Sisi utolsó napjaitól a mitológiai szörnyekig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei

Sisi utolsó napjaitól a mitológiai szörnyekig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei

Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most bepótolhatják. A Múlt-kor elhozta Önöknek a merénylet áldozatává vált Sisi utolsó napjainak szomorú pillanatait, elcsodálkoztunk a másfél évszázada élt Jules Verne a jövőt illető, tűpontos megérzésein, elmerültünk az ókori és középkori mitológiák hét csodálatos teremtményén, és elborzadva olvastunk a lelketlen Sztálin családi kapcsolatairól és házasságai történetéről, amelyek – nem felmentve őt tettei alól – sok mindenre magyarázatot adhatnak.

Mind Sztálin, mind Hitler életében a család kiemelkedő fontosságú volt személyiségük kialakulásában – bizonyítja 2014-es, nagy visszhangot kiváltó kötetében Henry Kellerman pszichiáter-pszichoanalitikus. Sztálin esetében külön kiemeli, hogy brutális bűntetteinek, paranoiájának kialakulása a gyermekkorára vezethető vissza, családi élete pedig gyakorlatilag katasztrofális volt.

Az ifjú, grúz nevén: Ioszeb Dzsugasvili és atyja között rendkívül rossz volt a viszony, a suszterként dolgozó apa ugyanis rendszeresen ivott, és verte mind a gyerekét, mind a feleségét. (A következményt, Sztálin idült alkoholizmusát a legtöbb biográfusa megerősíti, abban azonban nincs egyetértés köztük, hogy ez mikor vált súlyossá.) Az apjához egyszer egy tőrt is hozzávágó Sztálin később hasonló módon bánt fiával, Jakovval aki többször kísérelt meg öngyilkosságot. Egy alkalommal, amikor Jakov sikertelenül próbálta magát fejbe lőni, Sztálin, aki a pisztolylövés után lépett be a szobába, csak annyit mondott: „Még arra sem képes, hogy egyenesen lőjön.” A Generalisszimusz viharos magánéletéről itt olvashat.

A genfi szeptemberi napsütésben Sisi napernyővel a kezében, oldalán Sztáray Irmával sietett a kikötő felé, amikor váratlanul feltűnt velük szemben egy rohanó férfi, aki szó szerint beleszaladt a királynéba. A lökéstől Sisi el is esett, a férfi felpattanva igyekezett továbbrohanni, a járókelők kapták el és adták át a helyszínre érkező csendőröknek. Bár időközben a szálloda portása is odaért, és visszahívta a két hölgyet, hogy pihenjenek le, az ekkor már ismét a saját lábán álló Erzsébet ezt elutasította, és udvarhölgyével továbbsietett az induló gőzhajóra.

Hírdetés

A hajó indulását követően nem sokkal Erzsébet minden előjel nélkül szédülni kezdett, majd elájult, amit a korábbi ijedtségnek tudtak be. Ám amint udvarhölgye kiengedte Erzsébet szorosra húzott fűzőjét, már látta, hogy sokkal nagyobb a baj: úrnője mellkasán, a szív környékén vér szivárgott – a nekirontó férfi valamilyen éles tárggyal megszúrta őt. Sztáray ekkor fedte fel inkognitójukat, amire a hajó visszafordult a kikötőbe, a királynét pedig egy hordágyon sietve visszavitték a szállodába. A helyszínre érkező orvosok azonban már semmit sem tudtak tenni. 14 óra 40 perckor Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja már halott volt. De vajon hogyan tudott a szíven szúrt császárné lendületesen eljutni a kikötőbe, és felszállni a hajóra? Honnan tudta az anarchista merénylő, hogy Sisi aznap Genfben lesz? Hogyan ismerte fel? Miért kérte a saját kivégzését, és miért nem kapta meg? A válaszokat itt találja.

A sokszor kitalált külsejű mitológiai lények betekintést nyújtanak a régi korok embereinek félelmeibe. Az ősi skandinávok a tenger mélyén rejtőző szörnyetegtől, az ókori görögök különféle hibrid lényektől, a koreaiak egy rizsből gyúrt, Godzilla-szerű teremtménytől, míg az indiánok ősei a falánk, kannibál szellemtől rettegtek. De vajon mennyi alapjuk volt az ősi legendáknak?

Ha ma öntudatra ébredt robotokról vagy éppen a csillagközi utazás lehetőségéről hallunk, egyszerre tölt el bennünket a hitetlenség, a kíváncsiság és a „mi van, ha valóban így lesz?” gondolata. Hasonló érzés foghatta el a 19. század emberét is, aki a természettudományok és a technológiai újdonságok iránt szenvedélyesen rajongó Jules Verne regényeit bújta. Könyveiben valamiféle villamosságról, tengeralattjárókról, holdutazásokról, elektrosokkoló fegyverekről, felhőkarcolókról, belső égésű motorokkal hajtott autókról, legkondicionáló berendezésekről, mágneses vonatokról vagy éppen hálózati rendszereken át továbbított üzenetekről olvashattak már másfél évszázaddal ezelőtt is.

Verne széles körűen tájékozott volt korának tudományos eredményeit illetően, sőt minden bizonnyal arról is tudott, hogy a kutatók mire számítanak a jövőre nézve. A nagy tudással felvértezett – és kétségtelenül jó fantáziával megáldott – író könyveit most, a XXI. században kezünkbe véve könnyen olyan érzésünk támadhat, mintha Verne valóban képes lett volna előre látni azt, hogy milyen irányba halad az emberiség fejlődése. Tűpontos megérzései voltak a 20. századról.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »