Püspöki szentmisékkel emlékeznek a szigetvári hősök halálának 450. évfordulójára

Püspöki szentmisékkel emlékeznek a szigetvári hősök halálának 450. évfordulójára

Udvardy György pécsi megyéspüspök szentmisét mutat be a szigetvári hősök halálának 450. évfordulója alkalmából szeptember 6-án a Szent Rókus-templomban, a Zrínyi Napok keretében. Szeptember 11-én, a zárónapon 10 órakor a turbéki kegytemplomban Bábel Balázs kalocsai érsek tartja a szertartást.

„Zrínyi 1566. szeptember 7-én történt hősi halála a nemzeti emlékezet része lett, így a mai ember számára is üzenete van. Ha ez nem így lenne, úgy a megemlékezések is formálissá válnának és eltűnnének. Látható az idei ünnepségekből, hogy erről szerencsére szó sincs, a Zrínyi körüli kultusz egy újabb virágkorát éljük” – mondja Varga Szabolcs, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola docense, a Zrínyi Miklós: A szigetvári hős, 1508-1566 című könyv szerkesztője.

Varga Szabolcs hozzáteszi: „Az első időszak a halál utáni évtizedekben a családi környezetből induló tiszteletadás volt, az utódok karolták fel az apa majd a dédapa emlékét. Ennek köszönhetően született meg a Zrínyi Album 1587-ben és Zrínyi Miklós hőseposza 1645-46-ban. Ennek hatása azonban nem ért volna el máig, ha a 19. század elején Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty és Kölcsey nem fordítják le ezt a saját koruk nyelvére, és nem szólaltatják meg a költészet és a szépirodalom eszközeivel. Nekik köszönhetően jutott el Zrínyi példája a tankönyvekbe, emlékünnepségekre és az ifjúsági irodalomba.

Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása, Csontváry Múzeum, Pécs, 1903.

A magyar nemzet megszületésének pillanatában a hazáért és hitéért halni képes hős volt Zrínyiben a legfontosabb, és ez a kép máig elevenen hat.

Ma a közösségi megemlékezés és a történettudomány segít megújítani és a 21. századi gondolkodáshoz közel hozni a kirohanás üzenetét. Zrínyinek nem volt kötelező elvállalni a szigetvári kapitányi posztot, és 1566-ban senki nem várta tőle azt, hogy katonáihoz csatlakozva ő maga is a várban maradjon. Ő így döntött, és döntése mellett az utolsó napon is kitartott, amikor szintén választhatta volna a megadást, felmentő sereg híján így is túlteljesítette az elvárásokat. Ő azonban az utolsó pillanatban is mást választott, és ezután már senki nem járulhatott a szultánhoz kézcsókra büntetlenül, mert mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy van egy másik út, még ha az sokkal nehezebb is.”

Forrás és videó: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Zrínyinap.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »