Reform Tömörülés – az igazi Tulipán „Tisztességgel, következetesen”

Tavaly volt negyed évszázada annak, hogy megalakult az RMDSZ nemzeti autonomista erőinek legjelentősebb platformja, a Reform Tömörülés, melyet pályájának végére, 2003-ra a Markó Béla és Takács Csaba nevével fémjelzett csúcsvezetés belső ellenzékének vezető erejeként tartott számon a politikum és a média egyaránt. Mivel e csapat e néven tíz esztendőn át harcolt azért, hogy az RMDSZ politikáját ne Bukarestből határozzák meg, hogy az autonómiaprogram ne csak a hivatalos dokumentumoknak legyen a fő követelése, hanem a napi politikának is, hogy a szervezet forduljon vissza arról az útról, melyen 1996 november 28-án a bukaresti SZKT-n elindult s váljon ismét magyar nemzeti önkormányzattá, értelemszerűen a feloszlásnak is kerek, 15. évfordulója volt a múlt esztendőben.Ezen évfordulókra emlékezik az egykori csapat e hétvégén, s ezen évfordulók alkalmából láttuk érdemesnek összefoglalni röviden a platform történetét, mely a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének megalakulásával vette kezdetét 1990 januárjában.A MISZSZ-t sokan az RMDSZ ifjúsági szervezeteként tartották számon annak idején. Valójában az erdélyi magyar fiatalok az RMDSZ-el párhuzamosan,  attól függetlenül alakították meg szervezeteiket 1989 decemberében illetve 1990 januárjában, amikor az országban még többfelé puskalövések szakították félbe az új rendszer konszolidálódó csendjét. A MISZSZ első kongresszusán, 1990 márciusának közepén már téma volt, hogy szervezetileg különjön el a politikai „élcsapat” és a mozgalom, s ha formálisan ez nem is történt meg, az év derekán, Székelyudvarhelyen megtartott választmányi gyűléstől kezdődően külön ülésezett a szervezet mozgalmi része  és politikai csapata. Ez utóbbi vált ki és alakult formális RMDSZ-platformmá Reform Tömörülés néven 1993 decemberében a MISZSZ Félix fürdőn megtartott kongresszusán. Innen kezdve két esztendőn keresztül a MISZSZ-t egy együttműködési szerződés kötötte csak a Reform Tömörüléshez, mely lényege az volt, hogy a MISZSZ átadja az RT-nek az RMDSZ struktúráiban a szervezetet megillető helyeket, az RT cserébe felvállalja az ifjúsági érdekek képviseletét. A Félix fürdői kongresszus a két szervezet közös tiszteletbeli elnökévé választotta Szőcs Géza korábbi szenátort és főtitkárt, aki egyébként az RMDSZ csúcsán mindvégig vállalta a MISZSZ-es identitását. (Szőcs Géza az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásakor üdvözli az egybegyűlteket, 2003 decemberében)  A platform elnökévé Toró T. Tibort választották, aki a platform tíz éves történetének ideje alatt mindvégig megőrizte pozícióját. (Toró T. Tibor Répás Zsuzsannával  2005. október 6.-án Aradon, a Flórián utcában) (Toró T. Tibor Szilágyi Zsolttal és Ágoston Balázzsal a Demokrata klubban, 2004. szeptember 9.én)
 (Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt 2004. április 23-án Aradon)A Reform Tömörülés nemzeti liberális elvi alapokon közelítette meg az autonómia kérdését és általában a politikát. Hadd idézzük a platform első hivatalos dokumentumát, a megalakuláskor kibocsátott szándéknyilatkozatot: „Mi, a Reform Tömörülés kezdeményezői, a nemzeti liberalizmus eszmerendszerének értékeit kívánjuk a politika színterén megjeleníteni. Tudjuk, hogy az egy fogalomba volt két irányzat, az individuum szabadságát hirdető liberalizmus és egy sajátos közösséget központba állító nemzeti eszme politikai gyakorlat szintjén összeegyeztethető, e két értékrendszerből fakadó kettős feladat egyidejűleg megvalósítható, egymás ellenébe való fordulása megakadályozható.”Mára a közemlékezet az RT-t az RMDSZ vezetés kérlelhetetlen ellenfeleként őrzi, s csak kevesen tartják számon, hogy e csapat munkával és szavazatokkal támogatta a Markó-féle vezetést mindaddig, amíg be nem bizonyosodott, hogy Markóéknak nem az autonómia megteremtése az elsődleges cél, hanem az RMDSZ-en belüli pozíciók mindáron való biztosítása és a kormányzati hatalom megszerzése. Már az sem ígért jót, hogy Markó Béla, aki nem helyeselte a neptuni tárgyaláson való részvételt 1993 júniusában, középre helyezkedett a neptuniakat joggal bíráló Tőkés László és az RMDSZ-nek illetve erdélyi magyarságnak súlyos politikai kárt okozó partizánakció végrehajtói, a neptuni hármak, Borbély László, Frunda György és Tokay György  között. Markó önpozicionálása szoros összefüggésben van azzal, hogy a belső válság végére pontot tevő SZKT gyűlésen 1993 szeptember végén a testület elítélte ugyan a mandátum hiányában tárgyalókat, de nem mondott ki rájuk szankciót. Az első nyilatkozat, mely méltó módon büntette volna a különutasokat egyetlen szavazat híján bukott el. Ha Markó akkor nyílt színen elmondja azt, amit Borbély Imre 1995-ös, hozzá címzett nyílt levelében megfogalmazott s amit ismereteink szerint soha senki nem cáfolt, tételesen, hogy Frundáék nemcsak mandátum nélkül, de elnöki tilalom ellenére mentek tárgyalni, okunk van feltételezni, hogy meglett volna a hiányzó szavazat.De az RT és Markóék szakítása nem ekkor következett be, hanem a Nagy Benedek-ügy kapcsán.  Emlékezetes, hogy 1994 decemberében Nagy Benedek képviselő egy gyalázkodó röpiratot terjesztett a frakciótársai körében, melyben úgymond hitelt adva a Tőkés Lászlót ért botrányos rágalomnak, miszerint Temesvár hőse szekus együttműködő lett volna, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét a „Gonosz rabjának”, „gátlástalan puhánynak” és „hűtlen kezelőnek” nevezte. Markó kivárásra játszott, nem volt hajlandó elhatárolódni Nagy Benedektől, pedig erre nyílt levélben kérte fel 29 RMDSZ tisztségviselő. Az ügyet az Operatív Tanács elé utalta, mely azt az Etikai Bizottságnak továbbította. Végül  az SZKT, majd a kongresszus döntött a kérdésben. Markó célja nyilván az volt a kivárással, hogy a rágalom minél mélyebben igya be magát a társadalom szöveteibe. Nagy Benedeket három évvel később a vallásügyi államtitkárságon láthattuk viszont. A harminc ezüst, ugye, mely napjainkban pozíciókban méretik.Ez a pont döntő volt abban, hogy az RT saját elnökjelöltet indított Markóval szemben az 1995. májusában megtartott RMDSZ kongresszuson Kónya Hamar Sándor személyében, aki egyébként alul maradt az első körben abszolút többséget szerző Markóval szemben.  Nota bene: annak dacára, hogy Markó Béla semmit nem teljesített azokból a kulcsfontosságú feladatokból, melyekkel megbízta az 1993-as brassói kongresszus, s melyek elvégzésére két éve volt a kongresszusi határozatok értelmében. Ezeket a már említett nyílt levél foglalta rendszerbe: az autonómia absztrakt követelését a jogszabályok paragrafusnyelvére lefordító autonómia-statútumokról, a nemzeti kataszter összeállításáról valamint a belső választások megtartásáról van szó. Markó Béla levonta a számára adódó következtetést: az elnöki mandátum nem a program végrehajtásához van kötve, hanem a nómenklatúra támogatásához. Ekkor dőlt el lényegében, hogy az RMDSZ politikája meg fog változni, és hogy előbb-utóbb a szervezet része lesz a Neptun-logika mentén a kormányzati hatalomnak. Az írásba nem foglalt, de a gyakorlatban kiválóan működő neptuni ihletésű elit-paktum értelmében az magyar érdekvédelmi szervezet feladja az autonómia-küzdelem legfőbb eszközét, a külpolitikai nyomásgyakorlást, legitimálja a román kormányt kifelé és befelé, mely cserébe biztosít annyi, a lényeget, az autonómiát nem érintő „eredményt”, amit felmutatva az RMDSZ mobilizálni tudja választóit. Védi ugyanakkor az RMDSZ-t az esetleges külső kihívásokkal szemben, lásd a Magyar Polgári Szövetség 2004-es választásokon való indulásának állami eszközökkel való megakadályozását.A MISZSZ helyét az RMDSZ struktúráiban 1995-ben átvette egy magasabb integrációs fórum, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), melynek egyébként a MISZSZ is tagszervezete maradt. A MISZSZ és a Reform Tömörülés közötti egyezség nem került megújításra, a platformot a továbbiakban az RMDSZ helyi szervezeteiben pozícióhoz jutott aktivisták és a választásokon mandátumot szerző prominensek képviselték. A platform életében az 1999-es kongresszus hozott alapvető változást, amiután gombamód alakultak a helyi szervezetek, melyek később a gerincét képezték az RMDSZ-en kívüli autonomista szervezetek önépítkezésének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak majd a Magyar Polgári Szövetségnek. E csapat jó része együtt harcolt a továbbiakban a Magyar Polgári Pártban, majd annak értékválsága után az Erdélyi Magyar Néppártban. Az RT vezetői ott voltak a Tőkés László által elindított Alsócsernátonban elindított Fórum-mozgalom szervezői között. (Tőkés László 2003. október  5-én Aradon, a Vesztőhelyen)E mozgalom célja az volt, hogy a tagság mobilizálásával kényszerítse az RMDSZ-vezetést saját programjának, az autonómiának a felvállalására. A Markó-féle vezetés ugyanis, az 1996-os kormányzati szerepvállalással egyidőben félretette programjának leglényegét, az autonómiát, mely ettől kezdve jellemzően még a belső anyagokban sem szerepelhetett a 2004-es választásokig.1999-ben a Reform Tömörülés támogatta Kincses Elődöt Markó Bélával szemben a csíkszeredai kongresszuson, ahol a nemzetközi sajtó is felfigyelt a szerveződésre, hála a Bill Clintonhoz címzett nyílt levélnek, mely a platform történetének talán legnagyobb hatású akciója volt. A levél hátterét az jelentette, hogy nem sokkal a kongresszus előtt a világ első számú nagyhatalma elnökének szájából hallhattuk vissza a román diplomácia hazug szólamát, miszerint „Romániában modellértékűen oldották meg a kisebbségi kérdést”. Az RT nyílt levele a kérlelhetetlen valósággal szembesítette a címzettet és az olvasókat. Clinton kijelentésének értelemszerűen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása adott tápot.Az 1999-es RMDSZ kongresszust követően mélyült az ellenét az RMDSZ vezetés és az autonomista oldal között. Markóék az autonómiaprogram feladásával párhuzamosan módszeresen távolították el az RMDSZ-ből a korábbi ellenállókat, mindenkit periferizálni igyekeztek, aki nem akart elvi okokból megállni a sorba. A szervezet fokozatosan párttá alakul, szövetségi jellegét egyre inkább elvesztette. 2000-ben a választás előtt több szabálytalanság is történt, ezek közül a legdurvább Kincses Elődnek  az önkényes, alapszabályzatellenes felfüggesztése volt Maros megyei elnöki tisztségéből. Ezt tetézte a Magyar Ifjúsági Tanács SZKT-küldöttei esetében a mandátum megerősítésének elmaradása, amire válaszul a MIT megszakította az RMDSZ-szel a kapcsolatát. Az RMDSZ vezetés úgy látott neki a 2003-as kongresszus megszervezésének, hogy érvényben levő kongresszusi határozat dacára nem tartották meg előtte a belső választásokat. Tőkés László bírói úton kísérelte meg rákényszeríteni az RMDSZ vezetést a törvényességre, sikertelenül. Mindezek után a Reform Tömörülés 2002 novemberében, Kolozsváron megtartott küldöttgyűlésén arról született döntés, hogy az RMDSZ illegitim, 2003 január végére tervezett kongresszusát az RT nem legitimálja jelenlétével.A Szatmárnémetiben megtartott RMDSZ-kongresszus pártosította az alapszabályzatot, megfosztotta Tőkés Lászlót tiszteletbeli elnöki tisztségétől (a tisztség megszüntetésével) és a belső választásokat kiváltotta az elektoros helyi játékokat és így a helyi elit önátmentését lehetővé tevő részleges tisztújítással. A szabályozás a platformoknak a „belső választásban” semmilyen szerepet nem adott. Látszott, itt a történet vége. Ahogy a pártoknak az a szerepe az állami keretek között, hogy részt vesznek a választásokon, úgy a pártokkal analóg belső szerveződéseknek, a platformoknak is ez lett volna a fő funkciója. Miután ettől a lehetőségtől Szatmárnémetiben megfosztották őket, létértelmük veszett el. A Reform Tömörülés vezetői levonták a következtetést: 2003 márciusában a platform  utolsó kongresszusa kimondta saját feloszlását tagjai pedig az RMDSZ-től független mozgalmat alapítottak. E mozgalom az autonomista erők integrációs fóruma kívánt lenni, de a történelem hamar túllépett rajta, e szerepkört átvette a 2003 decemberében megalakított Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.A platform önfeloszlató kongresszusával kapcsolatban mindmáig él egy olyan elmélet, miszerint belső ellentétek feszítették szét e közösséget és lényegében önfeloszlatásba menekült a vezető elit. E teória olvasható volt az ellenséges és baráti sajtóban egyaránt. Lehet, hogy kívülről ez volt a látszat, de belülről ez az elmélet csak cáfolható. Két oldalról is, részint azért, mert a valós ok, amit már részleteztem, megvolt, másik oldalról azért, mert a sokak által felnagyított ellentét az RMDSZ kongresszuson való részvételt leszavazó székely küldöttek valamint a partiumiak között nem értékrendi-elvi, hanem csak taktikai ellentét volt, mely nem vetített előre olyan zsánerű szembenállást, ami a platform egységes, tisztességes és következetes politikáját nehezítette volna a továbbiakban. A sokat emlegetett kongresszuson a küldöttek értékrendi kérdésekben egységesen szavaztak, a platform működésének tíz esztendejében mindvégig eszmei homogenitás jellemzete a csapatot.A legabszurdabb vád, ami a platformot érte a fősodratú RMDSZ és annak sajtója részéről, az volt, hogy tagjai csak a hatalmat akarják, értékrendi meggyőződésük valójában nincs. A politikai rágalmak sokfélék, ez a legdurvább, legerkölcstelenebb, leggátlástalanabb, ami elméletileg egyáltalán elképzelhető. Egyik oldalról épp a fordítottját fogalmazza meg a valóságnak: az RT politikaalakítói nem kellett volna mást tegyenek, csak feladják elveiket, fenntartsák a szövetségesi viszonyt Markó Bélával utóbbi neptunista balfordulata után is,  és ölükbe hullott volna a hatalom. A másik oldalról épp azok fogalmazták meg e vádat, akik többségének tényleg semmiféle meggyőződése nem volt és tényleg csak a hatalmat akarták az RMDSZ-en belül, másrészt a kormányzati hatalom vonatkozásában.Zárásképpen leszögezhetjük, hogy e csapat hű maradt mindvégig jelszavaihoz: tisztességesen és következetesen politizált a nemzeti érdekek és értékek mentén egy olyan jövőkép, az autonómia érdekében, mely megvalósulása esetén szavatolná közösségünk hosszú távú megmaradását.Vezetői ezt teszik ma is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács valamint az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg az Erdélyi  Naplóban jelent meg a mai napon.
A Reform Tömörülés működésének időszakából sajnos nincsenek fotóim, első digitális fényképezőgépemet épp a feloszlás hónapjában vettem meg.
Igyekeztem e korszakhoz időben közel álló fotókat válogatni.

Hírdetés


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »