Prohászka Ottokárra emlékeztek Székesfehérváron

Prohászka Ottokárra emlékeztek Székesfehérváron

Október 10-én, Prohászka Ottokár születésének 158. évfordulóján a Székesfehérvári Egyházmegye előadással egybekötött ünnepi szentmisével emlékezett 15. püspökére. Az ünnep egyben a Prohászka Imaszövetség hagyományos éves imaalkalma volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepen az egyházmegye és a város papságán kívül jelen voltak közéleti személyek, az imaszövetség tagjai, a Szociális Missziótársulat nővérei, zarándokok, cserkészek és a Szent Imre Általános Iskolát képviselő tanulók és pedagógusok.

A szentmisét megelőzően Mózessy Gergely püspöki levéltáros, gyűjteményigazgató tartott előadást Prohászka püspök felekezetek közötti együttműködést hirdető szemléletéről Prohászka Ottokár és a protestantizmus címmel.

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök személye, tanítása – de legfőképpen a felekezetek közötti együttműködést hirdető szemlélete – minden magyar keresztény felekezet közös kincsévé nemesedett” – hangsúlyozta előadásában a Mózessy Gergely. – Idehaza megelőzte ezzel a szemlélettel korát. A katolikus egyház ugyanis hagyományosan tiltotta híveinek, hogy az akatolikusok rendezvényein részt vegyenek. XIII. Leó idején azonban egy új irányzat is kibontakozott Rómában, amely – szakítva a korábbi fölényességgel – a megbékélést, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülését emelte a protestantizmussal kapcsolatos egyházi gondolkodás homlokterébe.

Prohászka ennek vált szószólójává itthon. Korai publikációit még más hang jellemezte, ám amikor úgy ítélte meg, hogy közös ellenség fenyegeti a különböző felekezeteket, már megengedhetetlen luxusnak tekintette a polémiát. A fordulat Prohászka protestantizmusról való gondolkodásában aktív politizálásával egy időben állt be – tette hozzá az előadó.

Majd emlékeztetett, a püspök néhány veretes mondata mára a hazai ökumenikus gondolkodásnak szinte mottójává vált. 1919-ben például ezt mondta: „Ne felejtsük, hogy csak egyek vagyunk, katolikus és protestáns testvéreim. Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen közt a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának s ez a híd egy új dalkör lenne, egy új magyar meridián.”

A szentmise elején Tóth Tamás esperes, plébános köszöntőjében személyesen megélt élményein keresztül állított párhuzamot Szent II. János Pál pápa és Prohászka Ottokár megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli, gyakorta meg nem értettséggel kísért, mégis tanúságtevő életútja között.

Spányi Antal megyéspüspök nyitógondolataiban arról beszélt, hogy októberben különösen Mária áll a középpontban, és nem véletlen, hogy ez a hónap a rózsafüzér hónapja.

Napjainkban mindenkit ér fájdalom, mely pusztít, vagy próbatételek által Krisztushoz köt bennünket. Imádkozzunk, hogy ezek ne törjenek össze minket. Nézzük Mária szemével Jézus titkait, vegyünk példát róla és erősödjünk meg az ő imájával. Aki a rózsafüzért imádkozza, Mária által keresi az utat Jézushoz, Mária szemével szemléli Jézus életét és misztériumát. Ezért mondható, hogy a rózsafüzér olyan iskola, ahol Jézus tanítványait a legtökéletesebb tanítvány, a Boldogságos Szűz Mária tanítja az üdvösség titkára. E titok foglalta a szeretet Isten és a felebarát iránt. Ebben az iskolában szeretni tanulunk, magától Isten Anyjától – hangsúlyozta a főpásztor.

Szentbeszédében a Prohászka Ottokár 1895-ben a Rózsafüzér Királynője ünnepén mondott szentbeszédéből idézett Spányi Antal, melyből a Szent Szűz iránti mélységes tisztelet és szeretet tükröződik: „…nem kell másra törekednünk, mint hogy a Boldogságos Szűz Mária iránt való szeretetünk és gyengédségünk minél elevenebb, minél élénkebb legyen; mert ez a Boldogságos Szűz iránt való szeretet fog minket az Isten gyermekeivé és hőseivé nevelni. Azért tehát buzgón mondjuk el az olvasó-imát; tanuljuk meg az olvasóban kiolvasni a Boldogságos Szűz szívéből és lelkéből a hitnek titkait; nézzük ezt a tizenöt képet, ezt a tizenöt víziót a Boldogságos Szűznek érzelmeivel. Nézzünk a Szent Szűznek lelkén és szívén át az Úr Jézusra, a keresztre, a feltámadásra és mennybemenetelre.”

A megyéspüspök zárógondolataiban a szent életű püspök tanítását adta útmutatásként: „Ha a szorongás, a szenvedés, a meg nem értettség felülemelkedik bennünk, imádkozzunk Máriához, aki felsegít minket, oltalmaz és elvezet az örök életre.”

A szentmise után Spányi Antal a papsággal és a megjelent hívekkel együtt imádkozott a papi és szerzetesi hivatásokért, majd a püspök előd sírjához vonulva kérték Prohászka Ottokár közbenjárását és imádkoztak mihamarabbi boldoggá avatásáért.

Forrás, videó és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »