Reménysugarak

Reménysugarak

Minden választás egy, egy reménysugár a mai kaotikus életet élő emberek ritka napjaiban! Ezek a reménysugarak ritkán felragyognak, mint a ritka kövek, melyek azért drágák mert ritkák. A legtöbb ilyen reménysugarak sajnos idővel elhalványodnak, kihunynak, majd a végén sötétté válnak, mint a sötét anyag, amely a világegyetemünk túlnyomó többségét alkotja.

Azért jók ezek a választások négyévenként, mert ha nem is következnek be érdembeli változások, vagy csak nagyon kevés arányban, de legalább reménnyel táplálják az elcsüggedt, belefásult embereket ciklikusan, újabb négy esztendőn keresztül!
Egy ilyen reménysugár volt számomra marosvásárhelyi összefogás Soós Zoltán független jelölt személyében az idei önkormányzati választásokon, amely a napokba ért oly gyászos véget a magyarság számára.

Mertem remélni, hogy Székelyföld fővárosának végre és újra olyan vezetősége lesz, amely nem tönkretenni akarja a székely-magyar értékeket, mint a jelenlegi, hanem megőrizni és tovább fejleszteni azokat. De sajnos ezt a reménysugarat, is mint megannyi mást a huszonhat év alatt, magába szippantotta a sötétség, amely nem szívleli, de egyenesen gyűlöli a fényt!

Maradtak tehát az urak Székelyföld fővárosában a gyarmatosítóink azért, hogy tovább folytassák értékeink elsorvasztását. Mert, ahogy a sötétség gyűlöli a fényt úgy gyűlöli és rettegi az igénytelenség a magasabb szintűséget és fejlett emberi értékeket!

Most mi sebeinket nyalogatjuk és felelősöket keresünk, amiért, vagy akikért elveszítettünk egy egyébként nem kilátástalan csatát! Elhallgatván, hogy közöttünk is megtalálhatók azok! Hát persze, hogy egy Romániának nevezett országban történhetnek választási csalások és történtek is! Csakhogy a csalás, lopás és hazugság egyeseknél évszázados tradícióknak számítanak, amit művészi szintre emeltek, hogy képtelenek vagyunk leleplezni azokat.

Az első személy, ha többes, ha egyes szám ritkán ismeri el a kudarc felelősségét, akkor is, ha az részleges.

Dorin Florea régi-új polgármester már elő is vette a sokat hangoztatott gyermeteg és átgondolatlan, de román oldalon meggyőzően ható védekező eszközét miszerint:
– Soós Zoltán polgármesterjelölt nem szereti a románokat és azért talál ki ilyen rágalmakat és ismét szabad utat ad „szegregációs” érzelmeinek!

Az első állítására támad egy olyan érzésünk, mint amikor rabló kiált pandúrt. Mivel Dorin Florea nem egyszer adta tanúbizonyságát rendeleteivel és kijelentéseivel magyarellenes (enyhén szólva) intoleranciájának! Egyébként a két nép közötti viszonynak nem a szeretet a fontos tényezője, hanem egyelőre csak a megértés és a békés egymás mellett élés!

A szegregációval kapcsolatos álláspontomat már többször kifejezésre juttattam:
Mi székelyek nem szegregálódunk, hanem túlélünk, megőrizni próbáljuk nyelvi, kulturális, vallási, történelmi, s atöbbi értékeinket. Amelyeket a hetven éve sincs, erőszakkal betelepített gyarmatosítók minden igyekezetükkel próbálnak eltüntetni, hogy írmagja se maradjon a székely-magyarok emlékének!

A szegregáció latin eredetű szó, jelentése elválás, elkülönülés valamilyen szempont alapján! Mi székelyek tehát nem bírunk onnan elkülönülni ahol soha nem alkottunk egységet, ez értelmét veszítette! A románokkal pedig végkép nem alkothattunk egységet már, csak azért sem mert különböző nemzetiségűek vagyunk az, azt meghatározó kritériumok alapján! És ha ez nem lenne, elég hivatkozhatunk ama demokratikus jogunkra, miszerint jogunkban áll azokkal az emberekkel élni együtt, akikkel mi akarunk, az ellenkezőjére senki nem kényszeríthet!

Véleményem az, hogy a szóban forgó polgármestert feljelenteni nem érdemes sem törvényes eljárást indítani ellene mivel a legnagyobb valószínűséggel megúszna bármilyen eljárást! Legalábbis egy négyéves mandátum erejéig biztosan meg, és az alatt az idő alatt más polgármester jelöltet állítana a román hatalom!

A székelyek fővárosának román kézre való juttatása komoly munkájában és nagy erőfeszítésében került a román államnak. Azon kívül egy százhuszonhétezres város különösen akkor, ha egy belső ellenség központja, többet ér az országnak, mint egy négy éves pereskedés, aktatologatás! Ezzel a szemponttal majd a DNA is egyet fog érteni

Most térjünk vissza az egyes szám első és többes szám ugyancsak első személyre, akik soha nem felelősek semmilyen bakiért. Ha a vásárhelyi magyarok az urnák előtt való megjelenésük létfontosságának teljes tudatában, nemcsak negyvenöt százalékban jelentek volna meg, hanem legalább hetven százalékban. Akkor most nem kellene óvni, jelentgetni, perelni, mert a csalásnak is van egy határa!

Levonva tehát a végső következtetést, úgy a román, mint a magyar szavazók akarták Dorin Floreát polgármesternek, akkor nekünk kívülállóknak tisztelnünk kell az akaratukat vagy legalább belenyugodni abban! Ahogy Farcádi Botond fogalmazott: „A távolmaradás is választás, még ha rossz, is”, kedves vásárhelyiek!

A kommentekben olvastam egy önmagát igazoló, lelkiismeretét nyugtató, választójogával nem élő kifogását, miszerint Soós Zoltán polgármesterjelölt a Vidám Vasárnap felekezethez tartozna vallásilag. Én nem ismerem, közelebbről az urat ezért nem tudok ehhez az értesüléshez hozzászólni, de ez, egy ilyen dologban nem szabadna, számítson. Nem csak nevetséges, hanem kicsinyes földhözragadt gondolkodásnak tartom! Nem mindegy az ki, hogyan imádja az Istenét, ha még melléje keresztény is?
Vagy ha már nyakig süllyedtél a mocsárba nem mindegy neked, hogy szamárfarkat nyújtanak e feléd megmentésedre vagy pedig selyemkötelet? Nem lehet egy ember ennyire cincéres, amikor saját sorsa a tét!

Ezért a vereségért „én” vagy „mi”, egyes szám, és többes szám első személyei is felelősek vagyunk okoskodásunk, tunyaságunk, nemtörődömségünk és kikezeletlen Stockholmi szindrómánk miatt!

Sebők Mihály


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »