Rendhagyó királyhelmeci irodalomóra nemzeti imánkról

Rendhagyó királyhelmeci irodalomóra nemzeti imánkról

A Bodrogközi Magyar Kultúra Házában tegnap méltóképpen ünnepelték meg a magyar kultúra napját. A rendezvény első felében a napsütötte udvarrészen közösen szavaltak a generációk, majd a díszteremben rendhagyó irodalomórán tudhattunk meg érdekességeket Kölcsey Hymnus-áról – a költeményről, amit ma már nemzeti imánkként tisztelhetünk. 

Pásztor István, az rendezvény házigazdája köszöntője kezdetén utalt rá, hogy a magyar irodalom nagyjai közül többen is januárban születtek: olyanok, akik a világirodalomban is méltó helyet foglalnak el, hisz műveiket számos nyelvre lefordították.

Petőfi, Madách, Kölcsey maradandót alkottak, alkotásaik a mai napig meghatározzák a magyarság létét, szellemiségét.

Hangsúlyozta, hogy e nagyságok a világban bárhol élő magyarságnak azt üzenik, hogy merjünk magyarok lenni, de tudatosítsuk is egyben, hogy a magyarságunkért tenni kell, megmaradásunkért, kultúránk öregbítéséért áldozatokat kell hozni, cselekedni kell.

Utalt arra, hogy Madách főművében, az Ember tagédiájában az emberiség és a magyarság sorsát taglalja. A színek egyikében sem kapva a jóistentől választ kérdésére, sem iránymutatást, Madách arra int, hogy „Ember küzd és bízva bízzál!“. E gondolathoz kapcsolódóan, nemzeti imánk kezdő szavaira utalva pontosította, hogy isten csak a cselekvést, a tetteket, a küzdelmet tudja megáldani. Véleménye szerint, az Isten-Haza-Család hármas egységét szem előtt tartva lehet csak igazán, eredményesen nemzetként fennmaradnunk. Emlékeztetett rá, hogy  Arany a zivataros, rossz idők eljövetele fölötti aggódásában feltette magának a kérdést, vajon marad-e az istennek magyarja? Meggyőződéssel zárta szavait, hogy

ha nap, mint nap büszként vállalva fel magyarságunkat meg is éljük azt és teszünk is érte szüntelen, akkor  aggódásra nincs ok.

Tanáraikkal és a megjelent felnőttekkel együtt Petőfi Sándor három versét szavalták el a királyhelmeci Helmeczy Mihály Alapiskola és a helyi gimnázium diákjai úgy, hogy mindebben segítségükre volt a Bodrogközi Színjátszók három amatőr színésze.

Elsőként Papp Ferdinánd állt színpadra, hogy az Egy gondolat bánt engemet sorait mondja előre a szavalóknak, akik aztán azokat megismételték.

Hírdetés

 

Másodikként Tancsák Péter a Feltámadott a tenger -t „vezényelte le“ hasonló módon.

Végezetül Laczkó Péter segítségével a Magyar vagyok hangztott el. 

Kopasz József, Nagytárkány polgármestere, a Csemadok Tőketerebesi Járás Választmányának elnöke, Kassa megye képviselője ünnepi gondolataiban felidézte a rövid életű Petőfi történetét, utalva arra, hogy 26 éves koráig talán egyetlen költőnk sem írt annyi verset, mint ő. Emlékeztetett, hogy a közel 1000 megírt verséből mintegy 800 jelent meg nyomtatásban.

Az idei bicentenáriumi év kapcsán Petőfi kortársáról, az ország ügyeit civil foglalkozásban rendező Madách Imréről is szólt.  Zárszavában a magyar kultúra napja dátumának apropóján nem hagyhatta ki pár szóban  Kölcsey Himnuszának történetét sem.

Ezt követően a Kassai Thália Színház színművésznője, Dégner Lilla a megjlenetekkel közösen elénekelte a Himnuszt.

A rendezvényteremben, a rendhagyó irodalomóra első részében  sajtóviszonyokról és himnusztörténetekről adott elő Dr. Császtvay Tünde irodalomtörténész.

Majd pedig Dr. Boka László egyetemi tanártól tudhattunk meg nemzeti imánk kapcsán sok olyan részletet, kutatási kuriózumot, amit az iskolai irodalomkönyvek nem tartalmaznak. Az Országos Széchenyi Könyvtár volt munkatársaként azon kevesek egyike közé tartozik, akik Kölcsey Szatmárcsekén 200 éve letisztázott Hymnus- ának eredeti példányát is tarthatta a kezei közt. Ritka alkalmakkor ezt az eredeti példányt is kiállítja időszakosan a nagyközönség számára a Magyar Nemzeti Múzeum, de egyébként, érthető okokból csak a másolata látható ugyanitt állandó jelleggel. 

 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »