Radnóti Zoltán rabbi: Eltolódnak az értékrendek az „irgalmasságról” az „izgalmasság” irányába

Radnóti Zoltán rabbi: Eltolódnak az értékrendek az „irgalmasságról” az „izgalmasság” irányába

A Keresztény–Zsidó Tanács november 14-én konferenciát szervez a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Az európai kultúra zsidó-keresztény gyökerei címmel. Ennek kapcsán kérdeztük a tanács társelnökét, Radnóti Zoltán főrabbit, a Mazsihisz Rabbitestületének elnökét.

– Miért fontos egy ilyen tanácskozás? Honnan jött a gondolat?

– Természetesen a Bibliából: közös gyökereink vannak, legyen evidencia a kommunikáció. Isten is kommunikált a világ teremtésekor, kimondott szavakat. Kommunikált, amikor átadta a Tórát a világnak, kommunikált a próféták által… és akkor még nem beszéltünk az újszövetségi példákról. Párbeszéd nélkül nem létezik a világ – ez gyakorlatilag a teremtésből származó evidencia.

– Mit jelent a konferencia mottója: „Minden forrásom belőled fakad”?

– Ez csak jött, olyan természetesen… Ám ha keresnünk kell valami ihlető pontot, akkor a forrás, a víz, a végtelenség mindig az Istenre emlékeztet. Tisztaságában, áttetszőségében, természetességében és életet adó mivoltában. Ilyen az őszinte párbeszéd is. Életet ad. A hiány pedig elveszejt. És ha az együttlét csodás élménye megvan, akkor tudjuk, hogy a Fennvaló velünk van.

– A Keresztény–Zsidó Tanács társelnökeként a szervezők között van. Melyek a tanács legfontosabb céljai, tevékenységei?

– A tanácsot jelen pillanatban Székely Jánossal közösen szervezzük. Lámpásként szeretne utat mutatni a magyarországi társadalomnak, és bebizonyítani, hogy a párbeszédnek van értelme. Könyvkiadás, konferenciaszervezés tartozik a tevékenységébe, és persze odaállunk olyan célok mellé, amelyek mellé érdemes odaállni. Nevünket adjuk, megmutatjuk, hogy ott van ez az egyesület, amely magas szintű egyházi méltóságok gyűjtőhelye. És persze maga a jelenlét is fontos dolog. Minimális költségvetéssel dolgozunk, állami támogatás nélkül, a közösségeink adják össze azt a minimális összeget, amivel működünk.

– Hogyan jutnak el az üzeneteik az emberekhez? Hogyan válik a tagok közti barátság társadalmi elkötelezettséggé?

– Mint korábban mondtam, meg kell mutatni magunkat, ami nem könnyű. Napjainkban – komolyabb cégeknél – tucatnyi szakember dolgozik azon, hogy az a cég láthatóvá váljék. Nekünk erre nincs pénzünk, és PR-ban sem vagyunk annyira jók, ebben fejlődnünk kell, de ez a konferencia és bármilyen közös fellépés szimbolikus erővel bír. Székely János püspökkel együtt rendszeresen részt veszünk közös imádságokon, például a Sant’Egidio közösséggel imádkoztunk a menekültekért vagy a romagyilkosságok áldozataiért. Fontos megmutatni, hogy ott vagyunk, és jó lenne, ha kellő mélységben eljutna az emberekhez ez az üzenet, és sokkal többen lennénk ezeken az imákon.

– Szervezőként vett részt az Ábrahám vendégsége elnevezésű rendezvényen, a három nagy monoteista vallás közös jótékonysági akciójában. Az evangéliumban Krisztus azonosítja magát a szegény emberrel. Hogyan jelenik meg a rászoruló ember a zsidó hagyományban?

– Már a Tórában leírt törvényekben egyértelműen megtalálható, sőt Káin és Ábel szomorú történetében látjuk, hogy Isten kit hallgat meg, amikor elhangzik ez a mondat: „testvéred vére hozzám fölkiált”. Prófétai és egyéb könyvekben nem egyszer olvassuk: „Ha hozzám kiált, meghallgatom őt” – és ezt a bibliai alapelvet kell komolyan venni!

Tovább menve, ha Isten meghallgatja a „szegény” embereket, akkor az ember miért nem hallgatja meg őket? – ez fontos kérdés. A zsidóság alapvetése az, hogy minden emberben van egy isteni szikra, ami éltet. Hogy ezt milyen módon tudjuk megtestesíteni a tetteinkkel, hogyan tudjuk az Örökkévaló Istent lehozni a földre, hogy megmutassuk neki, mi, emberek hogyan álmodnánk ezt a világot… ez a mi dolgunk. Jesája próféta (Izajás – a szerk.) rögtön az első mondataiban hosszan mesél arról az élményről, ahogyan Isten meghallgatja a segélykérő kiáltását. Az özvegy, az árva, a szegény támogatása felér azzal, mintha az ember áldozna a Szentélyben.

– Ebben a világban sokszor a vallásokat használják fel a konfliktusok igazolásául, terroristák Isten nevében gyilkolnak. Mit tehetünk azért, hogy bebizonyítsuk, a vallások alapjában a béke áll?

– Ne felejtsük el, hogy ez a szintű terrorizmus egy viszonylag új jelenség, hiszen az elmúlt évszázadokban ezt a harcot szemtől szemben vívták az emberek, amikor különböző zászlók alatt vonultak fel egymás ellen. A zsidó hagyomány szerint az emberi ösztönöknek, a birtoklásnak a vágyát össze kell kötni a bennünk élő isteni jósággal, és ha ezt valóban megfelelő szintre tudjuk hozni, akkor az isteni lélek és minőség dominánsabb lesz. A hívő ember nem vesz el a másiktól semmit, mert tudja, hogy ott van jó helyen, ahova Isten odaadta. Az ember egójának, hatalomvágyának, erejének a visszafogása isteni ajándék.

– Hogyan tudnak a vallások hangosabbak lenni, jobban hallatni a hangjukat ebben a rendkívül hangos világban?

– Nem kell hangosabbnak lenni, a hangosság hangzavar. Isten éppen elég „hangos” volt a Sínai-hegyen, hiszen a szava eljutott a világ egyik végétől a másikig. Az igazi hatalom a világban: a tanító szava. Egy történet szerint egy állapotos hölgy, aki az ötödik hónapban volt, elment a rabbihoz, és megkérdezte, mikor kezdheti a gyermeket az istenhitre tanítani. A rabbi a legnagyobb megdöbbenésére azt válaszolta, hogy már öt hónapot elkésett vele. Amikor egy gyerek megszületik, olyan világba kell érkeznie, ahol Isten evidencia. A család egész attitűdje legyen olyan, hogy jó legyen oda születni, ott felnevelődni, ahol a szülő és a gyerek is olyan értékeket kap meg, ami élhető világgá teszi számukra a világot.

Hírdetés

– Hogyan tudjuk a közös történelmünk fájdalmas eseményeit, a holokausztot közös emlékezetté tenni, átadni az új nemzedékeknek?

– A közös történelemnek közös tanulsággá is kell válnia, hiszen nagy része vérrel volt megírva. Itt van a tanárok felelőssége, a lelkészek felelőssége, és a kormányzat felelőssége is abban, hogyan támogatja a tanítókat, milyen projekteket támogat, milyen pályázati rendszert hoz létre. A Keresztény–Zsidó Tanács próbál tenni azért is, hogy olyan célokra szerezzen támogatást, amit „közös jó”-nak látunk, amiből épülni tudunk. Oktatás, programok, performance-ok, és még sokféle lehetőség van arra, hogy az emberek figyelmét felhívjuk arra, hogy vannak olyan keresztény, zsidó, iszlám értékek, amelyek példaként lehetnek a világ előtt. Igen, jól hallotta, iszlám értékek is, ami manapság időnként vörös posztó, pedig az iszlám nem arról szól, hogy Iszmail felrobbantja magát Iránban vagy sem, hanem van egy komoly, mély, építő jellege, 1500 éves történelme, amit nem azonosíthatunk a terroristákkal – amelyeket ha kommunikálunk, áldássá válnak. Ávráhám, Ábrahám vagy Ibrahim – ez a három név eggyé válhat.

– Akik a Tórát tanulmányozzák, azok növelik a világban a békét – mondja a Talmud. A keresztények is sokat beszélnek az imádságban rejlő erőről. Mit jelent az imádság, az írások tanulmányozása ma a hívő ember számára?

– A Talmud szerint három oszlopon áll a világ: a megtérés, az istenszolgálat és az adományozás oszlopán. Az embernek elsősorban önmagával kell tisztában lennie! Tudnia kell, ki ő, és mit tud tenni ezért a világért, miben áll az ereje. Ez az ő személyes dolga, egy különleges „one-man show”. Meditációval, gondolkodással el lehet ide jutni. Ehhez kapcsolódik a második oszlop, az istenszolgálat, ami régen a jeruzsálemi Szentélyben zajlott, az ember és az Isten közötti kommunikáció.

Régi kérdése a zsidó hagyománynak, hogy szüksége van-e Istennek a mi szavunkra, imánkra? Akár van, akár nincs, az ima a békéért, amit elmondok, nemcsak Istennek, hanem nekem is szól, én (jobb esetben) magam is meghallom. Azzal, hogy Istenhez szólok, a saját magam megtérését is támogatom. És így jutunk el a harmadik oszlophoz, ami a jó tettek gyakorlása, a másik ember támogatása. Ez többek között azt is jelenti, hogy az embernek ki kell lépnie a saját kis egóbuborékjából, amit egyébként nagyon szeret, még az imájában is. Ha ez sikerül, rájön, hogy ez a világ nem csak róla szól.

A Talmud leír egy olyan szimbolikus képet, hogy amikor a kisgyerek megszületik, a keze ökölbe van szorítva. Aki szülő, tudja, milyen ez. A csecsemő még a lábával is fogni akar. Mindent meg akar ragadni. Ahogyan növekszik, elkezdi kiengedni a kezét, és megtanul adni. Gyerekkoromban kinevettem, amikor azt mondták, hogy „jobb adni, mint kapni”. Ma már tudom, hogy csak az marad örökké az enyém, amit én odaadok másnak. A harmadik oszlop tehát a másikkal foglalkozás, a cedáká, ami szó szerint igazságosságot jelent, azaz a világban lévő igazságtalanságokat a magam erejével igazságosabbá tudom tenni. Az ima kiemel engem a saját egóm világából, de meg is erősíti a saját erőmet, abban is támogat, hogy lássam, létezik világ rajtam kívül is. És így lesz az ima a híd is az ember és az embertárs között.

– „Zsidók és keresztények együtt arra kaptak meghívást, hogy Ábrahám gyermekeiként áldás legyenek az egész emberiség számára… Ehhez először egymás számára kell áldásnak lenniük” – fogalmazta meg II. János Pál a két vallás kapcsolatát. Meg tudjuk ezt élni?

– A zsidó hitközség Síp utcai székházában vagyunk most, mögöttünk van a Dohány utcai zsinagóga, mellette a gettótemető. A temető helyén volt egy lakóház, abban született Herzl Tivadar, akinek van egy közkinccsé vált mondása: „Im tircu – én zo ággádá!”. „Ha akarjátok – akkor nem mese!” Vagyis fontos, hogy én mit akarok, mit teszek meg, mennyire vagyok aktív az ábrahámi tetteimben, mert ezek a dolgok valóban áldássá válnak. Az áldás héberül beráhá. A szó egy emberi testrészre, a térdre utal: Isten kvázi letérdel hozzám. Amikor áldást mondok, Istent lehozom magamhoz. Ha azt mondom valakinek: „Légy szép, okos és egészséges!”, akkor Istent lehozom és próbálom közvetíteni ahhoz az emberhez az Isten szavait.

– Melyek a mai globalizált világ legnagyobb kihívásai a vallások előtt?

– Az individuum ereje és elhelyezése a globalizált világban. „Te is más vagy, te sem vagy más” – volt az Európa Tanács egy kampányának mottója. Vagyis fontos, hogy a saját egyéniségemmel, különlegességemmel – megőrizvén ennek értékeit – támogatni tudjak egy olyan világot, ahol mindenki ki tudja bontakoztatni a saját egyéniségét és különlegességét.

– Hogyan tudjuk az egységet képviselni egy széteső világban?

– A világ nem esik szét, Isten összerakta. Foszolhatnak a varratok, de szét nem esik, ahhoz mi gyengék vagyunk. A hibákat közösen felismerve, kijavítva lehet tenni a varratai mentén foszladozó világért. Akciótervet vagy ötéves tervet nem tudok mondani, de vannak okos emberek, akik keresik a válaszokat a globális felmelegedésre, mások a nők elleni erőszak problémájára, míg mások a gyermekrabszolgaság ellen küzdenek. Ugyanakkor rengeteg olyan dolog van a világban, amit borzasztó módon végignézünk, és fotókkal ékített hírt kreálunk belőle: nemrég azt láttuk egy videón, hogy egy férfi egy nőt a hajánál fogva vonszol az utcán.

Eltolódnak az értékrendek az „irgalmasságról” az „izgalmasság” irányába. Az elemzők szerint Donald Trump azzal nyert választást, hogy nagyon röviden összefoglalta a mondanivalóját. Rövid Twitter-üzeneteket üzent a világnak, amik arról szóltak: „Én védelek meg téged!”, „Lesz munkád”, „Ide nem jönnek mexikói vendégmunkások”, stb.

A zsidó ember számára Mózes öt rövid könyvben le tudta írni a világ működésének alapelveit. És ezt mi megkaptuk. Fontos, hogy ez legyen a hír! Hogy az emberek erre figyeljenek fel, ne az izgalmas borzalmakra. Örüljünk annak, hogy Isten átadta a Tórát a világnak! Megkaptuk az építés, a létrehozás értékét, legyen ez az igazi élményünk!

– „Én megvédelek téged” – ez lehetne a vallásaink, Isten Twitter-üzenete is.

– Igen, lehet röviden is megfogalmazni valamit. Jézus korában két nagy zsidó iskola volt, Hillél és Sámáj iskolája. Egyszer egy ember, aki be akart térni a zsidó vallásba, felkereste a rabbikat azzal a kéréssel, hogy ő áttérne a zsidó vallásra, ha elmondják neki a Tórát annyi idő alatt, amíg fél lábon áll. Sámáj a mérőpálcájával azonnal kizavarta: „Hogy gondolhatsz ilyet, hogy a Tórát, Isten szavát elmondom, amíg te fél lábon állsz?” Elment a szelíd Hillélhez, aki azt mondta: „Ami számodra gyűlöletes, azt ne tedd másnak. Ez a Tóra. A többi ennek csak az értelmezése, menj haza, és tanuld meg!” Érdekesség, hogy ez a mondat nincs is benne a Tórában, hanem „csak” a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” tórai gondolat egyik értelmezése. Ám Hillél az öt könyvet is beletette egy mondatba.

– Sok hasonló gondolatot hallhatunk a vallások közti párbeszéd jövő heti rendezvényén. Miért jó ott lenni a konferencián?

– Dávid király a Szentély előtti időszakban arról álmodott, milyen jó és milyen szép, ha a testvérek együtt ülnek. Ez az álom volt az előzménye annak, hogy a jeruzsálemi Szentély Salamon uralkodása alatt felépülhessen. Ha el tudjuk érni, hogy együtt legyenek a testvérek, ahogy a fentebbi 133. zsoltár mondja, akkor – és csak akkor – lehet Szentélyt építeni. Fizikait és spirituálist. Az értelmezések szerint Dávid már előre látta a zsidó nép szétszóratásának fájdalmát, a kettészakadást, és azért írta le ezt a mondatot a versében, mert tudta, hogy az a messiási kor kezdete, amikor a szétszóratott testvérek együtt tudnak ülni, és amikor a felfeslett világért együtt tudnak tenni.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »