Pozsonyi fordulat visegrádi módra

Pozsonyi fordulat visegrádi módra

Az értekezleten elhangzott bevándorláspolitikai javaslatok ugyanis a V4 államok által javallt intézkedések felkarolását mutatják.

Az Európai Unió vezetői és a tagállamok kormányfői múlt pénteken, Pozsonyban gyűltek össze, hogy megtegyék az első lépéseket a Brexit utáni Európai Unió újragondolása, illetve a migrációs válság hatékony kezelése felé. Igaz, a tárgyaláson a Brexit kérdése érdemben nem került szóba, a bevándorláspolitika kapcsán megfogalmazott elvi állásfoglalásokból azonban kifejezetten úgy tűnik, hogy az elnökök és miniszterelnökök a brüsszeli vezetőkkel karöltve olyan intézkedésekben kezdtek el gondolkodni, melyek a közösséget a visegrádi országok migrációs álláspontjához közelítik. Mindez az eddig sokat kritizált V4 bevándorláspolitikai javaslatok és intézkedések előtérbe kerülését jelzi.

A múlt pénteki pozsonyi csúcsot több szempontból is elemezhetjük (euroszkepticizmus, eltávolodó brüsszeli elitek, multikulturalizmus, nemzeti érdek, csak hogy párat említsünk). A számos értelmezési keret közül mindenekelőtt fontos lenne megvizsgálni, hogy az értekezleten tett nyilatkozataik értelmében Merkel és Juncker miként kívánja visszaszerezni az európai lakosság drasztikusan megtört bizalmát, miközben a menekültkvóta végrehajtása továbbra is napirenden marad, Juncker pedig folyamatosan „populista” jelzővel illeti a nemzeti érdekek talaján álló vezetőket. (És akkor még nem beszéltünk Asselborn külügyminiszter hasonlóan tanulságos megnyilvánulásairól.)

A közép-európai államok perspektívájából azonban ezúttal sokkal érdekfeszítőbb, ha az uniós vezetők immáron menetrendszerűnek mondható demokráciasirámainak értékelése helyett megvizsgáljuk, hogy a pozsonyi csúcs a visegrádi országok számára milyen politikai hozadékkal bír. Az értekezleten elhangzott bevándorláspolitikai javaslatok ugyanis a V4 államok által javallt intézkedések felkarolását mutatják. Mindez az uniós menekültpolitikában a nemzetállami szint felértékelődését, illetve a korlátlan befogadás helyett a hatékony határvédelmi mechanizmusok életbe léptetését vetíti előre, melyben a visegrádi államok vezető szerepre tehetnek szert.

A pozsonyi csúcs előtt a V4 kormányfők kétszer is egyeztettek, körvonalazva az önkéntesből kötelezővé vált menekültelosztási kvótamechanizmus elleni közös migrációs álláspontjukat. Mindezzel egyértelművé tették, hogy értelmezésük szerint a bevándorlási válságot a nemzetállamok menekültügyi hatásköreinek bővítésével, valamint a közös európai határvédelem erősítésével lehet sikeresen kezelni. A realitások tükrében ugyanis a tagállamok megosztottsága miatt az Európai Bizottság képtelen közösségi szinten mindenkinek elfogadható megoldást biztosítani (lásd kvóta), így a schengeni és dublini szabályok betartása mellett a menekültek befogadását célszerű lenne kizárólagos tagállami hatáskörbe helyezni.

Sokáig úgy tűnt, hogy a közép-európai államok a Willkommenskultur elleni küzdelmükben magukra maradnak és elszigetelődnek. Az utóbbi egy év eseményeinek (radikális iszlám térhódítás, terrortámadások, nacionalista és euroszkeptikus pártok megjelenése, az európai rendszerpártok drasztikus népszerűségvesztése, Brexit, stb.) tükrében azonban az unió vezéregyéniségeinek törvényszerűen be kellett látniuk, hogy saját imázsuk és az Európai Unió támogatottsági indexének javítása érdekében szükségszerűen szakítaniuk kell eddigi politikájukkal, s ezzel párhuzamosan a közösségi döntéshozatalt célszerűen az állampolgárok igényeihez kell közelíteni. És nem populista hangulatkeltés céljából (ahogy Juncker mondaná), hanem a demokratikus deficit csökkentése végett.

Ennek a szemléletváltásnak köszönhetően a közösség vezetői figyelmüket végre a krízis belső elosztási intézkedésekkel történő tüneti kezelése helyett közvetlenül az illegális bevándorlás megakadályozására fordíthatják, azáltal, hogy az értekezleten elfogadott közös állásfoglalásban a tagállamok és az uniós intézmények nyíltan elköteleződtek a schengeni határok felelősségteljes védelme, illetve a migrációs útvonalakon fekvő harmadik államokkal történő együttműködés erősítése mellett. Az új menetrend így az EU migrációs válságkezelését törvényszerűen a V4 országok szempontrendszere felé indította el. Mindez egyértelművé teszi, hogy ezzel az irányváltással a közép-európai államok egykor sokat kritizált bevándorláspolitikai alapvetései immáron az uniós főáram kanonizált elemeivé váltak. Ezzel a visegrádi négyek bevándorláspolitikai kezdeményezőképessége jelentősen megerősödött, amely várhatóan a közösségi döntéshozatalt az általuk preferált rugalmas szolidaritás elvén alapuló rendszer irányába fogja orientálni.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy az uniós bevándorláspolitika terén kialakult kvótaküzdelmek értelmüket vesztették volna. A kvóta ugyanis továbbra is éket ver a migrációs célországok és a kényszerű befogadásra kötelezett többi tagállam között. Ennek alapvetően két okát említhetjük. Az uniós állampolgárok egyrészt nem akarnak olyan bevándorlókkal együtt élni, akik túlnyomó többségükben jogsértő módon lépték át a schengeni határokat, befogadásukat így magukra nézve méltánytalannak érzik. Másfelől a kvóta a célországok migrációs nyomásának csökkentésére sem jelent tartós megoldást. Elég csak megnéznünk a Lettországba áttelepített 23 bevándorló esetét, akik a lett támogatási jogosultságuk megszerzését követően azonnal visszaindultak Németországba, mondván ott akarnak boldogulni (képzeljük el ezt nagyban is).

Ezen kihívások hathatós kezelésében alapvetően a stabil határvédelem biztosítása érdekében elfogadott pozsonyi irányelvek nyújthatnak segítséget, melyek a közösség területére csak azokat a bevándorlókat engednék be, akik földrajzilag közvetlen (!) háborús veszély elől menekülnek, vagy munkavállalói szándékukat hivatalos meghívólevelekkel tudják igazolni. Nyilván jobb lett volna, ha ez a felismerés előbb következik be, de erről már kár hosszasan elmélkedni. Ami fontos, hogy a V4 államok innentől jóval kisebb ellenszélben képviselhetik saját érdekeiket. Mondhatnánk persze kórusban, hogy „ugye, mi megmondtuk”, de ez most nem volna elegáns. Reméljük viszont, hogy elegancia dolgában mondjuk Asselborn úr is tart egy kis önvizsgálatot…

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »