Sajtószabadság vagy mégsem?

Az alábbi kitűnő cikk azt taglalja, hogy mennyire szükség lenne egy lehetőleg hazai tulajdonú, de inkább szigorúan állami tulajdonosi szerkezettel rendelkező független médiára. A jelenlegi kereskedelmi médiát olyan liberálmarxista, korrupt médiamogulok irányítják, akik visszaélnek a hatalmukkal, ahogyan egykoron a monopolista iparmágnások tették. Az egykori iparmágnások kartellekbe tömörülve igyekeztek a dolgozói rétegeket kifosztani, korunk médiamoguljai viszont a sajtószabadság eszméje mögé bújva igyekeznek  minden őket ért kritikát és ellenvéleményt elhallgattatni. Olyan véleményt szeretne hangoztatni, ami nekik nem tetszik? Esélye sem lesz azt elmondani a fősodratú médiában! A médiával, mint hatalmi ággal való visszaélés mindennaposnak számít. Amennyiben a korrupt médiamogulokat a törvény erejével akarja egy kormány megregulázni, rögtön jön az aggódás és sivalkodás a “sajtószabadságért”. A “sajtószabadság” esetünkben a médiamogulok és a kulturális marxizmus monopóliumát és véleményterrorját jelenti. Itt lenne már az ideje, hogy szabad, népi tulajdonú médiánk legyen felelősségre vonható vezetőkkel!

“Orbán Viktor Jaroslaw Kaczynskival, a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság Párt elnökével  egy fórumon beszélt  szeptember 6-án a lengyelországi Krynica városában annak alkalmával, hogy ott Orbán Viktornak az Év embere díjat adományozták.

A magyar miniszterelnök egyebek között ezt mondta:

„Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.”

Véleményem az, hogy Orbán Viktor tévedett. A média területén is fogtöröttek vagyunk.

Vajon melyik ma az a külföldi kézben lévő, messze legnézettebb hazai tévéállomás, amely több nézőt vonz, mint az összes többi magyar tulajdonú tévé együttvéve?

A válasz: az RTL Klub.

Az RTL Klubnak luxembourgi tulajdonosa van.

Miután e tévé programjainál soha néhány másodpercnél hosszabban nem időztem, megnéztem honlapjukon, milyen műsorokat adnak.

Például ilyet:

„Dávid: “Hú Vivi, de pofán b*szlak b*zdmeg…”

Pár nappal ezelőtt az itt leírt okokból arra gondoltam, mi lenne, ha az Egyesült Államokhoz – ahol, mint „tudjuk”, minden a legszabadabb – hasonló jogszabályokat vezetnénk be a médiába a tévéállomások külföldi tulajdonának korlátozására?

Szó szerint ezt az amerikai jogszabályt: „Az kommunikációs törvény értelmében külföldi személyek, kormányok és vállalatok legfeljebb 20 százalékos közvetlen tulajdonjogot szerezhetnek  egy állomásban és maximálisan 25 százalékot egy állomás amerikai anyavállalatában”.

Feltettem azt a kérdést az Európai Bizottság budapesti képviseletének, hogy uniós jogszabályba ütközne-e, ha átvennénk az amerikai törvényt?”

A teljes cikket a lovasistvan.hu oldalon olvashatják: tovább>>

Forrás: (lovasistvan.hu)


Forrás:identitasmozgalom.wordpress.com
Tovább a cikkre »