Rákosi tekintete és sok-sok dolgozó a sportuszodában

Milyen volt az élet régen a Nemzeti Sportuszodában? A harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas évek fotóiból válogattunk, és az első magyar olimpiai aranyara is emlékezünk.

A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, Magyarország első fedett uszodája mostanság gyakran meglehetősen negatív kontextusban kerül a hírekbe Kiss László nagy vihart kavart, évtizedekkel ezelőtti ügye kapcsán. Ennek apropóján Aczél Endrétől, a Népszabadság most már csak volt újságírójától azt is megtudhattuk, hogy legalábbis a hatvanas években a sportuszoda a csajozó úszók vadászterülete volt, és hogy „a vadászat vég nélkül folyt, és nem eredménytelenül”.

Így volt-e vagy sem, a mai nap talán érdemes egy másik dátumra is figyelni a Hajós vonatkozásában: százhúsz évvel ezelőtt, 1896. április 11-én alig másfél perccel a startpisztoly eldördülését követően a tizennyolc éves Hajós Alfréd megszerezte a magyar sporttörténelem első olimpiai bajnoki címét. A magyar sport legendája azonban nemcsak az úszásban alkotott maradandót: a Margitszigetre tervezett első fedett úszócsarnokot az ő tervei alapján kezdték el építeni 1930-ban. Cikkünkben a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda történetének egy-egy szeletét villantjuk fel korabeli fényképek segítségével. (A fotókat a Fortepanról és az MTI archívumából válogattuk.)

A Guttman Arnold néven szegény, zsidó családban felnőtt Alfrédot édesapjának tragikus halála terelte a víz közelébe. Még csak tizenhárom éves volt, amikor a családfőt a Duna hullámai örökre elragadták, ezután kezdett el a fiú komolyabban foglalkozni az úszással. 1894-ben a Magyar Úszó Egyesülethez csatlakozott, hogy kipróbálja magát. Két évvel később pedig az Athén melletti Zea-öböl jéghideg vízében 100 méter és 1200 méter gyorson is elsőként ért célba. Győzelméhez a görög trónörökös is gratulált, a lapok pedig a magyar delfinként emlegették.

Hajós Alfréd az ép testben ép lélek szellemét követve a Műegyetemen folytatott építésztanulmányokat, 1907-ben nyitott saját irodát, ahol szecessziós, majd eklektikus stílusban alkotott. A közmegbecsülésnek örvendő sportember még 1924-ben is elhódított egy olimpiai elsőséget, mivel a Lauber Dezsővel közösen készített budapesti stadiontervüket a legjobbnak ítélték a párizsi olimpia szellemi versenyén.

1929-ben a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pályázatot írt ki fedett uszoda építésére. A sportág kívánalmait jól ismerő Hajós terve meggyőzte a minisztériumot, így 1930-ban elkezdték a 33 méter hosszúságú és a 18 méter széles medencét is magába foglaló uszoda építését.

1930-ban kezdték meg a Nemzeti Sportuszoda építését. Az akkoriban újdonságnak számító vasbetonszerkezeteket Gergely Jenő mérnök, a speciális vízvezetéki és gépészeti berendezéseket Lázár Lajos mérnök tervezte. A medencék vízét a margitszigeti hőforrás és a Dunából kiszivattyúzott víz keveréke biztosította. A kép 1930-ban készült – baloldalt a háttérben látható az épülő uszoda –, tanúskodva arról is, hogy ekkor már az evezőssport is a kornak megfelelő színvonalú hajókkal folyt a Dunán Fotó: Fortepan

1931-ben készült felvétel az uszodáról. A vasbetonvázas szerkezetű épület külső falai vasbetonba falazott téglafalak, tetőszerkezetét öt darab 31 méter fesztávolságú, elliptikus ívű vasbeton elem tartja. Az épület homlokzatát klinkertégla burkolat fedi, a nyugati, Duna-parti homlokzatot árkádsor teszi ünnepélyessé. A modern stílusú vörös téglás épület műemlékké vált, 1975 óta viseli Hajós Alfréd nevét Fotó: Fortepan

1935, pünkösd vasárnapjára beköszöntött Budapesten a kánikulai forróság, az emberek a strandokra menekültek. A korabeli híradások arról számoltak be, hogy zsúfoltak a strandfürdők, és az előző évi látogatószámhoz képest rekordmennyiségű ember keres menedéket a medencék közelében Fotó: Fortepan

Miután Hajós Alfréd olimpiai bajnok lett, a görög trónörökös gratulált a sikeréhez, majd arról kérdezte, hol tanult meg ilyen jól úszni. Hajós frappáns válasza így hangzott: „A vízben!” Ennek szellemében ismerkedik az úszással 1935-ben a jövő fiatalsága Fotó: Fortepan

Összeállításunk egyetlen színes fényképén a budapesti napfényben fürdenek a Margitszigetre látogatók 1936-ban Fotó: Fortepan

1939-ben is hódított a virágmintás fürdőruha, legalábbis a sportuszodában mindenképpen Fotó: Fortepan

1940 júliusában a Nemzeti Sportuszodában megrendezett magyar–német úszómérkőzésen a a magyar férfivízilabda-válogatott két góllal legyőzte a németeket, ám toronyugrásban már nem örülhettek a magyarok hazai sikernek, mert a német Weiss a szabadon választott gyakorlatánál további előnyre tett szert Hidvéghy előtt és így első helyen fejezte be a versenyt. (A felvételen épp egy műugró veti bele magát a vízbe, nem biztos, hogy Weiss.) A háttérben a náci Németroszág zászlaja a magyar trikolór mellett Fotó: Fortepan

Csonka Ferenc építész és Csonka Pál statikus tervei alapján szabadtéri úszómedencékkel és műugrótoronnyal bővült a létesítmény 1937-ben, a főépületből a nagymedencéhez téli kiúszóalagút, valamint csatorna vezet. Ez a felvétel szintén 1940-ben készült Fotó: Fortepan

Szovjet katonák és szövetséges tiszt 1945-ben a főváros ostromakor felrobbantott Margit híd helyére épült Manci híd első, cölöphíd változata mellett, egy légvédelmi géppuskaállásnál. Balra az Újlaki rakpart látszik, jobbra a margitszigeti sportuszoda Fotó: Fortepan

Az FTC sportolói vonulnak el a szabadtéri medencék mellett 1947-ben. A második világháborúban megrongálódott létesítményt 1945-ben újjáépítették Fotó: Fortepan

Szilárd Zoltán és Kádas Géza úszók az FTC ötvenéves jubileuma alkalmából rendezett versenyen a Nemzeti Sportuszodában 1949-ben Fotó: Fortepan

A sportuszoda épülete Rákosi Mátyás portréjával 1949-ben. Érdekesség: az ebben az évben szovjet mintára létrehozott Munkára, Harcra Kész tömegsportmozgalom, amely a hatvanas években is működött, jelvénye itt még Kossuth-címeres változatban szerepel – ebben az évben, valószínűsíthetően a felvétel készítésének időpontja után változtatták meg az ország hivatalos címerét a kommunisták Fotó: Fortepan

Életkép a sportuszodából 1950 januárjából. Ahogy az MTI korabeli képaláírása fogalmaz: „Az úszás kedvelői télen is űzik kedvenc sportjukat. Naponta sok-sok dolgozó keresi fel a margitszigeti fedett uszodát, különösen a reggeli órákban. Délutánonként iskolások »szállják meg« a medencét, utánuk sportolók érkeznek, akik hétköznaponként edzéseket tartanak, hétvégén pedig versenyeken mérik össze tudásukat” Fotó: Járai Rudolf / MTI

Napozó 1952-ben a sportuszodában Fotó: Fortepan

Fürdőzők 1955-ben Fotó: Fortepan

Fürdővendégek szárítkoznak a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda új infravörös hajszárítója alatt 1958 áprilisában Fotó: Bojár Sándor / MTI

Strandolók élvezik a napfényt 1958-ban a létesítmény felső karéjában
Fotó: Fortepan

Munkások dolgoznak a sportuszoda korszerűsítésén 1961 szeptemberében Fotó: Mikó László / MTI

Az Irány Mexikó! című zenés film forgatása a sportuszodánál 1965-ben. A Skoda Felicia személygépkocsi csomagtartójánál Latabár Kálmán és Bodrogi Gyula Fotó: Fortepan

A Vasas úszószakosztályának óvodás és kisiskolás sportolói edzenek a sportuszoda tornateremben úszás előtt 1969 januárjában. A gyerekek az uszodában hetente öt alkalommal Lőrincz Lászlóné edző irányításával készültek a versenyekre Fotó: Benkő Imre / MTI

A többszörös Európa-csúcs-tartó 4×100-as magyar gyorsváltó tagjai: Patóh Magda, Gyarmati Andrea, Kovács Edit és Turóczy Judit Szőnyi János sportriporterrel 1969-ben Fotó: Fortepan


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »