Németh Tomika Gútán él szüleivel, életvidám, érdeklődő kisfiú annak ellenére, hogy a sors nem bánt vele kegyesen.
Édesanyja, Lelkes Petra elmondása szerint koraszülöttként hét és fél hónapos terhesség után jött a világra, és azonnal inkubátorba kényszerült. Miután onnan kikerült és hazavitték, remélték, hogy az állapota javul, de sajnos nem így történt. Akkor már sejtették, hogy nagy a baj, különösen miután tapasztalták, képtelen a hátára fordulni és vissza, erre csak másfél éves korában lett képes.
Szülei rendszeresen hordták Érsekújvárba a koraszülötteket ellátó osztályra, ahol kellő felvilágosítást kaptak és megkezdődött egy nagyon hosszú kezelési folyamat, amely napjainkra sem maradt abba.
Akik fogyatékkal élő gyermeket nevelnek, nagyon jól tudják, mennyi törődéssel, odafigyeléssel, átvirrasztott éjszakákkal, elfojtott könnyekkel jár egy ilyen gyermek nevelése. El kell fogadni, hogy a várva várt jövevény különbözik az egészségestől, nem kevesebb, nem rosszabb, nem hitványabb, de más, és ugyanúgy szerethető, mint a többi.
Tomival szülei mindent kipróbáltak, ami segíthet az állapotán, hogy valamennyire el tudja látni magát. Édesanyja teljes életét neki áldozza, viszi, hozza az iskolából, öltözteti, vetkőzteti.
Pici korától tornáztatták, felkutattak minden olyan rehabilitációs lehetőséget, amely izmait erősítheti, a finom és a durva motorikáját fejlesztheti, hozzájárulhat ahhoz, hogy a tolószékből néhány lépést megtegyen. Kezelést kapott Dénesdtorcsmisérden, Eperjesen, a somorjai Neurino és a légi Levita központban.
A légi rehabilitációs klinikán különösen hathatós segítséget kapott, a járássegítő Lokomat robot által javult az egyensúlyérzéke, stabilabb lett a medencéje, erősödött a hátgerince, jobb kezében szilárdabban tartja az eszközöket, szépen emeli a lábát, már nem húzza, hanem lépéseket is megtesz. Nem szólva arról, hogy Tominak ez a fajta kezelés nagyon a kedvére volt, nem kényszerként, hanem szinte szórakozásként élte meg a kezeléseket, mert maga is érezte, hogy ezek hozzájárulnak a fejlődéséhez.
Ehhez kérik minden jó érzésű ember segítségét. Bármilyen apró összeg sokat segíthet, sok pár euróból összejöhet a rehabilitációhoz szükséges összeg. A számlaszám a következő, amelyre minden segítőkész ember befizetheti adományát:
Az édesanya elmondta azt is, hogy meglepően sok a segítőkész ember, a gútaiak látják, hogy a család milyen gigászi küzdelmet folytat a kisfiú fejlődése érdekében. A helyiek már egy jótékonysági futást is szerveztek, amelynek bevételéből járókeretet vásároltak a fiúnak és még jutott az egyik eperjesi gyógykezelésre is. Petra szülei évente saját költségükön viszik őket a tenger mellé, mert a tengervíz jótékony hatását, a merev izomzat ellazulását nem győzik dicsérni. Idén ugyancsak áldoznak egy horvátországi tengeri kirándulásra.
Tomika az idén ötödikes, jó fejű gyerkőc, eddig a bizonyítványában csupa egyes sorakozott. Szabadidejükben normális életet élnek, otthon sokat társasjátékoznak vagy kirándulnak a környékre, állatkertbe, sportrendezvényekre járnak, elutaznak akár Győrbe, Dunaszerdahelyre, Nagypakára is. Nem győzik dicsérni a Grace fogyatékkal élők szervezetét, amely lehetőséget teremt a sorstársakkal való találkozásra, számos rendezvényt szerveznek, a sportnapok remek szórakozást nyújtanak és lehetőséget arra, hogy a fogyatékkal élők is bizonyítsák ügyességüket, képességeiket.
A család bízik benne, hogy a kezelések kisfiuk esetében is meghozzák a várt eredményt, és Tomika nemcsak a tolószékkel közlekedhet, hanem a valóságban is talpra állhat. Segítsünk neki, hogy erre minél előbb képes legyen!
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
