Sikertörténet Sepsiszentgyörgyről

Sikertörténet Sepsiszentgyörgyről

Alkalmazott autonómiának is nevezhetnénk mindazt, amit Diószegi László és a Sepsi OSK labdarúgócsapata megvalósított pár év alatt Sepsiszentgyörgyön. S még nincs vége…

Az őszi idény végén a másodosztályos labdarúgó-bajnokságba újoncként bejutott csapat a tabella negyedik helyén áll, ami túlszárnyalja a legmerészebb várakozásokat is. De ami a rangsornál is fontosabb: kitört a fociláz Háromszéken, a hazai meccsekre egyre többen látogatnak ki, falvakról, más városokból is jönnek, a csapatot figyelemmel követik nem csak Székelyföldön, de Erdély más részein, Bukarestben vagy Magyarországon is, a Szemerja negyedi stadionból már két meccset élőben közvetített a legnagyobb romániai sportcsatorna, Sepsiszentgyörgy felkerült az ország focitérképére.

Pedig ha öt-hat évvel ezelőtt valaki azt jósolta volna, hogy Sepsiszentgyörgynek hamarosan első osztályba jutásért harcoló focicsapata lesz, azt kiröhögik vagy elkergetik, ne forgassa a kést a fájó sebben, ne űzzön gúnyt a vidékünkön szép hagyománnyal bíró sportágból. Diószegi Lászlónak azonban volt egy álma, és elkezdte megvalósítani. Nem volt csapat? Épített. Alulról kellett kezdeni, előbb a megyei bajnokságot kellett megnyerni. És akkor nem volt még több ezer néző, hatalmas érdeklődés, videokamerák. A tévében látott minőségi focihoz, Bajnokok Ligája-meccsekhez szokott közönség nem tolongott a negyedik ligás mérkőzésekre. Diószegi Lászlóék azonban nem csüggedtek, nem siránkoztak, csendben tették a dolgukat. Nem voltak türelmetlenek, nem ugrottak szinteket, lépésről lépésre haladtak, míg idén nyáron feljutottak a második osztályba. A siker azonban újabb nehézségeket is hozott: új játékosokra volt szükség, fejleszteni kellett a stadiont, amely nem a klubé, sem a városé. A klub vezetése ekkor sem hátrált meg, nem panaszkodtak, nem mutogattak Bukarestre, másokra: kerestek, és találtak megoldást. Közben pedig mind többen segítettek: komoly szerepet vállalt az önkormányzat, megmozdult több vállalkozó, és az anyaországi támogatás sem maradt el: az új székek például egyenesen Budapestről érkeztek a Szemerja negyedi stadionba. A küzdeni tudás, a kitartás meghozta eredményét: a csapat mind jobb eredményeket ért el és egyre népszerűbb lett. Ma már olyan közösségi élményt jelent a szombat délelőtti mérkőzés, olyan közösségformáló erőt képvisel a Sepsi OSK – a Sepsi SIC női kosárcsapattal együtt –, amely nélkül minden bizony sokkal szegényebbek lennénk.

S hogy mit tanulhatunk ebből a sikertörténetből? Pár közhelyet, amelyről mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Például hogy a sikerért meg kell küzdeni. Ha tisztességgel dolgozunk, annak meglesz az eredménye, s ha jó szándék vezérel, sokan segítenek. Hogy merjünk nagyot álmodni. S hogy minderről ne feledkezzünk meg sem a szürkének tűnő hétköznapokon, sem a távlati közösségi céljainkért folytatott küzdelmünkben.

Farcádi Botond
Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »