Rendhagyó irodalomóra nemzeti imánkról, Királyhelmecen

A Bodrogközi Magyar Kultúra Házában tegnap méltóképpen ünnepelték meg a magyar kultúra napját. A rendezvény első felében a napsütötte udvarrészen közösen szavaltak a generációk, majd a díszteremben rendhagyó irodalomórán tudhattunk meg érdekességeket Kölcsey Hymnus-áról – a költeményről, amit ma már nemzeti imánkként tisztelhetünk. 

Pásztor István, az rendezvény házigazdája köszöntője kezdetén utalt rá, hogy a magyar irodalom nagyjai közül többen is januárban születtek: olyanok, akik a világirodalomban is méltó helyet foglalnak el, hisz műveiket számos nyelvre lefordították.

Petőfi, Madách, Kölcsey maradandót alkotott. Műveik a mai napig meghatározzák a magyarság létét, szellemiségét.

Hangsúlyozta, hogy e nagyságok azt üzenik a világ magyarságnak, hogy merjünk magyarok lenni, de tudatosítsuk is egyben, hogy a magyarságunkért tenni kell, megmaradásunkért, kultúránk továbbadásáért áldozatokat kell hoznunk, cselekednünk kell.

Utalt arra, hogy Madách főművében, az Ember tagédiájában az emberiség és a magyarság sorsát taglalja. Egyetlen színben sem kapva a jóistentől választ kérdéseire, sem iránymutatást, Madách arra int, „Ember küzd és bízva bízzál!“. E gondolathoz kapcsolódóan, nemzeti imánk kezdő szavaira utalva pontosította, hogy isten csak a cselekvést, a tetteket, a küzdelmet tudja megáldani.

Tanáraikkal és a megjelent felnőttekkel együtt Petőfi Sándor három versét szavalták el a királyhelmeci Helmeczy Mihály Alapiskola és a helyi gimnázium diákjai úgy, hogy mindebben segítségükre volt a Bodrogközi Színjátszók három amatőr színésze.

Elsőként Papp Ferdinánd állt színpadra, hogy az Egy gondolat bánt engemet sorait mondja előre a szavalóknak, akik aztán azokat megismételték.

Hírdetés

 

Másodikként Tancsák Péter a Feltámadott a tenger -t „vezényelte le“ hasonló módon.

Utolsóként Laczkó Péter előszavalatával a Magyar vagyok hangztott el. 

Kopasz József, Nagytárkány polgármestere, a Csemadok Tőketerebesi Járás Választmányának elnöke, Kassa megye képviselője ünnepi gondolataiban felidézte a rövid életű Petőfi történetét. Mint mondta, 26 éves koráig talán egyetlen költőnk sem írt annyi verset, mint ő. Emlékeztetett, hogy a közel 1000 megírt verséből mintegy 800 jelent meg nyomtatásban.

Az idei bicentenáriumi év kapcsán Petőfi kortársáról, az ország ügyeit civil foglalkozásban rendező Madách Imréről is szólt. Zárszavában a magyar kultúra napjának dátumával összefüggésben nem hagyhatta ki pár szóban Kölcsey Himnuszának történetét sem.

Ezt követően Dégner Lilla, a Kassai Thália Színház színművésznője, a megjlenetekkel együtt, elénekelte a Himnuszt.

A rendezvényteremben, a rendhagyó irodalomóra első részében  sajtóviszonyokról és himnusztörténetekről adott elő Dr. Császtvay Tünde irodalomtörténész.

Majd pedig Dr. Boka László egyetemi tanártól tudhattunk meg nemzeti imánk kapcsán sok olyan részletet, kutatási kuriózumot, amit az iskolai irodalomórák csak igen ritkán tartalmaznak. Az Országos Széchenyi Könyvtár volt munkatársaként azon kevesek egyike, akik Kölcsey Szatmárcsekén 200 éve letisztázott Hymnus- ának eredeti példányát is tarthatta a kezében. Megtudhattuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban állandó letétbe elhelyezett eredeti dokumentumot csak ritka alkalmakkor, ideig-óráig láthatja a nagyközönség. Állandó jelleggel, érthető okokból csak a kézirat másolatát állítják ki, ugyanitt. 

 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »