Senkinek sem kell Goebbels egykori rezidenciája

Senkinek sem kell Goebbels egykori rezidenciája

Tizenöt esztendő óta igyekszik megválni a német főváros egy mozgalmas múltú, ugyanakkor nyomasztó emlékkel terhelt ingatlantól. A fővárostól mintegy negyven kilométerre, a Brandenburghoz tartozó, idillikus Bogeni-tó (Bogensee) közelében fekvő közel 17 hektárnyi terület felett ott lebeg a nemzetiszocialista időszak egyik leghírhedtebb vezéralakjának emléke.

Itt áll ugyanis az a luxusvilla, amely Joseph Goebbels megbízásából épült az 1930-as évek végén. A Harmadik Birodalom hírhedt propagandaminiszterének a neve elriasztott minden érdeklődőt, reménybeli befektetőt és bérlőt egyaránt. De nem csak az ördögien demagóg retorikájával tömegeket megmozgató agitátor szelleme az, ami nyomasztó fellegeket sodor e birtok fölé. A világháborút követően a keletnémet erőszakrendszer az egységpárt káderiskoláját üzemeltette itt, az NDK első elnökének, Wilhelm Piecknek a neve alatt. Az ellentétes előjelű, de totalitárius jellegében összetartozó náci és kommunista ideológia itteni találkozása egyben a német múlt visszás, sőt bizarr jelenségének tanúbizonysága.

Súlyos történelem

1919-ben a teljesen elszegényedett Wilhelm von Redern gróf birtokát kényszerből eladta Berlin magisztrátusának. A főváros vezetői a tavat és az azt körülvevő birtokot tizenöt évvel később, 1936-ban – örök időkre – elajándékozták a harminckilencedik születésnapját ünneplő Goebbelsnek.

A mindössze 1,56 méter magas, dongalábú funkcionárius, a kulturális élet ura a tó keleti partján álló házat szerelmi találkahelyként használta. Hamarosan azonban rangján alulinak tartotta az építményt, és megbízást adott egy a nyugati oldalon létesítendő villa építésére harminc magánszobával, negyven szolgálati helyiséggel, légkondicionáló berendezéssel és egy olyan filmszínházzal, amelynek költségét az UFA filmgyár fedezte több mint kétmillió birodalmi márkával. A birtok hamarosan a művészek és filmszínészek kedvenc találkahelye lett. A Villa Waldhof körül vendégház és az SS-őrség tagjainak is otthont nyújtó gazdasági melléképület is épült, majd 1944-ben egy bunker is.

Veszélyes műemlék

Goebbels nem csinált titkot a cseh Lida Baarovához fűződő kapcsolatából, mindaddig, amíg Adolf Hitler személyesen nem vetett véget az afférnak, mert a társadalom elé példaként emelt Goebbels família szétesése károsan hatott volna a nácik családpolitikájára. A Harmadik Birodalom bukása után a szövetséges hatalmak rövid ideig kórháznak használták a villát, majd a szovjetek az egész birtokot átadták a röviddel azelőtt megalakult keletnémet ifjúsági szervezetnek, az FDJ-nak azzal, hogy itt foglalhasson helyet a fiatalok kommunista nevelését feladatául kapó elit csapat. Az 1950-es években az ingatlan területén monumentális épületek létesültek. Ezek konferencia- és kultúrtermeiben évente ötszáz diák ismerkedett meg a marxizmus-leninizmus téziseivel.

Az újraegyesítés után az ideológiai főiskolát felszámolták. Helyét az úgynevezett Szociális Munka Nemzetközi Szövetsége vette át. 1999 óta a Goebbels-villa és minden más épület üresen áll, a falak omladoznak és penészesek, a tetők és balkonok beáztak. – Tekintettel a problémákkal telített múltra, eladhatatlan – nyilatkozta egy, a berlini ingatlanok és telkek forgalmazásával foglalkozó iroda vezetője. A főváros szenátusa közben úgy döntött, hogy lemond eredeti tervéről, és nem bocsátja áruba a villát, mert attól tartanak, hogy abból a neonácik vagy más szélsőséges jobboldali csoportok búcsújáróhelyet csinálhatnának. A műemlékvédelem alatt álló ingatlanegyüttes sorsa így továbbra is megjósolhatatlan, karbantartásának legszükségesebb munkálatai évente 150 ezer euróval terhelik Berlin költségvetését.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 16.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »