Schmidt Mária: Úton vagyunk Európa izraelizációja felé

Olvasom a történészasszony minapi, a Látószög által közölt rendkívül figyelemre méltó elemzését. Európa izraelizációja a címe. A helyesírás-ellenőrző rögvest alá is húzza pirossal az izraelizációt. Pedig ez a fogalom a valóságban igenis létezik.

Magyar Menedék - Háttérhatalom

„Úton vagyunk Európa izraelizációja felé. A Nyugat ballib elitjén kívül ez mára mindenki számára világos. Hogy ők miért áltatják magukat? Vagy mennyiért játsszák el, hogy óvatlanok, jóhiszeműek és „humánusak”? Nem csodálkoznék, ha idővel újabb „átigazolásokról” kapnánk majd hírt, arról, hogy mostani „migránssimogatóink” közül ki, vagy kik kötnek ki Soros, vagy valami szaúdi cég érdekeltségeinél.” – írja Schmidt Mária.

Nincsen ebben persze semmilyen új felismerés. Aki eddig is ismerte az európai status quo-t, nem csodálkozik már semmin. Legfeljebb azon, hogy valaki ezt így megírja. Majd így folytatja:

„De addig is nézzük meg kicsit alaposabban, mivel is állunk szemben. Próbáljunk válaszolni arra a kérdésre, hogy a múltját szégyenlő Nyugat miért siklik el olyan könnyedén afölött, hogy a muszlim gyarmatosítás Európa egy jelentős része számára évszázadokon keresztül fenyegetést, megszállást, milliós emberveszteséget jelentett? Magyarország 150 évig élt török uralom alatt, ami visszavetette fejlődését és olyan demográfiai katasztrófát idézett elő, (a 4,5 milliós magyarságból a török hódoltság végére mindössze 1,5 millió maradt, egy részük rabszolgaként végezte) amit idegen etnikumok tömeges betelepítésével kellett orvosolni. De muszlim fennhatóság alatt állt évszázadokon keresztül Spanyolország, Dél-Franciaország és a Balkán is. Mert az iszlám, amikor tehette és teheti, ahol tehette és teheti, hódítóként lépett és lép fel.”

Sokkoló számok és – igazak. Érdekes, sőt vitára ingerlő viszont a történészasszony elemzésének folytatása. Bernhard Vogelt idézi: „Minden erény, ha túlzásba viszik, erkölcstelenséggé válik.” Ennek nyomán nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az iszlám múltjában és jelenében „ugyanolyan sok vállalhatatlan és vállalható elem található, mint a kereszténységében”. Azért ez egy történésztől elvárhatóan alapos kifejtést, mélyreható bizonyítást igényelne, tekintettel arra, hogy a kereszténység természetfeletti vallás (az Isten Fia élete ennek vitathatatlan bizonyítéka!), szemben az iszlámmal. De úgy látszik, a történelmi analízis és a vallástörténeti argumentálás nem mindig jár jegyben.

Abban viszont megint csak egyértelműen igaza van, hogy „az ilyen nagy számú, ilyen sebességgel gyarapodó, más kultúrájú, nyelvű, vallású, idegen közösségeket lehetetlen integrálni”, ami „még akkor sem sikerülne, ha nem azzal az utasítással és szándékkal érkeznének, hogy új letelepedési helyeiken is kiköveteljék a saját iskolát, templomot, a külön temetőt, a rituális vágóhidat, a közösségi központot, hogy megtarthassák és ápolhassák saját szokásaikat, zavartalanul élhessenek saját világukba zárkózva, saját közösségeiket fejlesztve”. Arról nem is beszélve, mennyire hamis a migránsok szülőföldjükön való totális kirekesztettségének örökös sulykolása: „A szomáliaiak 26, az irakiak 34, az afgánok 42 és az irániak 62 százaléka rendelkezett állással Európában a nagy népvándorlási hullám előtt. A mostani adatok még elborzasztóbbak.”

Adódik tehát a párhuzam az Izraelben már tradícióvá vált apartheid-rendszer és a migráns kolonizáció között. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az afrikai kontinens és a Közel-Kelet Európa kultúrájától és nemzeteitől teljesen idegen életvitelű néptömegeit Európába akarják áttenni – Izrael hathatós támogatásával. Ezért, hogy – amint Schmidt írja – „a balos szalonokban mindig is agyonajnározták az értelmiségnek azt a részét, mely skrupulusok nélkül kiszolgálta a haladást, akár osztályharcos, akár multikulturális jelmezben mutatkozott is”. S hogy kik is a „haladók”? „A haladók, akik alatt mára a politikailag korrektté tett, teljes nyugati mainstreamet értjük, a legnagyobb kárt azzal okozzák a számunkra, hogy meg akarnak fosztani bennünket, európai polgárokat, önmegbecsülésünktől és önbizalmunktól. És ez aligha jóvátehető.”

Úton vagyunk Európa izraelizációja felé, mondja Schmidt Mária. Szerintem is úton vagyunk, de nem feléje, hanem rajta. Kérdés azonban – mint minden ilyen elemzés után –, hogy Európa felismeri-e, és ha igen, mikor, milyen mélységben, az izraelizáció létét teljes megsemmisítéssel fenyegető mivoltát, valamint, hogy kíván-e ellene védekezni s ha igen, miként? Ez a kérdés ma, amikor nem mellesleg Buda 330 évvel ezelőtt való visszavételére emlékezünk.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »