Rendőrségi stiklik után öt év letöltendő

Szerdán reggel első fokon ítéletet hirdettek a Budapest Airport (BA) Zrt. volt jogászai és az általuk megkeresett ügyvédi irodák közti vesztegetési ügyben. A fő vádlottakat annak ellenére sikerült elítélni, hogy a rendőrség egy halom olyan méretes jogsértést követett el a felderítés során, amelyek lényeges bizonyítékokat tettek törvénytelenné és felhasználhatatlanná – méltatlankodott szóbeli indoklásában a tanácsvezető bíró. Sziebert György büntetése 5 év letöltendő börtön, és több mint 11 milliós vagyonelkobzás.

Miközben ugyanezen bíróság ugyanezen termében azonos bíró vezetésével múlt hét óta zajlik a BA Zrt. egykori jogászaihoz, dr. Sziebert Györgyhoz és dr. Rényi-Vámos Krisztinához köthető, Zóna Taxi-ügyként ismert korrupciós büntetőeljárás tárgyalása, a Fővárosi Törvényszék szerdán reggel ítéletet hirdetett a vádlottak korábban indult vesztegetési perének első fokán. A megállapított tényállás szerint ügyvédi irodáknak ajánlottak BA Zrt.-s megbízást, cserében a megbízási díj egy részének visszacsorgatását kérték.

Noha a törvényszék megállapította Sziebert és Rényi-Vámos bűnösségét hivatali vesztegetés folytatólagos elfogadásának bűntettében, és előbbit ezért öt év letöltendő, utóbbit két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, a bíróság mégis kiemelten foglalkozott a nyomozó hatóság által elkövetett hibákkal, jogsértésekkel, amelyek miatt a nyomozati anyagok egy részét ki kellett rekeszteni a bizonyítékok közül, és amelyek akár meg is hiúsíthatták volna a bizonyítást.

Könnyen lehet, hogy ezek vezettek ahhoz is, hogy az ügy több vádlottját fel kellett menteni. Ezt biztosan nem tudjuk, mert – mint a bíró magyarázta – a jogtalan bizonyítékokat nem is vizsgálta, nem vizsgálhatta a bíróság.

A rendőrség névtelen maradt önmaga előtt

A nyomozás elrendelése előtt a nyomozók úgynevezett titkos információgyűjtés során szerezhetnek értesüléseket, míg a nyomozás elrendelése után a hasonló titkos adatszerzésre van lehetőség – vezette fel mondandóját Steiner Gábor bíró, aki kijelentette, a rendőrség mindkettőt alkalmazta jelen ügyben, és mindkettőnek a szabályait megsértette.

Előbbinél fontos előírás, hogy ha bűncselekményre utaló információ kerül a rendőrök birtokába, haladéktalanul, a gyakorlat szerint nyolc napon belül feljelentést kell tenniük. Ők viszont nemcsak hogy késlekedtek ezzel, de egyszerűen el is mulasztották e kötelességüket. A titkos adatszerzés határidejét pedig – törvényellenesen – másfélszeresen lépték túl.

Az eljáró szerv arcpirító trükkhöz, ahogy a bíró fogalmazott, stiklihez folyamodott. „A rendőrség minden bizonnyal névtelen feljelentést írt saját magának” – csóválta fejét Steiner. Ráadásul a lóláb annyira kilógott, amennyire csak lehet. A névtelen feljelentés a titkos adatszerzés határidejének utolsó napján, a munkaidő vége felé érkezett, azt mégis – a szokásos több napos átfutás helyett – sikerült még aznap feldolgozni. Az is elég egyértelmű jel volt, hogy a rendőrség meg sem próbált fényt deríteni a feljelentő személyére, holott a feljelentés alapján annak tanúvallomása döntő jelentőségű lehetett volna.

A bíróság számára érthetetlen módon a rendőrség a névtelen feljelentés nyomán nyomozást rendelt el, miközben ebben az ügyben már régóta tartott az eljárás.

Lapunk kereste a törvényszéket azzal kapcsolatban, hogy a bíróság tett-e feljelentést a fentiek alapján hivatali visszaélés miatt, ez ugyanis kötelessége, ha az eljárása során bűncselekményre utaló tényről szerez tudomást. Erre egyelőre nem kaptunk választ.

Steiner bíró egyébként szóvá tette, hogy a névtelen feljelentéssel kapcsolatos trükközést csak a bíróság vette észre, az ügyvédek nem, pedig „nem kutyaütő kirendelt védőkről van szó”.

Egy forint jó volt

Néhány vádlott, így az első- és másodrendű bűnösségének megállapítását – egy vádpont kivételével – az egyéb bizonyítékok is lehetővé tették, így például a törvényesen beszerzett lehallgatási anyagok. Sziebert és kolléganője többször beszéltek pénzek beérkezéséről, átadásáról. „Minden megérkezett!” – hívta például a férfi Rényi-Vámost, akivel megállapodtak, hogy „egy forint jó lesz” neki. Beszélgetéseik „olyan egyértelmű és szép bizonyítékok, amilyenek korrupciós ügyekben nem szoktak lenni” – állapította meg elégedetten a törvényszéki tanácsvezető.

A páros között pénzátadásra leginkább az óbudai Leroy étteremben került sor. A bíróság azt is bizonyítékként értékelte, hogy ezeket „amerikai kémfilmbe illő elővigyázatossággal” kivitelezték. Rényi-Vámos Krisztina az egyik pénzátvételt azzal magyarázta, hogy kölcsönt kapott Sziebert Györgytől, mert lovat akart venni. Ezt a védekezést azonban az is megdöntötte, hogy akkoriban a férfi többször beszélt arról, hogy nincs elég pénze.

Sziebert egyébként az egyik vádpont tekintetében jórészt beismerő vallomást tett – derült ki.

Tekintélyes vagyonelkobzás

„Egy öröm volt” – mondta az első szünetben néhány ügyvédnek és vádlott-társának a folyosóra kilépve Rényi-Vámos Krisztina, akinek jelen állás szerint nem kell letöltenie büntetését. Sziebert láthatóan kevésbé volt elégedett, az öt év végrehajtandó börtönbüntetés mellett rá több mint 11 millió forintos vagyonelkobzást is kiszabott a bíróság. A vádlottak padján ülő további tizenegy terhelt közül néhány bűnöst próbára bocsátottak, többeket felmentettek.

A másodrendű vádlott ügyvédje egyébként többedszerre próbálta elérni a tanácsvezetőnél, tiltsa meg, hogy a sajtó akár a vádlottak testrészeiről készítsen vágóképeket. „Ez engem most kevésbé foglalkoztat” – rázta le Steiner, hozzátéve, az elején jelezte a média képviselőinek, hogy a vádlottak nem járultak hozzá képfelvételek készítéséhez, ennél többet pedig nem tud tenni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »