Sakkozás a menedékkérőkkel

Félve, de taktikusan készülnek a francia települések a Calais melletti migránstábor feloszlatására, a vezetők jelentős része a költségvetés szűkösségére hivatkozva tartaná távol a lakosoktól a betelepülőket. A Valls-kormány választási ígéretként tálalta a válaszadást a biztonsági kérdésre, de úgy néz ki, az egész országra szétterítette a problémát. Kiveszi részét a menedékkérőkkel való sakkozásból a Nemzetközi Migrációs Szervezet is, ők a gazdasági migránsokat a hazájukba juttatnák vissza.

A háromezer lelkes dél-franciaországi Montréjeau szocialista polgármestere ellenzi annak a 89 menedékkérőnek a befogadását, akiket egy állami szociális szolgáltató cég akar a településen elhelyezni. Érvelése szerint a lakosok nagy része már így is segélyen él, a járásban náluk a legalacsonyabb jövedelmi szint. Egy touloni lapnak a polgármester úgy nyilatkozott, az állami juttatások közelmúltbeli megkurtítása már amúgy is nehéz helyzetbe hozta a községet, nem várható el tőlük, hogy a menedékkérőkről is ők gondoskodjanak.

A szomszédos Saint-Gaudens is azt kérte a megyei vezetéstől, hogy töröljék a betelepítési tervet. Igencsak eltérően nyilatkoznak a befogadásról más polgármesterek, a festői szépségű, Provence térségében található Vigan vezetője már tavaly helyi népszavazást rendezett arról, hogy építsenek befogadócentrumot, és a lakosság itt megerősítette ebben a szándékában az önkormányzatot.

Viszont az is megfigyelhető, hogy a megyei vezetési szintek közül idővel azokra nehezedik nagyobb nyomás, amelyek fennhatósága alatt több a befogadó álláspontot képviselő település. Így aztán a feszültség általában helyi szintre tolódik, és a küzdelmet rendre a települések és a megyei vezetés vívja. Ilyen feszültség színtere volt nemrég Allex kistelepülés, ahol a Nemzeti Front aktivistái tüntetésen követelték a polgármestertől, hogy helyezze máshová a befogadott menedékkérőket, valamint hogy írjon ki népszavazást a kérdésről. Egy bírósági döntés következtében azonban a legutolsó pillanatban kellett törölnie a népi kezdeményezést, amely persze hasonlóan heves reakciókat szült.

A Valls-kormány azt vállalta, hogy szeptember 1-jétől év végéig 12 ezer helyet teremt, ez teszi lehetővé a calais-i illegális tábor felszámolását. Eddig 5500 menedékkérőt sikerült szétszórni innen az ország 161 befogadóhelyére, de ez a csoport még nem annak a tömegnek a része, amelynek a lakhatását meg kellene oldani. A hivatalos érvelés, hogy ha ez az előbbi akció zökkenőmentesen zárult, a végleges felszámolásnak is sikerülnie kell; a volt calais-i „lakosok” nyolcvan százaléka megkapta a menekültstátust.

Azt, hogy mennyire nagy a kereslet a menedékkérőkkel, a kormány menekültpolitikájával kapcsolatos, más forrásokból táplálkozó információk iránt, egy Szabadság és Kölcsönös Segítség nevű, a bevándorlás iránt kritikus civil szervezet létrehozása is bizonyítja. Ők kicsit más képet próbálnak festeni a Calais melletti helyzetről, kimutatásaik szerint a „dzsungelben” 94 százaléknyi a férfi, 74 százalék a 25 év alatti, és 80 százalékuk Szudánból, Afganisztánból és Eritreából érkezett, és csak egy százalék szíriai van közöttük.

Kilencvenöt százalékuk már legalább egyszer visszautasította menedékkérelmének Franciaországban történő benyújtását, mert mindegyikük Nagy-Britanniába igyekszik. Arról a jelenségről is érdemes tudni, amit a Nemzetközi Migrációs Szervezet tett közzé pár napja, nevezetesen hogy emelkedik az olyan esetek száma, amelyek során Európába érkezett menedékkérőket repatriálnak szülőhazájukba. Csak 2016 első felében 51 ezer ilyen embernek segített a szervezet, míg tavaly egész évben 69 ezer emberrel történt ez így. Számításaik szerint idén akár százezer gazdasági migránst is haza tudnak majd juttatni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 04.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »