Rendőri kísérettel jártunk a bugaci madárzónában

Rendőri kísérettel jártunk a bugaci madárzónában

Újra megjelent a madárinfluenza Magyarországon. Ezúttal nem a H1N1 törzset mutatták ki a szakemberek, hanem egy mutánst, a H5N8-at. Ez emberre a hivatalos állítás szerint nem veszélyes, az állatorvosok mégis fehér védőruhában, rendőri felügyelettel végzik a megsemmisítést.

Masszív épületben működik a gazdakör Kiskunfélegyháza tanyavilágában, a „tizenegyedik kerületben”. Süvítenek az autók a pusztába vájt úton, bent pedig négy-öt asszony sikálja a berendezést. Járókövet, padokat, asztalokat, falon függő fotókat. Nem a madárinfluenza-járvány miatt: óvodabáljuk volt a környékieknek, s maradt utána némi takarítanivaló.

– Madárinfluenza? Na, ne vicceljen már! Az csak Bugacon van. S az ide még majdnem tíz kilométer! Majd látják a szántóföldek szélén a figyelmeztető táblákat, s van, ahol az erdő mélyén is kifeszítettek határt jelző szalagokat. Onnantól kezdődik a madárzóna – világosít fel minket egy elénk siető asszony.

 Madárinfluenza Bugacon  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

Felháborodik a gondolaton is, hogy a betegséget terjesztő vándormadarak eddig hozhatják a járványt, ugyanis az urával épp hatszáz libát várnak. A szárnyasok tömésére szerződtek az Áfésszal, mint az itt élő emberek java része. Az állatorvos engedélyezte is ezt nekik. Sosem foglalkoztak még libatöméssel, de mivel mindenki ezt csinálja, belevágtak a vállalkozásba.

Odakint a novemberi napsütésben Zsigulik, régi Skodák húznak el az úton, mustársárga Robur fuvaroz munkásokat valamerre. Nem gazdag vidék ez. Szárnyasok tartásából, töméséből, földből él errefelé minden második ember. Akit érint, s vállalkozóként, őstermelőként tartott jószágait le kell vágnia, föl kell számolnia, azt egy időre a földhöz vágja a mostani madárinfluenza-vész. Kap érte állami kártérítést, csak még nem tudni, mennyit. Viszont a történelmi emlékezet szerint olyan még sohasem történt, hogy hasonló esetben a paraszt, a gazdálkodó, az iparos járt volna jól.

 Az állatorvos fehér védőruhában, rendőrök segítik a munkáját  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

Mélyhűtőbe, fazékba, sütőbe

Napról napra változott a helyzet. Először három megyében rendelte el az országos főállatorvos a baromfi zártan tartását: arra kötelezte a gazdákat, hogy az állatokat kizárólag teljesen fedett, lehetőleg oldalról is zárt helyen etessék és itassák. Minderre azért van szükség, hogy csökkenjen a vadon élő madarakkal érintkezés lehetősége. A madárinfluenza már két hónapja felütötte a fejét Európában, és a fertőzés veszélye 2017 tavaszáig tart még. Itt, Bács-Kiskun megyében Bugacon, Kisszálláson és Kelebiában bukkantak a kór nyomára. Korábban pedig egy tótkomlósi pulykaállományt és egy kiskunmajsai kacsatartó telepet kellett felszámolni.

Bugac főutcáján a villanyoszlopokon, hirdetőtáblákon fehér papirost lobogtat a szél. „Értesítjük a baromfitartókat, hogy Bugacon madárinfluenza-járvány tört ki. A járvány miatt védőintézkedésként az országos főállatorvos döntése alapján a baromfiállományok megsemmisítésre kerülnek állami kártérítés mellett annak érdekében, hogy a járvány ne terjedjen tovább. A madárinfluenza emberre nem veszélyes, ezért a háznál tartott baromfi levágható és fogyasztható a megsemmisítési intézkedés foganatosításáig!”

 Hírdetőtábla  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

A háznál tartott baromfikat Bugacon csütörtökig (november 24-ig) kötelező levágni. Azaz be vele a mélyhűtőbe vagy a fazékba, a sütőbe. Bugaci borsós betyár (sertés helyett csirkéből), bugaci rakott darált húsból (lehet csirkéből is), bugaci töltött csirke, nyárson sült bugaci csirke olvasztott zsírral csepegtetve – csak néhány recept a világhálóról, amely arról tanúskodik, hogy Bugac nemcsak az ősborókással, a pusztai romantikával, a Kurultajjal van jelen a köztudatban, hanem ételkülönlegességeivel is.

A település megszokott hétköznapi képét mutatja. Boltba, postára igyekeznek az emberek. Aki a madárinfluenzáról többet is szeretne tudni, az az önkormányzat hirdetőtáblájánál átlapozhatja a megyei kormányhivatal megfigyelési körzet kijelöléséről, illetve a védőkörzet kijelöléséről szóló határozatait. Egyébként ezekből kiderül, hogy a gazdáknak, az állattartóknak a következő dolgokra kell(ene) figyelniük: baj lehet, ha az állomány takarmány- és vízfelvétel-csökkenése meghaladja a húsz százalékot, ha a tojástermelés tartósan visszaesik, és ha az állatok elhullási aránya egy hét alatt meghaladja a három százalékot. Továbbá „bárminemű, a madárinfluenzára utaló klinikai tünetet vagy kórbonctani elváltozást” tapasztalnak, jelentsék a hatósági állatorvosnak.

 A háznál tartott baromfikat Bugacon csütörtökig kötelező levágni  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

Bugacon egyetlenegy emberrel sem találkoztunk, aki tudta volna, hogy melyek a madárinfluenza „klinikai tünetei”. Csak az interneten kutakodva derül ki, hogy idegrendszeri szimptómák, esetleg a légúti fertőzéséhez hasonlók jelentkezhetnek, amelyek orrfolyással járnak. És az elhullott állatok taraja, lába ellilul, elkékül.

Legutóbb 2006-ban volt világméretű madárinfluenza. Akkor az emberre is veszélyes H1N1 törzset mutatták ki a szakemberek. A mostani a kormányzati kommunikáció szerint ennek a mutánsa, a H5N8. Nem jelent veszélyt az emberre, eddig sehol nem okozott megbetegedést.

Nem szeretik a kíváncsiskodókat

Hosszas kérdezősködés után eljutunk egy helyi vállalkozó erdő mélyén található állattartó telepére. Éppen történik nála valami. Az állatorvos fehér védőruhában áll az ingatlan bejárata előtt, két rendőr – közrefogva a megszeppent, vékony tulajdonost, B.-t – segíti a munkáját. Az állatorvos rendkívül erőteljesen próbál elhajtani minket. Később a két rendőr tessékel ki minket az erdőből.

– Miért? – kérdezem.

– Mert ez magánterület.

– Az erdei út a másik, nem ide tartozó ingatlannal? A volt kisvasút a még fel nem szedett sínekkel is?

– Igen.

– Nincs jelölve, de akkor kérünk engedélyt az úrtól – intek a tulaj felé.

– Nem mennek oda! Ő kérte, hogy küldjük el magukat innen – hangzik a válasz.

Itt, a falu utolsó utcáján, egy portáról ekkor élő szárnyasokkal teli teherautó hajt ki, s elviharzik. Amikor kollégám fényképeket készít róla, valahonnét egy civil ruhás ember hajt autójával elénk, s kérdőre von minket. Azt állítja, hogy ő csak egy helybéli, aki bizalmatlan a fényképezgető idegenek láttán. Rövid idő múlva a faluban egy rendőrautó szegődik a nyomunkba. Ha megállunk, tisztes távolban megáll az is. De van, amikor elhajt mellettünk, és nagyon lassan poroszkál tovább, később leparkol. Előfordul, hogy eltűnik, de percek múlva más irányból közelít felénk. Akár a kacsamadár násztánca.

 Szárnyasokkal teli teherautó hajt ki egy portáról  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

Nagy a titkolózás

Madárinfluenzáról, de akár arról, hogy hány csirketenyésztőt, csirkét tartó helyi lakost érint a zárlat és a leölési kényszer, nem nyilatkozik Bugac polgármestere. Titkárnője az országos főállatorvoshoz irányít minket. Bár több környékbeli állatorvost is felhívunk telefonon, és kiderül, hogy aznap sok teendőjük lesz madárinfluenza-ügyben, az országos főállatorvos engedélye nélkül nem állhatnak szóba velünk. 

Végül a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ad kérdést válaszainkra. Az utóbbi napokban Bugacon két nagyobb gazdaságot is felszámoltak, így a településen 14 ezer kacsát és libát kellett leölni. Bugac, Kisszállás, Kelebia, Tótkomlós és Kiskunmajsa településeken kívül a Csongrád megyei Forráskúton és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Öcsödön is madárinfluenzát találtak egy kacsa-, illetve egy libatartó gazdaságban. E gazdaságok körül a védő- és megfigyelési körzeteket felállították.

Az állategészségügyi hatóság egyébként általában speciális leölő gépjárműveket visz a helyszínre, és a helyszínen végzi el a munkát, amelyhez gyors hatású gázkeveréket használ. Kisebb létszámú állományok esetében alkalmazható az egyedi eutanáziainjekciós készítmény beadása.

 Az utóbbi napokban Bugacon két nagyobb gazdaságot is felszámoltak  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

Arra a kérdésre, hogy miért vannak fehér védőruhában az állatorvosok, a következő választ kaptuk: „Az állatorvosok egyszer használatos járványvédelmi védőöltözékben végzik a munkát az egyes gazdaságokban, hogy megelőzzék a kórokozók esetleges továbbhurcolását. A járványvédelmi védőöltözék (ruha, kesztyű, lábzsák, maszk) jellemzően fehér, de létezik belőle sötét színű is, a lényeg, hogy egyszer használják, és a telepről a vírus az öltözéken, a cipőtalpon, a kézen stb. keresztül ne kerülhessen át más telepre.”

Arra a kérdésre, hogy nagyobb tömegű állomány elpusztításához miért szükséges rendőri erők felvonultatása, azt a választ kaptuk, a nagyobb állományok ártalmatlanítása jelentős munkaerőt igényel, és jelentős technikai feltétel megteremtését teszi szükségessé. A rendőri erők a logisztikai feltételek hatékonyságát tudják növelni akár az útvonal, a személyek, az eszközök mozgásának, akár a munkaterület céljára szolgáló területnek a biztosításával.

Ha meg lehet enni, miért kell levágni?

Az egyik bugaci portánál tizenöt csirkét terveznek levágni délután. Az asszony, özvegy Bajnócziné nem érti, ha a csirkék emberi fogyasztásra alkalmasak, akkor miért kell levágni most hirtelen mindet. Éppen ezért besétált az önkormányzathoz feltenni a kérdéseit, de ott a miértekről nem tudott senki semmit. 

– Hát akkor felrakjuk a vizet forrni, kicsit megborotválom a nyakukat, aztán elvágom mindet – mondja az asszony. Élettársa, Holenkár Mátyás a kopasztásban segít neki.

Megtörtént az első nyakelvágás. Folyik a sűrű vér a földre.

 Az első nyakelvágás  Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet  

A „Megbetegítheti-e a madárinfluenza vírusa az embert?” kérdésre az alábbi válasz olvasható jelenleg is a vonatkozó internetes portálon:Általánosságban az a tapasztalat, hogy az állatok influenzavírusai közvetlenül nem ragadnak át az emberre, és fordítva sem. Extrém körülmények között, például ha valaki folyamatosan és nagy mennyiségben lélegzi be a madárinfluenza vírusát (is) tartalmazó port, akkor kivételesen előfordulhat az, hogy emberben közvetlenül a madárinfluenza vírusa okoz megbetegedést. Az Ázsiában észlelt emberi, de madárinfluenza vírusa által okozott megbetegedések azok között jelentkeztek, akik a madarakkal nap mint nap, „hivatásszerűen” foglalkoztak, és a munkavégzés során egyéni védőmaszkot nem használtak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »