Se burkini, se bőrtanga

Ha az embernek ilyen párttársai vannak, akkor nincs szüksége ellenségekre. Ez leginkább a hazai baloldali pártvezérek sorsán tűnődve juthatott eszünkbe az elmúlt években, most viszont az ellenzéki térfél túloldalát elnézve is hasonló gondolataink támadhatnak. Amikor a Fidesz – és kiváltképp a Habony–Vajna-féle bulvármédia – mindent elkövet azért, hogy még a legbelvárosibb értelmiségiek szemében is szimpatikussá tegye a néppártosodó Vona Gábort, akkor színre lép Toroczkai László, és huss, rögtön oda a liberális-radikális szivárványkoalíció.

Az ásotthalmi képviselő-testület elhíresült rendelete – amely még az ugyancsak hírhedt érpataki modell szellemi atyjának, a nem éppen szélsőliberális hírében álló Orosz Mihály Zoltánnak is sok volt – nem is jöhetett volna rosszabbkor a politikai centrum felé kacsingató Jobbiknak. Különösen, mivel nem egy mezei polgármester magánakciójáról, hanem a párt egyik alelnökének – állítólag szintén magántermészetű – ötletrohamáról van szó. Bár az ügyben megszólaló jobbikos politikusok tagadták, hogy Toroczkai egyeztetett volna a pártvezetéssel, ez csak annál rosszabb Vonára nézve. Mire demonstrálhatná, hogy sikerült lenyesegetnie pártja „vadhajtásait”, kiderül, hogy saját alelnöke fölött sem képes kontrollt gyakorolni, ha arra épp rájön a trollkodhatnék.

Egyébiránt rejtély, mi késztette meleg- és muszlimellenes rendelkezések bevezetésére Toroczkait. A házasság intézményét támadó performanszok tiltása már csak azért is különös, mert nincs tudomásunk arról, hogy a Pride útvonala újabban Ásotthalmot is érintené. Ha viszont a polgármester ennyire retteg a melegjogok kiterjesztésétől, akkor nem igazán érthető, miért korlátozná éppen a muszlimok szabad vallásgyakorlását, ami sokak szerint az előbbi tökéletes ellenszere – tehetnénk hozzá némi cinizmussal. De Ásotthalom egyik szélsőségnek sem enged: se burkini, se bőrtanga. A rendelet ugyanakkor a szeszesital-fogyasztást is megtiltja, ám csak az üzletek tízméteres körzetében, így nem kell attól tartani, hogy a nagyközségben valamiféle puritán utópia fog megvalósulni.

Félreértés ne essék: véletlenül sem az ásotthalmi emberek hitén, meggyőződésén szeretnénk gúnyolódni. S végképp nem a félelmeiken, hiszen a migrációs nyomás a szerb határ tőszomszédságában nyilvánvalóan egész másként érződik, mint a fővárosban vagy a nyugati végeken. Viszont településvezetőként a migránsok által letarolt veteményesek, kiskertek helyébe rögtön mecseteket vizionálni nem más, mint egyszerű félelemkeltés. Jogszabályban tiltani a müezzin tevékenységét vagy a nikáb, a csador, a burka – és a burkini! – viselését pedig színtiszta politikai kalandorság.

Ennek persze megvan a maga előzménye. Emlékezzünk csak, amikor az őszi kampányban a Fidesz azt bizonygatta, hogy sikertelen népszavazás esetén Brüsszel idegeneket telepít a baloldali városokba – azóta is várjuk az ezzel kapcsolatos híreket –, a településekkel pedig sorra fogadtatták el a kvótát elutasító határozatokat. A legtragikomikusabb az volt, amikor Gödöllőn elfogadtak ugyan egy ezzel kapcsolatos indítványt, de nem azt, amit a helyi kormánypárti képviselők terjesztettek be, ezért az utóbbiak azzal vádolták Gémesi György polgármestert, hogy kiszolgáltatja a várost a kényszerbetelepítésnek. Ahogy akkor a fideszesek Gémesire, úgy licitál most rá Toroczkai a túlhajtott kormánypárti retorikára.

A Jobbik eddig tartózkodott attól, hogy szélről próbálja előzni a Fideszt migránsügyben, azt hangoztatva, hogy az ország valós problémáira kíván koncentrálni. A müezzinek és a muszlim öltözködési szokások ügye azonban – különösen a vidéki kistelepüléseken – aligha tartozik ezek közé. Persze ettől Toroczkai még játszhatja azt saját szakállára, hogy ő a végvári vitéz, Ásotthalom meg a végvár. Csak így a pártjára szomorú vég vár.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »