönnek
újabb és újabb próba elé löknek.
S akkor Ő, mint egy segítő kar, ott terem
s csendes társként, apró gondolatként véd meg engemet.
Végtelen órák, mikor csak rá gondoltam
mert tudtam, hogy Ő hallja ha gondjaimat suttogtam.
S bár szóbeli válasz sosem érkezett
mégis ezer boldog pillanatot köszönhetek.
Mindig ott volt nekem, cserébe mégse kért
Ám én mégis adnék, egy dolgot mely többet ér minden kincsnél.
Ez nem más, mint a bizalom.
S utoljára fogadom
Ha eljön az idő, megpihenek, s megőrzöm a hitét.
Áhítattal köszöntöm a kiérdemelt békét.
* * *
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
