Simon Peresz nem volt a népek testvérré válásának apostola

Simon Peresz nem volt a népek testvérré válásának apostola

Simon Pereszt, Izrael most elhunyt politikusát, volt államelnökét már életében úgy ünnepelték, mint a béke, a népek testvérré válásának egyik legnagyobb személyiségét, s hirdetik róla még inkább most, a halála után. A sajtóban, a világ számos politikusának megnyilatkozásában ez a tendencia már az elmúlt órákban érezhető volt. A Nobel-békedíjas politikusnak, amiképpen Baszál Gattasz palesztin parlamenti képviselő két héttel ezelőtt, a volt izraeli államelnök kórházba kerülése után megállapította: „hét lelke volt”. Peresz nagyon vigyázott a látszatra, sosem volt kardcsörtető, nem fenyegetőzött, hanem mindig a békét hangoztatta, ám közben tetteiben, felelős politikusként meghozott döntéseiben semmiben nem különbözött a kemény hangvételéről ismert Áriél Sárontól vagy Menáhem Begintől.

Simon Peresz az első komoly biztonságpolitikai megbízatását még a hadügyminisztérium főigazgatójaként kapta 1959-ben Dávid Ben Gurion államalapító miniszterelnöktől. Feladata az volt, hogy a Negev-sivatagban levő Dimoná városban nemzetközi segítséggel, titkos ügyletekkel hozza létre az atomkohót, vagy, amiképpen Izraelben nevezik, a nukleáris kutatóközpontot. Amikor később már a rendíthetetlen békegalamb szerepében tetszelgett a nemzetközi politika színpadán, Peresz erről azt mondta: az atomkohót Izrael azért hozta létre, mert annak megléte tudatában a szomszédos arab országokkal könnyebben lehet majd békét kötni. Békét később Izrael valóban kötött két szomszédos országgal, Egyiptommal és Jordániával, ám ezt nem követte a zsidók és az arabok megbékélése, a baráti kapcsolatok létrejötte. Nem is követhette, mert az Egyiptommal aláírt (külön)békeszerződés a palesztinok feje fölött történt, aláírása után nem oldódott meg az 1948-ban elűzött palesztin menekültek sorsa, nem állították le, hanem inkább fokozták a zsidótelepítést a megszállt területeken.

Simon Peresz 1994-ben a zsidótelepítések lankadatlan folytatása miatt zsákutcába juttatott oslói egyezmények tető alá hozásában játszott szerepéért Nobel-békedíjat kapott, amiképpen korábban a tömeggyilkos, terroristavezér, háborús bűnös Menáhem Begin is részesült ebben a megtiszteltetésben. Peresz több mint hat évtizeden keresztül vezető szerepet töltött be az izraeli politikai, biztonsági életben, kezdve azzal, hogy 1959 és 1965 között hadügyminiszter-helyettes, majd 1974-től 1977-ig hadügyminiszter, később pedig külügyminiszter, miniszterelnök és államelnök volt. Az említett minőségében így vagy úgy kivette részét, kezdeményezője volt a palesztinai arab nép elnyomásának, szülőföldjének zsidótelepítéssel, földkisajátítással, házrombolással történő elrablásának, a környező országokban elkövetett, tízezrek életét követelő katonai akcióknak. Közben Peresz sosem felejtette el, hogy más népeket vádoljon népirtással, fajgyűlölettel. A legemlékezetesebb számunkra az, amikor a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Intézetben tartott megemlékezésen a magyarokat azzal vádolta, hogy 1944-ben „több tízezer” zsidót öltek bele a Dunába Budapesten. A budapesti Külügyminisztérium – habár legalább a mi híradásunkból tudomást szerezhetett a hazugságról – máig nem tiltakozott Peresz állítása ellen.

A Harag gyümölcse (vagy szőlője) fedőnevű hadműveletet 1996 áprilisában hajtotta végre az izraeli hadsereg Dél-Libanonban. Április 18-án az izraeli hadsereg tüzérsége célba vette a dél-libanoni Káná falu ENSZ-védettséget élvező, a békefenntartó erők szálláshelyéül is szolgáló épületcsoportot, ahol a háború elől menekült civilek is meghúzták magukat. Az izraeli támadásnak – amelyet később azzal magyaráztak, hogy túl közel volt a Hizbulláh állása – 102 civil, köztük sok gyermek halálos áldozata, s legalább ennyi sebesültje volt. Mivel a hadművelet megindítására az akkor éppen miniszterelnök Peresz adott parancsot, a világ több pontján követelték a letartóztatását, s háborús bűnök elkövetésének vádjával a bíróság elé állítását. Követelték Áriél Sáron, Éhud Bárák és Cipi Livni letartóztatását is, de erre a nyugati államok politikai vezetése még csak gondolni sem mer, hiszen zsidókról van szó, s mint ismert, felelősségre vonni csak a zsidók ellen vélt vagy valós bűnöket elkövető nem zsidókat lehet. Peresz államelnökként sem emelte fel szavát, sőt Izraelben és a nemzetközi fórumokon igyekezett igazolni és megmagyarázni az izraeli hadseregnek a Gázai övezet ellen elkövetett Öntött ólom (2008-2009) és a Szilárd sziklafok (2014) fedőnevű, több ezer, leginkább polgári halálos áldozatot követelt irtó hadjáratát.

A fentebb már említett Bászel Gáttász, az izraeli parlament palesztin képviselője Simon Peresz két héttel ezelőtti kórházba szállítása utáni napon a többi között ezt írta a Facebook-oldalán: „Peresz oszlopos tagja volt a cionista, zsidótelepítő kolonializmusnak. Zsarnok volt, aki nagy kárt okozott a palesztin és a többi arab népnek. Ám Simon Peresz mégis a békegalamb szerepében tetszeleghetett a nagyvilágban, sőt ezért még Nobel-békedíjjal is jutalmazták. S legalább most, közelgő halála óráján mondjuk ki kendőzetlenül: zsarnok volt, aki közvetlen felelősséggel tartozik az ellenünk elkövetett háborús bűncselekményekért. Simon Pereszt tetőtől talpig beborítja a mi kiontott vérünk, s ezért aztán mi nem tolongunk, hogy részt vehessünk ezen a kollektív törzsi búfesztiválon”, írta Bászel Gáttász palesztin képviselő.

Hering J. – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »