Rabszolgasorból került a Fehér Házba, ám ismét mindent elveszített a First Lady bizalmasa

Rabszolgasorból került a Fehér Házba, ám ismét mindent elveszített a First Lady bizalmasa

Kevés ember életében figyelhetjük meg a hullámvölgyek és -hegyek olyan változatosságát, mint Elizabeth Keckley esetében. Rabszolgaként nőtt fel, tehetsége révén azonban megváltotta magát, és a legfelsőbb körök közelébe jutott, de az egykori First Lady barátságának elvesztése újabb, talán minden korábbinál súlyosabb csapást jelentett számára. 

Elizabeth (Lizzy) Keckley 1818-ben rabszolgaként született a virginiai Dinwiddie-ben. Anyjával, Agnesszel együtt Armistead és Mary Burwell birtokán éltek, ahol Elizabeth a házaspár gyermeke, Elizabeth Margaret dajkájaként dolgozott. A lány az édesanyjától megtanult írni, olvasni és varrni is. Utóbbiban különös tehetséget mutatott, és élete egy későbbi szakaszában ez még rendkívül hasznosnak bizonyult számára. Amikor 14 éves volt, a legidősebb Burwell-fiú, Robert virginiai, majd észak-karolinai ültetvényére küldték, ahol hosszú éveken át szexuális zaklatásnak volt kitéve. A fehér közösség egy prominens tagjával, Alexander M. Kirklanddel folytatott kényszerű viszonyból egy gyermeke (George) is született.

Elizabeth fia születése után nem sokkal visszakerült Virginiába, ahol Ann Burwell Garlandnál és férjénél szolgált. A család 1847-ben St. Louisba költözött, ahol sokan felfigyeltek a lány kirívó kézügyességére, aki szabászati képességei segítségével végül megváltotta szabadságát. Elizabeth eltökélt szándéka volt, hogy megszabadul a rabszolgaság béklyóitól, és St. Louis-i gazdái 1852-ben, kétévnyi győzködést követően, 1200 dollárért cserébe végül felszabadították.

Szabad emberként a fővárosba, Washingtonba utazott és saját szabóságot nyitott, ahol a társadalom felsőbb rétegeinek képviselői is megfordultak. Elizabeth remek üzleti érzékkel volt megáldva, és fekete nőként a korban szinte egyedülálló módon, magas rangú politikusok és előkelőségek feleségeiből álló ügyfélkörrel rendelkezett. Első kliensei között volt Mrs. Robert E. Lee, a déliek tábornokának felesége, valamint Mrs. Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok egyetlen elnökének hitvese is. Utóbbi fel is ajánlotta Elizabethnek, hogy költözzön délre, ahol ígérete szerint a Davis család gondját viselte volna, az immár szabadon élő Keckley azonban visszautasította az ajánlatot.

Elizabeth életében az 1861-es év újabb gyökeres fordulatot hozott: találkozott Mrs. Abraham Lincolnnal. A politikus felesége ismert volt arról (és emiatt számos kritika érte), hogy túlságosan is kedveli a fiatalos, színes, virágmintás viseleteket, de Keckley főként visszafogottabb ruhákat készített a First Ladynek. Elizabethet azonban szorosabb szálak fűzték Mary Todd Lincolnhoz puszta üzleti viszonynál: Lincoln beiktatása után felfogadta személyi varrónőjének, és hamarosan bizalmasok, mondhatni barátok lettek. Mrs. Lincoln nem csak öltözködési ügyekben kérte ki Elizabeth tanácsát. Az üzletasszony eközben dolgozott az 1861-ben elhunyt Stephen A. Douglas szenátor özvegyének, valamint a Lincoln-kormány további számos tagjának is. Karrierje csúcsára ért.

1861. augusztus 10-én Elizabeth fia, George mindössze 21 évesen életét vesztette az amerikai polgárháborúban, 1862-ben pedig Lincoln felesége vesztette el fiát, a 11 éves Willie-t, aki tífuszban hunyt el. A gyász még szorosabbá tette a köztük lévő viszonyt. Elizabeth akkor is ott volt Mrs. Lincoln mellett, miután férje merénylet áldozata lett, és kiköltözött a Fehér Házból. A szépségéről is ismert Keckley-t az afroamerikai közösség igazi nagyvilági nőként, az elegancia és a divat nagyasszonyaként kezelte.

1868-ban azonban újabb fordulat következett Elizabeth életében: teljesen megszakadt a kapcsolata Mary Todd Lincolnnal. A „válásnak” Keckley abban az évben kiadott visszaemlékezése volt az oka. Pedig a Behind the Scenes: Thirty Years a Slave and Four Years in the White House (A színfalak mögött: Harminc év rabszolgaság és négy év a Fehér Házban) címmel kiadott memoárt Elizabeth részben azért írta, hogy javítson valamelyest az egykori First Lady megtépázott hírnevén (nagy felháborodást keltett, hogy az özvegy férje személyes tárgyainak eladásával próbálta meg csökkenteni adósságát). Mary Todd azonban árulásnak, magánélete kiteregetésének tekintette a Keckley-nek írt leveleit és vele folytatott beszélgetéseit is tartalmazó könyvet, és többé nem állt szóba vele. A visszaemlékezést az újságok is komoly kritikával illették, mondván, áthágta vele a viktoriánus erkölcs szabályait.

Főként ennek köszönhetően Elizabeth ügyfélköre jelentős részét elveszítette, és elszegényedett. Később még javított megtépázott hírnevén, és varrást oktatott a Wilberforce Egyetemen, de 1907-ben magányosan, egy színes bőrű nőknek és gyermekeknek fenntartott washingtoni otthonban hunyt el.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »