Robert Bresson: Egy halálraítélt megszökött – Filmklub a Párbeszéd Házában Jelenits Istvánnal

Robert Bresson: Egy halálraítélt megszökött – Filmklub a Párbeszéd Házában Jelenits Istvánnal

Az ember tegye meg, amit megtehet, de bizalmát helyezze Istenbe. A Párbeszéd Háza 13 részes Bresson-filmklubjának június 24-i, negyedik vetítésén a transzcendens filmművészet egyik legnagyobb alakjának „Egy halálraítélt megszökött” című alkotását láthatta az ezúttal is nagyszámú közönség.

Robert Bresson filmje André Devigny (1916-1999) tanár és író könyve alapján készült. Devigny a II. világháborúban, miután a németek 1940-ben megszállták Franciaországot, belépett az ellenállási mozgalomba, és mint tiszt harcolt a hódítók ellen. Fogságba esett, és halálra ítélték. Regényében személyes élményeit írta meg. Bresson mozijában a helyszín egy Gestapo-börtön Lyonban, 1943-ban. Fontaine hadnagy, az ellenállás katonája magánzárkában raboskodik. Végtelen kitartással és primitív eszközökkel készíti elő kitörését a szökésbiztosnak tartott börtönből, ahonnan közvetlenül a szökés tervezett időpontja előtt melléje adott új cellatársával együtt végül sikeresen megszökik.

Ez a film Robert Bresson „börtön-trilógiájának” középső része, amit az Egy falusi plébános naplója (1950) előzött meg és a Zsebtolvaj (1959) követ.

A vetítés után Jelenits István piarista szerzetes, teológus, tanár elemzésében kiemelte: Bressonnak ez a filmje 1956-ban készült, ami számunkra nevezetes dátum, és van is kapcsolódási pontja a filmbeli történethez, hiszen a francia rendező is egy konkrét történelmi helyzetet jelenít meg. A film teljes címe sokatmondó: Egy halálraítélt megszökött, avagy: A szél, ahol akar, ott fúj (Un condamné à mort s’est échappé ou Le vent souffle où il veut) ami egyértelmű utalás az evangéliumra, Jézus mondta ezt a zsidó farizeus Nikodémusnak, nála tett látogatásakor (Jn 3,16). A főhőst nem egy bűntény elkövetése miatt ítélték halálra, hanem mert az ellenállási mozgalom tagjaként harcolt a megszálló németek ellen.

A szerzetes tanár megemlítette, hogy a mozi alapjául szolgáló könyv magyarul is megjelent. Bresson ezúttal is már létező alkotásra építette fel filmjét, csakúgy, mint az Egy falusi plébános naplóját, amely Georges Bernanos regényéből készült. A különbség, hogy az utóbbi kitalált történet, a Devigny-könyv alapján megrendezett film viszont megtörtént valóságon alapul. Bresson most is ugyanazokkal az eszközökkel él. Kevés a szó, a párbeszéd, a rab többnyire magában mondja el gondolatait, és így tárul fel belső világa. Ez ad különös feszültséget a történetnek, ami alapján Bresson a saját hitét is közel hozza hozzánk. A főhős katonaember, nem nagyon olvassa a Bibliát, de azért némileg hat rá az idézett evangéliumi fejezet, amit pap rabtársa, Leyris atya javaslatára olvas el. Ahhoz, hogy megszökjön, műszaki képzettségén és leleményességén kívül hitre, reményre is szükség van. A teológus előadó hangsúlyozta, hogy a film pap szereplője lelkipásztorként is törődik az emberekkel, és „A szél, ahol akar, ott fúj” bibliai utalás megmutatja a rendező nézetét is.

A filmben a bezártságban élő rabok a megmaradásért küzdenek, de a főhősben, Fontaine hadnagyban rendkívül erős a vágy a szökésre, s a türelme is megvan ahhoz, hogy megvalósítsa ezt, lépésről-lépésre, minden részletre kiterjedően dolgozza ki a tervét. Hetekről, hónapokról van szó, s mindig történik valami olyan dolog, esemény, ami erőt ad a folytatáshoz. Így a főhős szövetségre lép a reménnyel. Jellemző példa erre, amikor csomagja érkezik, benne ruhadarabok, s egy penge is, mellyel széthasogatja a ruhákat, hogy kötelet sodorjon belőlük, amivel aztán leereszkedhet a magas falon. A néző előtt tehát megjelenik a gondviselésszerűség, az ember tegye meg, amit megtehet, de bizalmát helyezze Istenbe, aki nem hagyja el őt. Mindez olyan érzékletesen jelenik meg, hogy szinte mi is ott érezzük magunkat, az éhező, bezárt, de mégis reménykedő ember helyében.

Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának igazgatója a zene szerepét emelte ki a filmből: amikor kitágul a rabok feje fölött az ég, mindig megszólal Mozart zenéje, mint egy imádság az ember lelkében. Jelenits István hozzátette: ez is annak illusztrálása, hogy a lélek a legnehezebb helyzetekben is képes arra, hogy megőrizze a reményt, az emberi méltóságot. Sajgó Szabolcs arra is kitért, hogy amikor Fontaine hadnagy cellatársat kap, a tizenhat éves dezertőr, a kamasz Jost személyében, súlyos erkölcsi dilemma elé kerül, felvetődik benne, hogy megöli a fiút, ha nem hajlandó részt vállalni a szökésben. Jelenits István rámutatott: ez is a gondviselés műve, hiszen kiderül, hogy a főhős egyedül nem tudott volna megszökni, kellett hozzá egy segítség is, aki Jost személyében érkezett meg. Ez a súlyos dilemma tehát így oldódik meg, hogy egymást segítve, támogatva szöknek meg.

Sajgó Szabolcs megkérdezte a nézőket, milyen szó vagy kifejezés jut eszükbe a filmmel kapcsolatban. A legtöbben a szabadság utáni vágyat, és a soha nem lanyhuló reményt nevezték meg. Pentelényi László, a Francia Új Hullám Kiadó Kft. szerzőfilmes könyvtár sorozatának szerkesztője, a Bresson-filmklub kezdeményezője pedig hangsúlyozta: Bressonnak ez a filmje áll legközelebb a némafilmekhez, annyira kiemelkedő benne a belső rezdüléseket kifejező arcjátékok és a zene szerepe is. Egyúttal bejelentette, hogy a filmklub következő előadása a nyári szünet után, szeptember 16-án este hét órakor lesz, amikor a „börtön-trilógia” befejező darabját, a Zsebtolvaj című mozit fogják levetíteni. Ez a film Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének sajátos, bressoni változata.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

 

 


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »