Radványi Géza számára a rendezés mindig játék volt

Radványi Géza számára a rendezés mindig játék volt

A Kassai Polgári Klub (KPK) szervezésében került sor Radványi Géza világhírű filmrendező emléktáblájának megkoszorúzására 115. születésnapja alkalmából a kassai Mészáros utca 35. szám alatti házon. A rendező leánya nem tudott eljönni, de virágot küldött. Ezzel kezdődtek az idei VI. Radványi Géza Emléknapok. Palenčárné-Csáji Ildikó, a KPK elnöke köszöntötte a jelenlevőket és vendégeket.

Dr. Hetey Ágota, kassai főkonzul ünnepi köszöntőjében emlékeztetett, bár Radványi maga azt vallotta, hogy élete nagy részében „útközben volt otthon”, a gyökereket számára mégis magyarsága és Kassa jelentette. A Grosschmid-fivérek tehetségükkel hozzájárultak a magyar kultúra népszerűsítéséhez a világban, azonban életfelfogásuk eltérő volt, emiatt kapcsolatuk nem volt éppen ideális.

Radványi bármennyire is sikeres volt a világban, filmes pályájának legjelentősebb fordulópontjai Magyarországhoz kötötték. A világhírt számára és a magyar filmművészet számára a Valahol Európában hozta meg. Életművét Magyarországon zárta le a Circus Maximusszal.

Élete alkonyán hálát adott azért, hogy a filmezés megtalálta őt. Neki sikerült az, ami a testvérének nem. Csavargásai után Odüsszeuszként hazatért.

Majd a MaJel Rovás Központ termében Ötvös Anna nyitotta meg a Híres kassaiak – a Grosschmid család című kiállítást. Márai Sándor az Egy polgár vallomásai című művében részletesen beszámolt családja történetéről, származásáról, családi hátteréről, az öröklött tulajdonságokról, külsőről. A család minden tagja határozta meg „ennek a német származású, de magyar érzelmű családnak a szerkezetét.”

Márai családjának tagjai garas-kovácsok voltak. „Az ükapa, Grosschmid János 1790-ben nemesi oklevelet kapott II. Lipót magyar királytól és Mára falut birtokul, így lett a márai a család nemesi előneve.” Az apai ősök kivétel nélkül hivatalnokok, jogászok, köztisztviselők, katonatisztek voltak.

Grosschmid Károly második felesége, Radványi Klementina 1872-ben ikerfiakat szült, de egyikük csecsemőkorában meghalt, a másik, Géza pedig felnőtt korára megbecsült polgára lett Kassának, annak ellenére, hogy félárván felnőve nem volt könnyű élete. Ő lett az író apja, akit fia talpig becsületes úriemberként jellemzett. Majd annak életútját ismertette. Az édesapa fiában és feleségében megtalálta élete célját.

Márai 1991-ben emléktáblát kapott, 1998-ban megnyílt az emlékszobája, kassai magyar intézmények vették föl a nevét. 2004-ben szobrát avatták fel, mely egyetlen egész alakos szobra, s a róla elnevezett téren áll. „Hosszú, regényes életében minden írói műfajban maradandó értéket teremtett. Írt verset, aforizmát, novellát, elbeszélést, útirajzot, esszét, regényt, színművet, regénytrilógiát, számtalan újságcikket és 1943-tól haláláig naplót is, amely életműve csúcsát jelenti” – mondta Ötvös.

Családja világhírű művészeket adott a magyar és az európai kultúra számára. Majd öccse, Radványi Géza életútját ismertette. „Rendezőként a korszak egyik legigényesebb és legműveltebb alkotója volt.” Ő is emigrált, öt nyelven beszélt, de magyarul gondolkodott és álmodott. 1977-ben visszatért Budapestre – meghalni – ahogy bátyja fogalmazott 1986-ban.

Hírdetés

Bátyja szerint a család bonyolult volt, harag és önfeláldozás jellemezte tagjait, lelki szegények és önfejű egyéniségek alkották. Művészi és emberi nagyságuk vitathatatlan. Másokon kívül a kassai magyarok igénye hívta életre az állandó Márai Sándor Emlékkiállítást eredeti lakásukban. Ezt harminc év alatt sikerült Kassán megvalósítani, amiért hálás köszönet jár mindenkinek!

Az Egy asszony visszanéz című, Radványi rendezte filmet dr. Muszatics Péter budapesti médiaszakértő, rendező mutatta be. Radványi 1907. szeptember 16-án született. Kassai diákévei után Berlin – Brassaï jóvoltából –, az éjszakai Párizs, majd London lett otthona. Ezek voltak a tanulóévei. 1940-ben hazatért. Ekkor készült a zárt tárgyalás c. film.  A következő évben három filmet forgatott! Ez nem mindennapi teljesítmény. Az előbb említett filmen kívül A beszélő köntöst, mely részben színes film volt, az első ilyen magyar film. Tudatában volt annak, hogy úttörő vállalkozásról van szó. Óriási sikert aratott. A harmadik filmmel tette föl munkásságára a koronát. Az Európa nem válaszol c. film miatt egy óceánjáró hajót kellett fölépítenie a stúdióban, majd Budapesten egy hollywoodi stúdiót. Fordítva ez sokszor megvalósult, hiszen számos magyar dolgozott Hollywoodban, de az ellenkezőjére aligha volt példa. Radványi volt annyira vagány, hogy ezt megtegye!

E film sikere is biztosított. Főszerepben Tasnády Mária (Ágnes, a valóságban Radványi felesége) és Jávor Pál (Miklós). Ágnes bejelenti férjének, Szánthó Tamás karmesternek (Somlay Artúr) – mikor máskor, mint karácsony este –, hogy elhagyja. A férj Beethoven Sors-szimfóniáját vezényli, az asszony az Ember tragédiájában lép föl. Figyelmeztetés ez a javából! Hiába a karácsonyi csillogás, a gyerek kérdi: Hol van anyuci? Elutazott – a válasz. Ezt hozta a Jézuska!?

Válás, házasságkötés és nászéjszaka Párizsban, hajóút, New York, a végállomás Hollywood. Az asszony sikeres, a férfi nem. Hazajönnek. Kiderül, az elhagyott férj belehalt a válásba, a leányka felserdült… Az élet zajlik tovább, de a múlttal szembesülni kell, ráadásul új bonyodalmak keletkeznek. A szerelmi háromszög újraéled. A kölcsönkenyér visszajár…

Másnap, szeptember 27-én, kedden az előbbi színhelyen a Történetek a magyar filmről III. – Radványi Géza c. portréfilm vetítésére került sor, mely 1978-ban készült. Bevezetőt ismét dr. Muszatics mondott. Nagyon jó pillanatban szólították meg a rendezőt – szögezte le az előadó. A filmben beszélt Palotai Boris, Szabó István, Makk Károly, Harkányi Endre és Gábor Miklós. Radványi meggyőződéssel vallotta, számára a rendezés mindig játék volt, nem munka. Az égő cigaretta pedig mindig ott volt a kezében. Bátyja sem tudott lemondani erről a káros szenvedélyéről.

De előtte még egy háromperces ismertető filmet néztünk meg Radványiról.

Dr. Szekfű András Nemeskürty Istvánról beszélt, aki hét éve távozott az élők sorából. Először megindokolta, miért beszélünk róla éppen a Radványi-napok keretében. Azért, mert ő helyezte vissza a magyar filmtörténetbe a névadó személyét.

A Valahol Európában világsiker lett. Majd gyorsan elfelejtettük, ahogy ez lenni szokott. A kommunista diktatúra legsötétebb éveiben ráadásul elmarasztalták. Olyan filmnek nevezték, mely zsákutca, amit el kell kerülnie a szocialista magyar filmművészetnek. Ráadásul Nyugat-Németországban készített egy humanista filmet A sztálingrádi orvos címmel, melyet senki sem látott Magyarországon, de fasiszta filmként könyvelték el, hiszen abban az országban csakis olyan alkotás készülhetett! Radványit így egy olyan skatulyába zárták, amely lelassította visszafogadását.

Nemeskürty 1965-ben megírta az első magyar filmtörténetet és abban méltatta a Valahol Európában című filmet. Azután Szekfű elmesélte, éppen Nemeskürtynek köszönheti, hogy filmtörténész lett, holott egészen más pályára készült. Kutatóvegyész szeretett volna lenni.

Majd megtekintettük a Minden a jelenés c. dokumentumfilmet erről a jeles személyiségről, aki számos területen alkotott maradandót. Ezt követően Szekfű beszélgetett Nemeskürty Harriettel arról, milyennek ismerte édesapját.

Akik eljöttek az idei Radványi Emléknapokra, feltöltekezve és gazdagodva távoztak.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »