Rendkívüli erőfeszítés a szépre koncentrálni

Rendkívüli erőfeszítés a szépre koncentrálni

Borzasztó időkben a művészet is egyre brutálisabbá válik, márpedig ez biztosan nem fog semmin segíteni. A kanadai progresszív metál közismert alakja, Devin Townsend inkább a forgalommal szemben haladna: hol szépséges, hol játékos-őrült zenéjével rángatna ki a hétköznapok keserűségéből. Az Independentnek adott őszi interjújában viszont egyértelművé tette: szó sincs naivitásról, „a pohár félig teli”-féle optimizmusról. Éppen hogy rendkívüli erőfeszítés szükséges, hogy ilyen erőteljes, a szépségre koncentráló albumok születhessenek.

A Strapping Young Lad alapítója hosszú utat tett meg a keményebb irányvonaltól az újabb albumain helyenként tapasztalható new age-es, léleknyugtató dallamokig. Mára a progresszív metál intézményesült, megkerülhetetlen alakjává vált, aki sokat dolgozik azért, hogy az őrületet a műfaj integráns részévé tegye. Szóval ismét csak úszunk szemben az árral, hiszen a több órás lemezekről, technikai virtuozitásról, komolykodásról ismert műfaj nem könnyen adja meg magát a játékosságnak. Elég volt csak körbenézni a február 13-ikai budapesti, a Barba Negrába szervezett koncerten: Opeth-póló itt, Dream Theater-felső ott, férfiarcszőrzet mindenütt.

Kattant zenéjére viszont abszolút van fogadókészség, már sokadszorra érkezett hazánkba, magam sem először láthattam élőben a kanadai zsenit, aki otthon hallgatva valahogy mindig jobbnak tűnt, az élő produkciót rendre haloványabbnak éreztem. Most viszont ereje teljében mutatkozott Townsend, a teatralitás mellett ezúttal a hangzás is nagyon rendben volt. Merthogy a színpadiasság az ő egyik fő jellemzője: a komolytalankodás itt valóban a játékot szolgálja, ami mögött egy rendkívül precíz gépezet működik.

Produkció ez a szó legjobb értelmében, lazáskodásról szó sincs. Az persze továbbra is áll, hogy a holland pacsirtával, Anneke van Giersbergennel közös dalait kettejüktől lenne jó hallani. Azonban a metálosabb és a lágyabb dallamok remekül váltották egymást, hogy a végén a Valentin-napra is készüljünk: az Ih-ah-nál szebb majdnem-befejezés nem is kellett. Andaloghatott, akinek épp volt kivel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 15.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »