Régi lóláb új köntösben

JEGYZET – Hiába az új köntös, a csúf, régi lóláb bizony kicsüng: az a néhai furcsa „szokás”, amikor még a Szovjetunió és a mögé felzárkóztatott csatlós államok sora fennhéjázóan béketábornak mondták magukat, habár a legkülönbözőbb formákban cáfolták ezt.

A kötelező felvonulásokon például az egyik rigmus arról szólt, hogy a Szovjetunió a béke vezérbástyája, de bármilyen kérvényt vagy hivatalos beadványt is a Harcolunk a békéért! jelszóval kellett zárni. Az ellenfél, az „imperialista karvalyhatalmak” hada volt a háborúra uszító, merthogy le akarják nyelni az egész világot – mondták.

Belegondolni is rossz, mi mindennel tömték a fejünket már az elemi iskolában! Szerencsére csak nagyon kevesen hitték a kőkemény propagandabeszédeket, olyanok, akik otthon is hasonlókat hallottak. Nagyrészünk egészen más szövegeket hallott a recsegő-ropogó Szabad Európa adásaiból, melyeket szüleink próbáltak meg minden este kihalászni az éter hullámaiból. És a gyerekfülnek félig-meddig érthetetlen politikai viccek?! Leginkább az maradt meg, amit már ebben a rovatban is említettem, miszerint nem lesz háború, csak olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.

Serdülő korunkban viszont ennél már fontosabb „információkhoz” is jutottunk, például az úgynevezett álcázott gyárakról. Fegyvergyárról, ahol hivatalosan varrógépek, tölténygyárról, ahol kötő- és varrótűk, sőt tankösszeszerelő üzemről, ahol úgymond traktorok készültek. S hogy a békeharcban miért kellett a fegyverkezés?! A „béketábor” többi országa számára, ahonnan nálunk nem gyártott hadieszközök érkeztek, illetve a még gyarmat harmadik világ országai számára, abban a reményben, hogy a maguk oldalára tudják állítani őket. Volt, amelyikkel sikerült, másokkal az ellenfél járt szerencsével. Amíg a körülbelül negyedszázadig tartó hidegháború lángja ki nem aludt.

Most viszont újraéledt, sajnos nagyon hasonló eljárással: hírül adták, hogy Románia is szállít fegyvert a Közel-Keletre. Ahol ugyebár különböző előjelű államok vannak, és becsületükre legyen mondva (?!) egyik sem nevezi magát a béke szigetének. Sőt. Na de politikailag mi egészen más táborba tartozunk, és nem illendő önmagunk, illetve hivatalos szövetségeseink ellen fegyvereket szállítani. De hát az üzlet az üzlet, a politika meg politika! Csinálják mások is, miért ne hozhatnának némi pénzt a konyhára nekünk is a fegyverek?! Csak lejjebb kell húzni a szép, új köntöst, hátha elhiszi valaki, hogy nem a régi béketábor hazugságaiból jövünk!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »