282 évvel ezelőtt, megmenekülve a pestisjárványtól, örök időkre szóló fogadalmat tettek Fehérvár felsővárosi polgárai, és Istennek hálát adva templomot építettek. A Szent Sebestyén tiszteletére szentelt templomban január 20-án Spányi Antal püspök mutatott be szentmisét a város papságával, megemlékezve az elődök Istenbe vetett mély hitéről s a keresztény értékek melletti elköteleződéséről.
A szentmisén részt vettek a város más plébániáiról érkező hívek is, akik tiszteletük jeléül elhozták templomi zászlóikat; jelen volt továbbá Deák Lajosné és Földi Zoltán önkormányzati képviselő.
A főpásztor szentbeszédében a régmúltra utalt, amikor a pestisjárvány idején a fehérváriak Istenhez fordultak segítségért, és fogadalmat tettek a templom építésére, amely ma is hirdeti az Úr szabadító erejét és dicsőségét. Szerették és tisztelték Szent Sebestyént, ezért úgy gondolták, hogy az ő tiszteletére építik föl a templomot. Magukat és utódaikat arra kötelezték, hogy évente megemlékező körmenetet tartanak, és részt vesznek a Sebestyén-napi szentmisén, hálát adva Istennek – mondta Spányi Antal püspök. – A körmenetet már nem tartunk, de a templom áll, és a hívek évről évre Szent Sebestyén ünnepén megtöltik azt.
Háromszáz évvel ezelőtt megtapasztalták az emberek, hogy vannak az életnek olyan eseményei, amelyek meghaladják az erőnket; hogy jó, ha az ember Isten kezébe teszi magát, és tudja, hogy ő gondoskodik róla. Tudták, hogy az embernek segítenie kell magán, de a végső megmenekülést az Isten fogja adni. Ezért fohászkodtak – bele nem fáradva, el nem csüggedve – az Istenhez, hogy szabadítsa meg őket a járvány csapásától.
Annak idején hálából az Istennek egy ilyen templomot emeltek. Szegények voltak, sok gond volt az életükben. Komoly áldozatot kellett hozniuk azért, hogy ez a szent hely felépüljön; és ilyennek épüljön fel: nagyságában, díszességében, minden ékességével – fogalmazott a megyéspüspök.
Mi, késői utódok is veszélyes járvány közepén vagyunk, és próbálunk visszaemlékezni az elődökre – foglamazott a szónok. Nagyon fontos, hogy a bizalmat és reményt, amit ők megéltek, mi is felélesszük. Ha Istenre bízzuk az életünket, ha Istenre hagyatkozunk, a mindennapi dolgainkat neki adjuk, akkor ő gondoskodik rólunk.
„Hogy mi tudunk-e majd emléket állítani, ha egyszer azt mondjuk, sikerült megszabadulnunk a vírus fenyegető rémétől, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy szívünkben és lelkünkben mindannyiunknak kell valami emléket állítani… Amit tettek a régiek, azt kell tennünk nekünk is; értékekkel kell gazdagítani magunkat és mások életét is, mert felelősek vagyunk a jövőért. Küldetésünk, hogy jobbá tegyük ezt a világot” – hangzott le Spányi Antal megyéspüspök szentbeszédében.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Lugosi Balázs
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
