Részben Paszternak tragikus viszonya ihlette a Zsivago doktort

Részben Paszternak tragikus viszonya ihlette a Zsivago doktort

Könyv jelent meg csütörtökön Nagy-Britanniában Borisz Paszternak tragikus viszonyáról, amely a Zsivago Doktor szerelmi szálát ihlette. Az első kritikák szerint a történet minden ízében legalább annyira érdekes, mint maga a világhírű regény.

Anna Paszternak, a költő húgának unokája évekig kutatta híres rokona 14 évig tartó viszonyát a Lara: The Untold Love Story That Inspired Doctor Zhivago (Lara, az ismeretlen szerelmi történet, amely a Zsivago doktort ihlette) című kötetéhez. Moszkvában beszélt az író fiával, Peregyelkinóban a menyével, Milánóban a Zsivago doktort elsőként megjelentető Giangiacomo Feltrinelli fiával, Párizsban pedig dédnagybátyja szeretőjének Irina nevű lányával, a regénybeli Kátyával. Ellátogatott a kaliforniai Stanford Egyetemre is, amely a nagyanyja archívumát őrzi. Mindezek pedig arról győzték meg, hogy a regénybeli Lara valójában Olga Ivinszkaja, a szerető, akiről a család és Borisz Paszternak életrajzírói is azt hangoztatják, hogy nem játszott fontos szerepet a költő életében és munkásságában.

Paszternak a második feleségéről, Zinajdáról mintázta a szenvedélyes és élettel teli karaktert – állították sokáig. Az biztos, hogy amikor elkezdte írni a regényt, még nem ismerte Olgát. Az is igaz, hogy Larának a Komarovszkij általi zaklatása visszhangozta a szexuális bántalmazást, amelyet Zinajda a kuzinjától elszenvedett. Anna Paszternak azonban azt állítja, hogy miután az író beleszeretett Olgába, Lara karaktere is megváltozott, és végül teljesen őt tükrözte.

Borisz Paszternak már híres költő és Shakespeare műveinek ismert fordítója volt, amikor 1946-ban a Novij Mir szerkesztőségében megismerkedett Olgával, aki szerkesztőként dolgozott az irodalmi folyóiratnál. A férfi 56 éves, a nő 34 éves és kétszeres özvegy volt – első férje öngyilkos lett, mert elhagyta, a második a világháborúban esett el – és egyedülálló anya. Hamar szeretők lettek, de Paszternak bűntudatot érzett, hiszen Zinajda az ő egyik legjobb barátját, Heinrich Neuhaus zongoristát hagyta el érte. Nem akarta elhagyni az asszonyt, de Olgát sem akarta elveszíteni, úgy vacillált a két nő között, mint a regénybeli Jurij Zsivago a felesége, Tonyja és a szeretője, Lara között.

Amikor Zinajda rájött, hogy férje viszonyt folytat – az író az íróasztalán hagyott egy Olgától származó szerelmes levelet, Anna Paszternak szerint szándékosan -, öngyilkosságot kísérelt meg, majd elmegyógyintézetbe került. Miután kiengedték, a költő megígérte, hogy véget vet a viszonynak, amelyért Olga is nagy árat fizetett.

Borisz Paszternakról köztudott volt rendszerellenessége, Sztálin mégis csodálta őt. Nem engedte bántani, ami – tekintettel arra, hogy a Szovjetunióban egyes források szerint hozzávetőleg 1500 írót végeztek ki vagy küldtek a halálba a munkatáborokban – szinte a csodával volt határos. “Hagyják őt békén” – mondta állítólag diktátor -, “balga szent”. Olgát viszont üldözőbe vették, 1949-ben munkatáborra ítélték. Kilenc hónapig a gyötörték a rettegett Ljubljanka börtönben, ahol elvetélt, de nem fedte fel szeretője készülőben lévő nagyregényének tartalmát. A kihallgatási jegyzőkönyvek bátorságának és hűségének tanúbizonyságai Anna Paszternak szerint. Három és fél évet töltött a Gulágon, Irinára addig a nagyanyja vigyázott.

Mire Olga kiszabadult – Sztálin 1953-as halála után -, Paszternak átesett egy infarktuson és megírta a Zsivago doktor második részét. Moszkvából peregyelkinói dácsájába költözött, ahol felesége rajta tudta tartani a szemét. Olga ennek ellenére utánament. Az író pedig naponta többször is meglátogatta: a “nagy házban” élt feleségével, a “kis házban” lakott a szeretője, aki kéziratait gépelte és nem hivatalos irodalmi ügynöke lett.

Zsivago doktor 1955-ben lett kész, és miután a szovjet hatóságok cenzúrázni akarták, a következő év májusában Borisz Paszternak beleegyezett, hogy művét Olaszországba csempésszék, és megjelentesse a Feltrinelli kiadó. 1960-ban neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, amelyet először elfogadott, majd a szovjet hatóságok nyomására visszautasított. Üldözött lett hőn szeretett hazájában, kizárták az írószövetségből, száműzni akarták, de nem volt hajlandó elmenni. Öngyilkos akart lenni, Olga beszélte le.

Borisz Paszternak állítólag mondogatta a vendégeinek, hogy a regénybeli Lara létezik. “Menjenek és látogassák meg!” – szólított fel Olga telefonszámát lobogtatva. És bár feleségét valóban soha nem hagyta el, teljes szívből szerette a nőt. Az író hetvenéves korában, 1960-ban hunyt el. Halála után három hónappal Olgát a lányával együtt koholt vádak alapján három évre újra munkatáborba küldték. Szabadulása után Moszkvában élt, próbálta az államtól visszaszerezni az író által neki címzett szerelmesleveleket, de nem járt sikerrel. 1995-ben, 83 évesen halt meg. 


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »