Profilt váltva bukkantak fel a szélsőbaloldali terroristák

Profilt váltva bukkantak fel a szélsőbaloldali terroristák

A köztársaság történetének legdrámaibb időszakát felidéző események foglalkoztatják a német biztonsági szerveket. Újból hallat magáról az 1970-ben alakult, majd 1998-ban feloszlott szélsőbaloldali, terrorista Vörös Hadsereg Frakció. A RAF három tagja sorozatban követett el rablótámadásokat.

A DNS-nyomok alapján a huszonöt évvel ezelőtt illegalitásba vonult Daniela Kletten– Burkhard Garweg–Ernst-Volker Staub trió áll a bűncselekmények mögött. A nyomozók meglátása szerint már nem politikai célok vezérlik a hajdani „városi gerillák” utódait, sokkal hétköznapibb ok készteti őket arra, hogy fegyvert ragadjanak: elfogytak anyagi tartalékaik, pénzre van szükségük. A lassan a nyugdíjkorhatár peremére érkező RAF-különítmény – Kalasnyikov gépkarabélyokkal és páncélököllel felszerelve – előbb Brémában, majd Wolfsburgban próbálkozott uralmába keríteni a pénzszállító kocsikat, de kísérletük mindkét alkalommal sikertelen maradt. A hátrahagyott nyomok azonban további bűncselekményekre hívták fel a nyomozó hatóságok figyelmét: főként Alsó-Szászországban legalább öt diszkontüzletet raboltak ki és jutottak 380 ezer eurós zsákmányhoz. A vizsgálat szerint minden településen – Stadéban, Elmshornban, Osnabrückben, Hildesheimben és Cellében – a RAF-utódok voltak a tettesek, akik rendre ismerték a helyi körülményeket, gondosan tanulmányozták a menekülés útvonalát. A bűnügyi hivatal munkatársai a tartomány több mint ezer autókereskedőjét keresték fel. Azok – az eléjük tett fotókon – felismerték Ernst-Volker Staubot.

Újabb fejezettel gazdagodik tehát annak a kommunista, antiimperialista szervezetnek a története, amelyet Andreas Bader, Gudrun Esslin, Horst Mahler és Ulrike Meinhof alapított az uruguayi tupamarók (baloldali gerillák) példáját követve. A népnyelven Bader– Meinhof-bandaként emlegetett csoport huszonnyolc esztendős dicstelen története során mintegy nyolcvan tagra támaszkodott, és 1970-től kezdve egyre inkább együttműködött palesztin, majd francia, olasz és belga terroristákkal. A német újraegyesítést követően derült ki, hogy az NSZK-ban körözött RAF-tagok egy része az NDK-ban kapott menedéket.

A szervezet vezéregyéniségei önkezükkel vetettek véget életüknek azután, hogy a kiszabadításuk érdekében indított akció – a Német Iparkamara és a Német Munkaadók Szövetsége elnökének, Hanns Martin Schleyernek az elrablása – nem hozta meg a remélt sikert. A menedzser nem titkolta nemzetiszocialista múltját, és a RAF számára a hitleri birodalom élő megtestesítőjének számított az NSZK-ban. Az állam nem engedett a zsarolásnak, nem adta ki a foglyokat, és Schleyert a terroristák kivégezték.

Az államügyészség számára különös jelentőséggel bírna, ha sikerülne elfogni a RAF harmadik generációjának tagjait, akiktől esetleg felvilágosítást kapnának több, mindeddig nem tisztázott merényletről. A „városi gerillák” összesen harmincnégy gyilkosságot követtek el, bankrablásaik és bombamerényleteik során kétszáz személy sebesült meg. E tragikus sorozat utolsó gyilkosságainak az elkövetői mind a mai napig ismeretlenek. 1989-ben egy fénysorompó útján aktivált bomba végzett Alfred Herrhausennel, a Deutsche Bank vezérigazgatójával; Detlev Karsten Rohweddernek, az NDK gazdaságát átszervező társaság elnökének az életét ismeretlen mesterlövész oltotta ki; a vállalkozó Ernst Zimmermant közvetlen közelről lőtték agyon, éppen úgy, mint Gerold von Braunmühl bonni diplomatát. Ezek a gyilkosságok már az úgynevezett harmadik RAF-generáció számlájára írhatók.

A hosszú ideig illegalitásba húzódott, majd most ismét felbukkant terroristahármas tagjai fényt deríthetnek a tragikus 1977-es „német őszt” követő évek ismeretlen tetteseire is, akikről a biztonsági szervek – a Szövetségi Bűnügyi Hivatal és a rendőrség – csak édeskeveset tud.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »