Az iraki keresztények őshonos közösség, mely már jóval az iszlám megszületése előtt jelen volt Mezopotámia földjén. Louis Raphaël Sako bíboros, bagdadi káld pátriárka azért volt kénytelen a napokban ezt egy átfogó elemzésben hangsúlyozni, mert az iraki Nemzeti Oktatási Rendszer szövegeiben és digitális platformjain is hitetleneknek és politeistának bélyegzik őket.
Az iraki keresztények őshonos közösség, mely már jóval az iszlám megszületése előtt jelen volt Mezopotámia földjén. Elszántsággal és kreativitással meghatározó szerepet töltöttek be a régióban kialakult ősi civilizációban; az emberiség és az értelem elleni támadásnak minősül a Nemzeti Oktatási Rendszer szövegeiben és digitális platformjain is olvasható meghatározás, amely hitetleneknek és politeistának bélyegzi őket. Erre mutatott rá Louis Raphaël Sako iraki bíboros egy átfogó elemzésben, amely az iraki keresztény közösségek mindennapjait jellemző problémákat és lehetőségeket taglalja – adta hírül a Fides nemzetközi katolikus hírügynökség június 6-án.
A hírügynökségnek elküldött elemzést a pátriárka a többi helyi egyházi közösség képviselőivel kezdeményezett megbeszélés háttéranyagának szánta egy esetleges konferencián, melyet a közel-keleti keresztény közösségek életét megnehezítő s a világ e térségében való évezredes jelenlétüket veszélyeztető tényezők témájának szentelnének.
Az elemzésben a pátriárka többek között azt is nyomatékosítja, hogy „a korábbi rezsim 2003. áprilisi bukása óta Irakban még nem alakult ki rendes politikai élet, tekintve, hogy a kormányok folyamatosan kudarcot vallanak, nem képesek megvalósítani, amire a népnek szüksége van”. A káld katolikus egyház vezetője azt is bírálja, hogy az alkotmány a jogalkotás forrásaként kizárólag az iszlámot nevezi meg, s ezzel jogi alapot teremt az olyan politikai és társadalmi gyakorlatok számára, melyek a keresztények és más vallási közösségek tagjainak másodlagos állampolgárokként való kezelésével, hátrányos megkülönböztetésével végződnek.
Az a mentalitás, amely egyetlen vallást akar a lelkiismeretre rákényszeríteni – hangsúlyozza Sako bíboros –, nem segíti „a tiszteletet, az együttélést és a toleranciát”. A pátriárka elismeri, hogy a múltban a kereszténység is megfizette az árát ennek a mentalitásnak, majd hozzátette, most „törvényileg is el kellene ítélni” a vallási elfogultságra épülő, az állampolgárok közötti diszkriminációra, kirekesztésre és gyűlöletre felbujtó minden megnyilvánulást. A pátriárka bírálta azt a felfogást, amely a különböző vallási közösségeket az iraki társadalom elkülönített komponenseiként határozza meg, és amely a törzsi és felekezeti identitást táplálja, és nem segíti elő az állampolgárság és az egyenlő jogok elveire épülő, modern nemzetállam létrehozását. „A keresztények – nyomatékosította Sako pátriárka – őshonos irakiak, nem egy másik országból származó közösség. Ők ennek a földnek a szülöttei, nem elfogadható, hogy kisebbségnek nevezzék őket.”
A pátriárka élesen bírálta az úgynevezett keresztény pártokat, melyeket egyes keresztények vagy keresztény csoportok hoztak létre, hogy a helyi keresztény közösségek politikai képviselőiként mutatkozhassanak be. „Ezek a pártok – írja Sako pátriárka – csak a regionális nacionalizmus feléledését tudták elérni. Tehát sem az ország központjában, sem a régiókban nem sikerült valódi szerepüket betölteni a különböző keresztény csoportok összetartását elősegítő közbenjárókként, és nem találtak közös nevet, amely által erejüket egyesítve egy csapatként küzdhetnének a keresztények és az egész ország javáért.”
Fordította: Balláné Sárközi Jáhel
Forrás: Fides
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
