Selye János-emléknap Komáromban

Selye János-emléknap Komáromban

Két előadással emlékezett meg ma délelőtt a Selye János Egyetem névadójáról, a huszadik század orvostudományának világviszonylatban is kiemelkedő alakjáról. A Selye János tiszteletére megrendezésre kerülő emléknap meghívott előadói Szabó Katalin, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmuzeológus-kurátora, valamint Hunčík Péter pszichiáter, író voltak.

A Selye János születésének közelgő 112. évfordulója alkalmából megrendezett emléknapon Liszka József, az egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese üdvözölte a megjelenteket és bemutatta az előadókat. Elsőként Szabó Katalin „Egy furcsa ember” címmel tartotta meg prezentációját, melyben igyekezett a stresszelmélet atyját mai szemmel láttatni. Mint mondta, egyik volt tanítványa fogalmazta meg Selyéről, hogy furcsa ember volt: egyik lábával a 19. században, a másikkal a 21. században állt. Életvitele, jelleme, kutatási módszerei még a 19. századi embert idézik, ám az 1936-os felfedezését követően tudatosan tervezte meg annak kommunikációját, hogy elterjessze mind a tudományos világban, mind a köztudatban.

Szabó Katalin hangsúlyozta, Selye és családja magatartása példaértékű lehet a mai ember számára is.

Hozzátette: az alapképzésnek, a közösségnek is nagy jelentősége van Selyénél, hiszen szintén Komáromban alakult ki nála a kötődés a magyar nyelvhez, a magyar közösséghez, kultúrához, amely élete végéig kitartott. Természetesen a distressz és eustressz felfedezője sem élhetett stressz nélkül, épp ezért megszívlelendő az üzenete: ne féljünk élvezni az egész élet stresszét és ne gondoljuk, hogy ez sikerülhet a szellem erőfeszítése nélkül. Szabó Katalin, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa Selye János szellemes bölcseletével búcsúzott a hallgatóságtól:

„Életünk és a stressz” címmel tartotta meg előadását Hunčík Péter pszichiáter, aki elmegyógyászként arra igyekezett választ adni, hogy szakmájában hogyan lehet Selye kutatásait felhasználni.

Hírdetés

Hunčík szerint ez nem jelent kóros elváltozást, ez az élet velejárója. Ám előfordulhat, hogy a Selye-féle stresszfolyamat során a szervezet összes tartalékát feléli, azaz kimerül. Megkülönböztette a pszichoszomatikus és szomatopszichikus betegségeketꓼ míg az első esetében egy megrázó esemény hatására fizikai elváltozások keletkeznek a testben, addig az utóbbi esetben a testi elváltozások hatására lelki folyamatokban jönnek létre kóros folyamatok, mint a szorongás.

Előadása végén a terápiás lehetőségekről szólva az autogén tréningek lehetőségére hívta fel a figyelmet. Elmondta, gyógyító hatású lehet a pozitív élményekre való visszaemlékezés, valamint a könnyen elérhető célok megfogalmazása. Kiemelte, hogy a gyógyításban fontos szerepet töltenek be az úgynevezett kognitív viselkedésterápiák.

– magyarázta a neuro-lingvisztikus programozás (NLP) módszertanát, amelynek lényege, hogy megtanuljuk a megfelelő kifejezéseket használni a különböző élethelyzetekben.

Szintén hangsúlyozta a fizikai mozgás hatékonyságát. Egy érdekes és hatékony csoportterápiás módszerről is beszámolt: a pszichodráma foglalkozásai során a múltban átélt negatív élethelyzeteket újra eljátszva egy csoport előtt tanulhatunk elkövetett hibáinkból.

A tartalmas előadásokat követően megkoszorúzták Selye Jánosnak az intézményben elhelyezett mellszobrát, ahol Juhász György rektor emlékeztetett, hogy immáron két év telt el azóta, hogy megnyitották az egyetemen a Selye János munkásságát bemutató kiállítást, ezzel is emléket állítva a stresszelmélet megalkotójának, aki Komáromban nevelkedett.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »