Reggeli madárcsicsergés Bencével

Reggeli madárcsicsergés Bencével

Áll Tordai Bence a tükör előtt, s a szakállát birizgálja.

– Mit kĂŠne tennem, hogy pofĂĄn basszon? – tĂśprengett Bence, s egy zsĂ­ros maradĂŠkot, amit a szőrzetĂŠből piszkĂĄlt ki, rĂĄkent a tĂźkĂśrre. – Ha fellĂŠp a pulpitusra, s elkezd beszĂŠlni, szĂŠpen megvĂĄrom, amĂ­g eljut a kĂśzepĂŠig, amĂ­g kicsit belemelegszik, majd fellĂŠpek mellĂŠ. Ez biztos idegesĂ­teni fogja. Ez jĂł! Engem is idegesĂ­tene – hĂşzta elĂŠgedett mosolyra a szĂĄjĂĄt Tordai Bence, s a tĂźkĂśrre kent zsĂ­ros trutyibĂłl elĂŠgedetten megformĂĄzott egy O1G-t.

– A kĂśrĂźlĂśtte ĂĄllĂłkkal nem szĂźksĂŠgszerĹą lĂśkdĂśsődni – tĂśprengett tovĂĄbb -, ha ők kikĂŠszĂźlnek idegileg, abbĂłl nincs haszon. Amiből pedig nincs haszon, olyat nem teszĂźnk ugyebĂĄr.

SzĂłval, ha elkezd beszĂŠlni, ĂŠs eljutott a kĂśzepĂŠig, akkor a szavĂĄba vĂĄgok. Ez megy. Ebben profi vagyok. Ezt eddig mindenki elismerte a szakmĂĄban. Olyat keresel, aki folyton a mĂĄsik szavĂĄba vĂĄg? HĂ­vd a Tordait! Ezt akĂĄr ki is Ă­rhatnĂĄm a honlapom fejlĂŠcĂŠre. SzĂłval a szavĂĄba vĂĄgok, ĂŠs mutogatok az orra előtt. EmlĂŠkszem a HorvĂĄth JĂłskĂĄra a suliban – aki TĂźdőnek becĂŠztĂźnk, mert a nagyszĂźnetben mindig kapkodva tĂźdőzte a szimfĂłniĂĄt a harmadik emeleti klotyĂłn -, az ettől mindig tĂśk ideges lett, ĂŠs egyszer nyakon vĂĄgott.

BĂĄr ez a TarlĂłsnĂĄl kevĂŠs lenne – vakargatta egy Ăşjonnan felfedezett pattanĂĄsĂĄt Tordai Bence, s a szĂĄja lefittyedt -, ő mĂŠgiscsak felnőtt ember, ĂŠs lĂĄthatĂłan tĂşlsĂĄgosan polgĂĄri nevelĂŠst kapott. Úriember tempĂł. Az ilyennek ez kevĂŠs.

RĂĄ kell tennem egy lapĂĄttal!

Hírdetés

Mi lenne, ha Ăşgy tennĂŠk, mintha mĂĄr befejeztem volna a cirkuszt, ő megnyugodva elfordul, ĂŠs hirtelen a nyakĂĄba lihegnĂŠk? Ez piszok dĂźhĂ­tő lehet. Esetleg lehetne azt is, hogy tĂşlsĂĄgosan kĂśzel megyek hozzĂĄ, egĂŠsz az orra elĂŠ ĂĄllok, s amikor azt mondom, hogy „DiktatĂşra van!”, a t-betĹąnĂŠl kicsit kĂśpnĂŠk, mintegy vĂŠletlenĂźl.

Ez nem rossz – nyalogatta le az ujjĂĄrĂłl a maradĂŠkot Tordai Bence -, esetleg nĂŠgyszer-ĂśtszĂśr is elismĂŠtelhetnĂŠm, hogy DiktatĂşra van, Ăşgy tĂśbb alkalmam lenne stikĂĄban kĂśpkĂśdni.

De hĂşzgĂĄlhatnĂĄm a nyakkendőjĂŠt is, a lĂĄbĂĄra is lĂŠphetnĂŠk, sunyin belerĂşghatnĂŠk a bokĂĄjba, ezt is, mintegy vĂŠletlenĂźl, vagy mikĂśzben kikĂŠri magĂĄnak ezt a viselkedĂŠst – Ăł, ezek a polgĂĄrok olyan nevetsĂŠgesek ezekkel a merev, ĂŠs begyĂśpĂśsĂśdĂśtt udvariassĂĄgi meg tiszteletmĂĄniĂĄjukkal -, a fĂźlembe tĂşrnĂŠk, s az onnan kikapart izĂŠt beletĂśrĂślhetnĂŠm a zakĂłjĂĄba. Mondjuk ott elől, a mellrĂŠsznĂŠl.

TalĂĄn leken vĂŠgre egy pofont.

S akkor cĂ­mlapfotĂł ĂŠs vastag betĹąs fejlĂŠc: „TarlĂłs megĂźtĂśtte Tordai BencĂŠt!”

Bárcsak! Életem legszebb napja lenne.

Pozsonyi Ádåm: Tordai Bence reggele


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »